Seta Melbourne-ben

Ma a zoldebb reszet jartuk a belvarosnak. Bevonatoztunk a Flinders allomasra, ahonnan sikeresen ki is jutottam. Ezt azert mondom, mert elso alkalommal nem ment at rendesen a jegyem az ellenorzo keszuleken, majd egy no worries hallottam es megoldottak a problemam. De mar ment, mint a karikacsapas. Aztan egy picit a Swanston Streeten vasarolgattunk, foleg haza kis ajandekokat. Aztan villamossal elutaztunk (nem kell nagy tavolsagra gondolni) a Shrine of Remembrance-ig, ami egy vilaghaborus emlekmu.

Szabadon latogathato, es a felso erkelyrol remek panoramakepeket lehet csinalni. Itt mar Ildi nem erezte a legjobban magat, ezert letettunk a botanikus kertrol, igy a parkon atsetaltunk az allomasig. Hogy milyen gyonyoru, azt nehez kifejezni, latni kell. S raadasul meg tavasz is van.
Az igazsag az, hogy kezdunk elfaradni, igazan aktiv volt ez a harom het. De ha ki akarunk vandorolni, akkor isteni dolog volt, a hiszem ha latom. Mondhatjuk, hogy ez volt az ausztral eletunk demo verzioja. Holnap a kis csaladi korben lesz egy vacsora, oszt csutortok repules.
Istenien ereztuk (erezzuk) magunkat, s koszonunk mindenkinek mindent. Fantasztikus volt. Baratokra leltunk, s varjuk, hogy visszajojjunk. Megszerettuk ezt az orszagot.
Biztos vagyok, hogy Magyoroszagon, majd leulepszenek az elmenyek, gondolatok, folytatni fogjuk a tortenetunket.
Vegul egy latkepAndras