Megvolt az utazás legnehezebb része, a visszaút. Az első fejezet, Bankokig az ausztrál fapadoson a Jetstarral. A beszálláskor, Melbourne-ben mérték a kézipoggyász súlyát, a megengedett 7 kg volt, de nekünk az egyik 14 lett. No worries, vegyünk ki belőle valamit, tegyük egy külön tatyóba, úgy átmehet. A határellenőr megkérdezte, hogy kitöltöttük a kiutazási cetlit, majd nemleges válasz után, no worries, menjük utána hozzá. Mikor visszamentünk, ő foglalt volt, de megszólat a kollegina, no worries, nála vannak a beszállókártyáink már. A többi utastól eltérően, mi kaptunk takarót, kaját. Sört pl. nem. Úgy döntöttünk, hogy kibérelünk egy kézi videotékát, sikerült is 3 jó filmet megnézni. Aludni, nem aludtunk szándékosan. Sikerült megint ablak mellé kerülni, szép volt a táj. Bankokban megint jócskán vártunk a másik gépig, de jó volt kajálni. A kaja finom és rendkivül olcsó. Utána haza a Malévvel. Szerencsére üres volt, így mindketten jót aludtunk, talán az átállást is megkönnyítve. Bár most dél elmult, már álmosodunk. És kissé le vagyunk lassulva.
A gyerkőcök nagyon örvendtek nekünk, még most is a nyakunkban lógnak, ha tehetik. Arika, az éjszaka is lecsekkolt. Örvendtek a sok játéknak, meg többször megnézték a két kis videót, amit nekik készítettünk. Az egyik a kengurúetetés és simogatásról szól, a másik pedig a Nóri és Máté videóüzenete nekik.
Ma délelött kiugrottunk kaját venni, érdekes, hogy kb. 50%-al többe került az a kajamennyiség, amit vásároltunk, mint amennyi kp.-t vittünk (10000Ft) és kézben ki tudtunk vinni az autóig. Ez azért kicsit sok. Most már értem, hogy kivonják az 1 és 2 Ft-ost a forgalomból. A pénztáros valamiért aggódott, Ildi szólt, hogy sugjam oda, no worries. :-)
Az igazság, az, hogy ha holnap beragasztanák a vizumot, akkor azonnal utaznánk vissza. Akár üres csomaggal is.
András
Nos,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése