2011-05-18

3 év

Ma van a három éves évfordulója, hogy megérkezett a piros kengurus repülőgépünk Melbourne-be. Eltelt ez az idő. De gyorsan. Hamar fordul az idő kereke, ha sok minden történik az emberrel.
Mielőtt ez a beírás számvetésnek tűnne, aminek a végén az kell álljon, hogy megérte-e idejönni, akkor a válaszom az, hogy igen.
S a másik kötelezően elhangzó kérdés, hogy van-e honvágyad? Igen van, de az ember élete folyamatos mérlegelés. Valamit valamiért. És a serpenyőben az ittlétünk többet nyom.
Közhely az is, hogy az eleje nehéz lesz ám. Szoktuk volt mondani annak idején, hogy lehet, hogy másnak az, de mi tökös gyerekek vagyunk, nekünk nem lesz az. És mégis lett. Mert nem azon múlik. Nem lehet leegyszerűsíteni a kérdést, mert mindenki másképpen éli meg ezt, mindenkinek másképpen az.
Van aki a barátait veszíti el, nálunk ez fordítva sült el, mi barátokat szereztünk. Van, aki nyelvi nehézségekbe ötlik, s bevallom, én se egy Vámbéry Árminnak születtem, néha manapság is izzadok, s bár tudom, hogy a nyelvi gátlásaimnak lelki okai vannak, a teljes megváltáshoz megannyi sok felemelő élményre van szükség.
Van, aki a hitét veszti, nálunk ez is fordítva sült el. Otthon összesen nem jártunk annyit templomba, mint itt akár egy negyedév alatt tesszük. Annak idején komoly tisztelettel néztem fel a presbiter atyákra, s láss csodát, most én is az lennék.
Van, aki gyerekei neveltetését félti és sajnálja az otthoni oktatási rendszert, nálunk ez is fordítva sült el. Hogy mit rontunk el, a fene se tudja, de a lányaim szó szerint a vakáció végét várják és nem fordítva. A kisebbik lányom is ír-olvas, hatéves kora ellenére, angolul és magyarul is. Rendesen számolnak és az oktatási metódusuk olyan nyílttá teszik őket, hogy még a Déscartes-koordináta rendszerrel sem tudtam zavarba hozni őket, sőt a ők fedezték fel a felfelé irányuló koordinátát. És játszottak el a negyedik, ötödik, századik dimenzióval.
Van, aki a kultúráját félti, nálunk ez is fordítva sült el. Gyakrabban járunk operába, balettre és hamarosan magyar táncházba is. Én még életemben nem voltam magyar táncházban. Magyar gyerek irodalmi lapot adunk ki Aranyalma névvel és még bábszínházat is rendeztünk.
Mi akkor a nehézség? Azok a dolgok, amelyekre nem úgy számítottál. Például. Viszonylag hamar találtam magamnak munkát, de a világgazdasági válság miatt nem emelkedett az átlagnál is alacsonyabb fizetésem. Ez is csak egy viszonylagos dolog, mert ez idő alatt házat vettünk, 2 új autót (persze az elején használt autóval és albérlettel kezdtük).


De nem sikerült váltani még. Szép az, amit csinálok, de a világnak ezen a fertályán nem a legjobban fizetett része a szakmának, rá kellett volna jönnöm hamarabb. Más az üzleti háttere egy utikönyvkiadónak, mint egy bánya-vállatnak (ebbe az irányba kacsingatok). E beírás közben jött a hír, hogy felvettek egy konzulensi állásra. De erről majd máskor írok, mert sok embert érdekelhet az állásvadászat. Azaz, megint beindul az élet.

András

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Nagyon örülök, hogy minden ilyen jól alakul! Az új állás pedig egyenesen SZUPER!!!!

Csak így tovább!

Ga-Ge írta...

nagyon örülök, hogy újra olvashatlak benneteket! nagyon jó, hogy ilyeneket írtok, és persze nagyon érdekel, hogy hogy ment az álláskeresés.

Keresés ebben a blogban