Magyarkodtunk és festettünk

Magyarkodtunk a múlt hétvégén a Magyar Házban. Erre sokan a görcsös olvasásból nyugodtan hátradőlnek, na végre. Én is emiatt nem szeretek odajárni. Nem tetszik valami? Akkor csináld magad. Meghívást kaptunk egy kis előadásra, sőt felkértek, hogy legyünk résztvevői. Apropója nem volt az előadásnak, csak aktualitása. A régóta itt élő Orbán család vállalta az előadás megszervezését. A magyar anyanyelvről szólt, nem magyarkodás volt. Volt mese, vers, ének, mondóka. Az előadás elött a játszótéren megkérdeztem egy családtól, hogy a kezdésre várnak, s ha nem, nincs kedvük csatlakozni. Az apuka azt mondta, hogy őt érdekelné, de a kissrác nem hajlandó magyarul beszélni, a családban sem. Nem jöttek be. Kegyetlen élmény volt. Pont az anyanyelvünk szépséről és gazdagságáról beszéltünk, arról, hogy nagy külföldi gondolkodók mit állítottak róla.

A Luca verset mond.
Az előadás után kitakarítottuk a termet, bár volt aki repülésre használta az eszközöket.

És elkeztük festeni a gyerekszobát. A szín még nem valósághű teljesen, mert még száradt. De a lányoknak tetszett. Két színt használtunk, az egyik piros, a másik rózsaszín.

Az Erő legyen veled

Mindenek előtt egy néhány kép a hétvégi ház inspekcióról. Az alábbi képen látható, hogy a csemetéink jóban-rosszban szeretik egymást. Most jóban vannak. Aztán ez az idillikus állapot az esti lefekvés pillanatában megváltozik és előveszik az Erő sötét oldalát. Sebaj, majd jönnek a lázadók.

Itt Anya épp elképzelés tízpercet tart, a pult és ami alá fog kerülni témakörben.

Utána megnéztük, hogy van-e játszótér a közelben és szerencsére kb. négy-öt háznyira találtunk is egyet. Nem túl nagy, de takaros.

Ahol természetesen mindenki jól érzi magát.

Nos most jön a blogcímhez kötődő esemény. Reggel nem nagyon volt kedve házifeladatozni Arinak, ezért gondoltuk, hogy valahogy el kellene beszélgetni erről a van kedvem, nincs kedvem tanulásról. Délutánra épp játszóház volt betervezve, így kapóra jött, hogy nem mehet el. Elmegyünk ketten múzeumba, Luca pedig Ildivel játszóházba. Ettől meg Lucának görbült el a szája, ő is múzeumba akart jönni... Arika pedig elkeseredett, hogy nem mehet játszóházba. A Scienceworks-be mentünk. Na, mi volt ott. Csillagok Hábórúja tematikáju vándortárlat. Tudni kell, hogy Arika csüng a triológián. (Igen. A régi hárman, nem az újakon.) Tessék neked büntetés...

Szerencsére egy órát kellett várni a belépésre, így a tudományos részlegben el tudtunk beszélgetni a tanulás fontosságáról.

Zárójelben jegyzem meg, hogy mondtam, hogy nem szégyen a munka, de ha nem tanul akkor takarítania kell vagy valami hasonló munkát kell végezni és bár meg tud belőle élni mégsem tudja minden álmát valóra váltania. Sikerült a tudatalatti kódolás. Ma felkerült a rossz gyerekek táblára a suliban, mert nem vett részt aktívan a közös tevékenységben. Takarítottak...

Vissza a távoli galaxisunkba.

Látni kell ezt a tekintetet.

Ahogy feltekint Vader Nagyúrra. Csodálja. Ne itélkezzen senki, hogy a "sötét erő" bűvöli el. Nekem is ő volt a kedvencem. De azért rákérdeztem, hogyan lehet, hiszen ő nagyon gonosz. Mit felelt? Nem is lehet olyan nagyon gonosz, ha megmentette a fiát. És minden gonoszban meg kell találni a jót is. És úgy éreztem, büszke vagyok rá.

Nos megtaláltam a híres Aparobotot is.

Meg az Anya álmát, az Ezeréves Sólymot.

Újabb képek

Felteszek még néhány képet a házról. Az első a fürdőszoba.

Aztán itt jól láthatóak a beépített szekrények. Szépek, mert tágasak.
Ez a hátsó udvar.


Ez pedig a ház a garázs felől.

A fenti kép a múlt héten pénteken készült (szabadnapos voltam). Lucát visszük óvodába. Ilyenkor van egy kis idő Arikának is játszani, és ezt nagyon szereti. Apafejjel milyennek is látom az óvit? Hát nem olyan, mint Európában. A gyerek reggel már kiválasztja, hogy milyen játékkal kezd. Luca felvett egy kötényt és egy igazi festőállvány előtt elkezdett alkotni (a jobb képei igazi keretben a falon lógnak). Kérdeztem, ha "becsengettek", akkor vége. Nem. A gyerekeket nem szakítják meg játszás, alkotás közben. Persze vannak tematikák is, ilyenkor az óvonénik szándékosan úgy rendezik be a játékkuckókat, hogy valamire felkeltsék a figyelmet. Én egyszer egy dinós témát láttam, meg egyszer valami bogarasat. A terem szép, tágas, majd megkérem Ildit készítsen néhány fotót, hogy el is tudjátok képzelni. És van mese is, meg éneklés, mondókák is. Amikor felfedeztük, hogy a Süss fel napot énelkik, elmondtuk az óvonéninek, hogy ez létezik magyarul is (a pentaton dallam miatt gyanítom, hogy az eredeti a miénk), aki megkérte Lucát, hogy tanitsa meg a többi gyerkőcnek is. Magyarul.
Ma vinettát (padlizsánt) sütöttünk, nagyon jól esett. Nyami-nyami.
Irnák én többet is, de mindjárt éjfélt üt az óra. Kellene egy picit aludni is.
Jóccakát és sok puszit mindenkinek.
András

MEGVAN!!!

Most már megvan a hitel, eddig féltünk megint égbekiálltani AZ új házat, mert mi van, ha mégse. Nos, a jó hír, hogy kb 1 hónap és kész a házunk. Naponta megnézzük a haladást, de ez nem hiábavaló dolog, mert az apró kéréseinket is teljesítik. Pl. kértünk fűtést a fürdőbe is. A hitelről majd később részletesen, most csak annyit, hogy kevesebbet fizetünk majd, mint most bérletet.

Azaz, most csak néhány képet teszek fel.
A nagy öröm, a nagy és tágas konyha.
A fényképezőgéptől Ildi-ig tart a kert.
Ez egy hálószoba.
András