Elmentünk a North Fitzroy-i Református Templomba, ahol az istentisztelet és az azt követő ebéd után tartották az anyáknapi köszöntőt.
Aranyos, spontán alakuló műsort kerekítettek a gyerekek. A mi lányaink is beálltak a sorba és szavaltak. Majd egy hétig tanulták itthon a nem is rövid versikét :). Együtt mondták végig. Ari kissé akadozva, de számomra oly hihetetlen lendülettel, Luca pedig folyékonyan. Bevallom őszintén, hogy nem voltak elvárásaim egyik gyermekünkkel kapcsolatosan sem. Mindketten elváráson felül teljesítettek! Így aztán a szó szoros értelmében büszke anyuka lehettem!
Köszönöm kincseim!!!
Itt a verskénk:
Nadányi Zoltán :
Anyu
Anyu
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom, e
gyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
"Anyu! Anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Ildi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése