Persze Ari kifáradt és a végén nyafis lett, ki akarta venni a Luca játékát a kezéből. Luca sírva fakadt, potyogtak a könnyei.
Gyorsan felemeltem és bevittem a szobánkba és azt mondtam neki, hogy most úgy beszélek vele, mint egy felnőttel. Elmondtam neki, hogy Ari milyen tanulási gondokkal küzd és mindenkinek segíteni kell rajta, nekem, Anyának és neki is. Aztán elpanaszolta, hogy az óviban is mindig elveszik a fiúk a játékát. Próbáltam nyugtatni, hogy biztosan tetszik mindenkinek, ahogy ő játszik.
Erre Luca: Kitaláltad! Amikor el akarnak venni valamit tőlem azt mondom majd, hogy állj (és kicsi kezével mutatta, hogy állj). És odaadom. Nem ŐK fogják elvenni, hanem ÉN fogom odaadni.
Azt hittem, hogy úgy fogok beszélni, mint egy felnőtt, de úgy hallgattam, mint egy gyermek.
András
2 megjegyzés:
Minden nap megtanít valami újra a mi kis Lucánk!
ezt már vagy ötször elolvastam, újra-és-újra... pedig nem is ismerlek titeket :-)
Megjegyzés küldése