Lassan vége a hónapnak és András szülei hazamennek. Igyekszem kisebb nagyobb beszámolókat készíteni.
De előbb a kánikuláról. Elviselhetetlen, vagy mégis. Sajna a kis mozgólégkondink nem sok enyhülést ad, azaz mégis, hiszen a házban stabil 35 fok van, persze kombinálva a központi háló kis légkondijával. Lassan vége és jön az enyhülés az iskola és óvoda kezdettel egyidőben. Ma volt orientációs nap az óviban és Luca alig akart hazajönni :). Másrészt ha már Lucusról van szó akkor egy kis gyerekszáj ismét. Tudjátok, hogy hívják a futi labdát magyarul? Hát, hosszúlabda. Luca szerint.
Akkor egy kis beszámoló az útjainkról. Talán a legszebb az Apostolokhoz tett kirándulásunk volt. Nem rövid túra, de megérte!!! Azt gondolom a képek majd magukért beszélnek.
Íme egy az út menti fákon kucorgó koala.
Nem is tudom, hogy kell-e ennél többet hozzáfűzni. Lenyűgöző. Az Apostolok.
Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére...
A visszafele úton megálltunk egy esőerdőbeli séta erejéig. Eszméletlen volt a lombkoronában sétálni! Mama kihagyta és be kell valljuk, hogy Arika ezt nem bánta, de Luca végigjárta a kört. Igen meredek lejtővel indult. Poénkodtunk is, hogy persze persze, majd vissza kell mászni, remélve, hogy mégsem, de meg kellett. A látvány viszont kárpótolt.
Nem tudom, hogy lehet-e ezt überelni, de voltunk a Rialto toronyban is, ezúttal testületileg és nappal. Ugyanolyan lenyűgöző a város mint esti megvilágításban!
Ildi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése