most ÉN mondok

Eljött az ideje, hogy én is írjak. Megnéztem, az utsó 6 bejegyzést Ildi irta, ezért én is írok. De más oka is van. Most van az első alkalom, hogy hatalmamnál fogva moderáltam egy bunkó megjegyzését, az egyik beírásból. Elegem lett ebből a Magyarországi korrupt, gerinctelen, műveletlen világból, el akarok menni. A sorsom a kezemben van és élni fogok vele, még akkor is ha sok paraszt, faragatlan alaknak nem is tetszik, hogy kilépek a dagonyából. Én ebben egy percig sem akarok többet élni. Ezért, ha nem jön meg a vízumunk márciusig, akkor repülőre ülünk és a vízummentes Új-Zélandig megyünk, ahol majd bepecsételtetjük a vízumot. Kész.
Belefáradtam, és ezeket azért írom ki, hogy más is okuljon belőle, hogy ha ki akar menni és úgy látja, hogy az ajtórésen bedugta valaki a lábát, húzza rá. Eléggé idegőrlő, hogy minden reggel úgy telik, hogy gép bekapcs, email olvas, hátha megjött a vízum, utána austimeline, majd a fórum.
És csomagolás, vízum nélkül. És este éjfél körül mégegyszer megnézni online, hátha a munkanap elején történt valami.
Csak egy szösszenet. Valakinek a blogján olvastunk egy történetet, hogy ozziföldön a boltban felejtett husát másnap díjtalanul frissre cserélték. Nekünk se a pultból mérték a húst, mert volt frissebb. A kért kagylókat is hátulról hozták. A tegnap délután mi és egy másik vásárló is könyörögtünk, hogy bontsanak meg egy új császárszalonnát, mert többet vennénk, de a Spar-os eladó nem volt hajlandó, mondván, hogy az holnapra már nem lesz olyan friss neki (már amit nem veszünk meg).
El kell menni innen a fenébe, amíg nem késő.
András
PS. és üzenem a bunkónak, hogy amíg névtelenül ír, ki lesz moderálva

Süss fel nap!

Egy hosszú borongos-viharos hétvége után végre kisütött a nap. Azt hiszem nem csak meteorológiai értelemben volt borongos a hétvége. Arika ki sem mászott a hasmenős nyavajából és máris magas lázzal küzd... Aztán ott a hosszú hétvége odakint, aminek persze mindenki örül odakint, csak mi nem idehaza, mert ez plusz egy nap várakozás amikor tuti nem történhet semmi...
Szóval, nincs túl jó hangulatunk. Azt hiszem már igencsak türelmetlenek vagyunk, pedig ki tudja még hol a vége?!
A hétvégén SKI-H közgyűlés volt, hivatalosan is átadtam az egyesületet az országos szövetség közgyűlésén. Kicsit szomorú volt, mert ezzel lezárult egy fejezet az életmben, életünkben. De tudjátok, mindig csak előre! Közben fújt a szél, esett az eső, amolyan igazi siratós hangulat volt.
Ja, és a változatosság kedvéért, MÉG MINDIG PAKOLUNK!!!! A dolog úgy áll. hogy mindig akad valamilyen köztes feladat, ami lassít egy kicsit. Most pl. szkennelek ezerrel, mert a két doboznyi fénykép, kicsit túlzás lenne kivitel szempontjából.
De, legalább Luca tartja a frontot "munkaügyileg" és hősiesen elment oviba a reggel :).
Bár süt a napocska az istenért sem tudok ráhangolódni. Közben szombaton megjött Apukám is, így a csomagolás meg egyébb feladatok terén van plusz egy segítség.
Mindenkinek szép napot! (magunkat is beleértve :))
Ildi

...

Amikor kint voltunk három hétig, naponta ért olyan meglepetés ami Ausztrália élhetőségét bizonyította, azt hogy van ugyan ott is olyan ami nem teljesen gömbölyű, de valahogy mégiscsak ember vagy egy közösségben!
Remélem Lilla nem haragszik meg rám, hogy plagizálok, azaz kicsit másolok tőle egy rövidke idézetet!

"Mondtam a nonek, hogy az a baj, hogy a busz, ami itt jar nalunk, nem mind alacsonypadlos, a simara meg nem ferek fel a dupla babakocsival. Es mondta, hogy ebbol ne csinaljak gondot, hanem amikor tudom, hogy melyik jarattal akarok menni valahova, akkor elozo nap hivjam fel a busztarsasagot, es akkor arra a jaratra aznapra beteszik az alacsonypadlos buszt. "

Nos, ettől a mondattól ÉN a mai napra elhasaltam!!! mert az OK hogy emberek normálisak segítőkészek de, hogy egy buszvállalat is viszonyulhat emberként az utasaihoz, az itteni fejjel, ELKÉPZELHETETLEN!
Tisztelt kételkedők!!!! Tessék!!! Ha nekem nem, hát másnak tessék hinni!
Ildi

Hétfőből szerda lett

Elnézést, hogy a hétfőre ígért bejegyzés megcsúszott, de iszonyatosan gyorsan pörögnek a napok!
Sikerült a bank jelzálog bejegyzését töröltetni rekord idő alatt!!! Persze kellett hozzá egy kis ismeretség, de megvan. Nemcsak megvan, de már csatolva is van az új tulajdoni lap a vevőink hitelkérelméhez! Tehát mindne pörög. Közben meg csomagolunk, dobozolunk, könyvlistát írunk arról, hogy milyen könyveket szeretnénk még beszerezni.
Ugyanakkor, családosok figyelem!!! Több már kint élő családtól is hallottuk, hogy az ember a gyerekekre koncentrál! Mese, könyv, játék, és közben a saját igény háttérbe szorul, pedig ugyanolyan fontos mint a gyerekek kielégítése, tehát, igenis el kell vinni a kedvenc felnőtt játékokat, könyveket is.
És akkor vissza a csomagoláshoz. A teljesség igénye nélkül, a következő infoink vannak.
Az Austromar - ajánalatát nem is taglalom, nagyon sok helyen megtaláljátok. Figyelem! A kiszállítási díjon felül, kint a célállomáson plusz költségként számolni kell raktározás és esetleges vámolási díjakkal is.
Íme a beígért alternatíva. A cég neve Crown Hungary, (Zaráék fedezték fel) jellemzője az ők ajánlatuknak, hogy háztól házig szállítanak, vagyis az ők ajánlatukban minden benne van, a szállítástól a raktározásig. Sőt, nem kell raklapot venni, mert ők oldják meg, nem kell kiszállítani a cuccainkat sehova, mert lejönnek hozzánk, sőt, a törékenyebb, érzékenyebb dolgokat még be is csomagolják, hogy minimális legyen a törés lehetősége is. A mi számításaink szerint az ár nincs nagyon messze az Austromár, végső mindent magába foglaló áránál, viszont a kényelem és vele járó cécó LÉNYEGESEN kissebb.
És az árak: természetesen ez most az aktuális ajánlat:
2köbméter: 1600USD
3köbméter: 2250USD.
Nos, mindenki döntse el maga.
Nos, mára ennyit! Igyekszem mielőbb eltenni magam holnapra!
Ildi
Ugye mindenki olvassa naponta a http://ausztraliaterkep.blogspot.com/ oldalt és mindenki kattint a hirdetésekre időnkéééént?
Köszi.
András

Még mindig csomagolunk

Azt hiszem, hogy a következő bejegyzések ezen témakőr körül fognak forogni.
Nos, András volt pénteken a Földhivatalban, hiszen töröltetni kell a bank jelzálog bejegyzését. Hát, a nem sürgösségi folyamat, az hónapokat jelenthet... Ezért döntöttünk a sürgösség mellett. Ez persze azt jelenti, hogy 16000Ft-ot kellett fizetni és 2 héten belül megtörténik a törlés!!! 2hét!!! Esküszöm, hogy nem értem. Ha ennyi a sürgösségi eljárás határideje, akkor mennyi, ideig tart, ha normálisan akarod megcsinálni? Reméljük, hogy ez csak a végső határidő...
Ettől eltekintve, pénteken félig-meddig kiürült a ház. Lassan minden olyan bútordarab ami eladó illetve elkelt és mozgatható és nincs pillanatnyilag a mindennapi életünkben szükség rá azt elvitettük, hogy ürüljön a ház és ne mindent majd egyszere keljen megcsinálni.
A legnehezebb a kiválasztott játékok átadása volt. Bár ismét megcsodáltam gyermekeink természetes bölcsességét. Azt a hihetetlen lelkierőt amivel lemondtak sírás nélkül a játékok nagyrészéről, hiszen költözünk.
Még mindig nagyon sok a szétválogatnivaló lom, de azért lassan de bíztosan haladunk.
Ja, sokan írnak levelet és kérdezgetnek a költségekről. Mivel a költségvetési keretünk adott, és konkrét elképzeléseink vannak arról, hogy mennyivel szeretnénk kijutni, ezért készítettem egy excel táblázatot, amibe kvázi minden költségünk belekerül. Mivel még nem végleges, ezért még nem írom ide most, de ígérem, hogy mielőtt elrepülünk a költségek részét - kivonatosan - leírom majd, hátha segít másoknak is.
Addig is, tegnap vásároltunk bőrőndöket. Vettünk 2db extra könnyű szénszállas bőröndöt (68cm-es). A gyerekek csak aranybőröndnek hívják őket sárga színük miatt :). Darabonként 15000Ft az Auchanban. Ráadásként meg vettünk egy nagyobb vászonbőröndöt is amit 7darabos készletként árultak, ami szerintünk az a kategória amit egyhasználatosnak ítélünk, de nem is akarunk más funkciót tulajdonítani neki, A NAGY ÚT lenne bőröndéletének egyetlen célja! Az egyetlen szempont a kiválasztásánál az volt, hogy nagyobb legyen a másik kettőnél és legalább olyan könnyű is. Ára 14000Ft a Metroban.
Hát ennyi. Folytatás következik.
Ildi

Csomagolunk, dobozolunk...

Nem is tudom hol kezdjem?!

A legfontosabb hírünk, hogy csomagolunk, mert hamarosan át kell adjuk a házat. A hétvégén kiderült, hogy vevőink hamarabb is tudnak fizetni mint a kitűzött határidő, viszont ez esetben nekünk is korábban kell menni.

Közben megjött az FHB Banktól az előtörlesztésre az engedély. Ha bárki ilyesmibe fog bele, annak infoként mondom, legalább egy hónap egy ilyen ügyintézés! Ha minden igaz péntekre megkapjuk a Földhivatalnak szóló igazolást, miszerint nincs már tartózásunk a bank fele és töröltetni kéretik a bank követelése! Az megint egy külön dolog lesz, hogy ez mennyi idő alatt történik meg. Azt hallottam, hogy fizetni kell majd valami sürgösségi eljárási díjjat. Majd meglátjuk. Beszámolók róla amint pontosabbat tudok.

Tehát mivel elutaltuk a banknak a tartozásunk és a mindenféle díjjakat, így végre a ház tehermentes :)!

Viszont költöznünk kell és hamarabb mint azt eredetileg terveztük!

A garázskiárusítás nagyon jól működött!!! Ezúttal mindenkinek köszönjük a segítséget, hiszen a vége felé már az ország legkülönbözőbb pontjairól is akadtak érdeklödőink! Már alig van egy-két olyan cuccunk aminek még nincs gazdája. Szóval mindenkinek aki vásárolt vagy vevőt szerzett köszönjük!

Ugyanakkor felvetődött bennünk, hogy mit is viszünk?! És persze a csomagoláshoz dobozok is kellenek. Hosszas tanakodás után végül arra a következtetésre jutottunk, hogy a kimenetel céljából vásárolunk dobozokat. Megkönnyiti a csomagolás módját is, meg a dolgainkat is nagyobb bíztonságban tudjuk. Lehet, hogy más ezt másként gondolja, de nekünk ez vállik be. Ha esetleg valakit érdekel itt a link, ahonnan a dobozokat vettük: http://www.papirdepo.hu/.

Tehát akkor most dobozolunk! A könyveink már 90%-ban dobozokban vannak. Megszámozva, listázva, lemérve a dobozok. Volt ám segítségem is!!! Apa cipekedett! ÉS a lányok segítettek a dobozok összeállításába és végső lezárásában.

Arika felnőtt ollóval vág!

Luca cipekedik

Hát igen, a lányok is aktívan készülnek és segítenek a maguk kis gyermekmódján. Akinek nincs gyermeke az talán nem tudja miről beszélek, de annyira büszke vagyok rájuk! Amit segítenek azt nem kényszerből vagy kérésre teszik, hanem ők is részesei akarnak lenni a nagy kalandnak amiről most már jó ideje beszélünk. És ezt ki is fejezik például úgy, hogy dobozolunk vagy úgy, hogy kiválogattuk azokat a játékokat amik jönnek velünk. Minde tettükkel és gondolatukkal támogatnak bennünket, pedig csak gyerekek. De oly komolysággal élik át az eseményeket, hogy az a felnőtteket is maga mögé utasítaná. Hihetetlen, de a mi 3 és 5 éves kicsi lányunk igazi mankóként működnek, ha akár egy picit is elbizonytalanodnánk! Eszünkbe juttatja, hogy egy család vagyunk és együt mindent meg tudunk csinálni!

Ildi

Medicare

Hol is kezdjem?...
Egyesek tudják, mások nem, de a mi nagyobbik kislányunk egy igen ritka fajta epilepsziában szenved. Ezért a kivándorlásunk során az egyik legsarkalatosabb kérdés, hogy ok, kint leszünk, de mi lesz az Ő orvosi ellátásával?
Azt tudjuk, hogy a vízumunkhoz az "ingyenes" oktatáson kívűl jár az ausztrál orvosi ellátás is amit ott Medicare-nek hívnak (http://www.medicareaustralia.gov.au/). A nagy kérdés benünk azonban az volt máig, hogy ez a bíztosítás fedezi-e az Arika extra szükségleteit? Ezért írtam egy levelet egy olyan családnak amelyik Melbourneben él és egy Webringen ismerkedtünk meg velük, mivel ők is ugyanabba a helyzetbe vannak mint mi az egyik kislányuk révén.
A válasz, nos, meglepő és megnyugtató.
Első sorban a Medicare teljeskörű ingyenes ellátást bíztosít az Arika esetében is. Ez volt a LEGNAGYOBB FÉLELMÜNK! Értitek? Mindent! Nem kell külön magánbíztosítás évi 2-3000 dollárért már az elején. Sőt, megtudtam, hogy a világ egyik legjobb epileptológusa és neurológiai csapatja, Melbourneben van a Royal Children's Hospital avagy RCH kórházban. Ennél még jobb, hogy ez a kedves család felajánlotta, hogy már most kér időpontot számunkra és majd gondoskodik, hogy ha még nem leszünk kint, akkor odébb tologatja, amig kint leszünk! Igazából még szóhoz sem tudok jutni ettől! Sajnálom, hogy Gab sohasem fogja olvasni e sorokat, de nagyon hálás vagyok a segitségéért és barátságáért!
Ugyanakkor leírt egy két érdekes dolgot a magánrendelések működéséről is. Tehát, ha magánrendelésre szeretnél menni, akkor, ott van egy tarifa, pl. 110dollár, amit ki kell fizetni. Azonban a Medicare, ami minden személynek jár ebből rögtön visszaad 80 dollárt. Tehát a végén, ha jól értettem, akkor valójában csak 30 dollárba kerül a magánrendelés. De így van ez minden egyéb kezelés esetén is. Ha többet akarsz a normálisnál, akkor a különbözetet fizetned kell. Ugyanígy a receptek is valamennyire támogatottak illetve ott is van egy az itteni közgyógyigazolványhoz hasonló lehetőség, amit Health Card-nak hívnak, ami igen komoly plusz támogatást jelenthet.
Felmerül jogosan akkor a kérdés, hogy minek akkor magánbíztosítás?
Hát, például azért mert a mentő nem ingyenes. De sok más olyan egészségügyi szolgáltatás is van ami igen komoly összegeket gombol le az emberről, ha nincs erre szóló biztosításod. Pl.: fogászat, szemészet vagy éppen természetgyógyászat, csontkovács stb. erre jó a magánbiztosítás. Gab szerint ha kötünk, nem a gyerekeink miatt fogjuk megkötni, hanem főként a saját egészségmegörzésünk miatt. Még egy nagyon fontos bónusz amit a magánbiztosítás nyújt, az a soronkívűliség. Azaz, ha bajod van és pl műtteni kell, nem kell kivárd a sorod hanem előre vesznek és feljogosít a magánintézmények igénybevételére is.
Itt egy link ilyen biztosítokról: http://www.iselect.com.au
Ebből a listából állítólag hiányzik még két szóra érdemes nagy biztosító társaság: a HBA, illetve a Medibank Private.
Szóval, kicsit megnyugodtunk. Ezen a téren is van jó megoldás!
Ildi

Kókuszdió - Macskafogó

Történt az, hogy a tegnap Arika kiharcolt magának a Tesco-ban egy kókuszdiót. Hogy ő majd megissza a levét. "Meg is itta". De ne vágjunk elébe a dolgoknak. A küzdelem javát a klopfoló számlájára írhatjuk, de egy bazi nagy csavarhúzó is besegített. Persze, nem folyt ki az egész a szőnyegre, maradt benne is. Arika szerint finom, Luca szerint rossz volt. A közös nevező a két vélemény között a hasmenés volt, ami ma óvodaszünetet jelentett.
A tegnapelött az irodai lomtalanításban megleltem a Macskafogót (két videócédén adták ki anno) és azóta Arika háromszor látta. Ennek az lett a vége, hogy ma elmentünk kettesben és megnéztük moziban a Macskafogó II.-t. Persze Luca még kicsi hozzá, neki otthon kellett maradnia Anyával. Úton arrafelé Ari kitalálta, hogy biztosan fog örvendeni Luca, ha egy kis ajándékkal meglepjük. Sőt továbbfűzte gondolatát, hogy egy Eperkés mesének örvendene a legjobban. Film előtt vettünk is eggyet. A jegyeket interneten rendeltük meg és ott vettük át. Elég üres volt a mozi környéke (vidék), egy baráti trécspartitól állt a pult mögé egy tini csaj. Adatokat egyeztettünk, majd szép nagy kerek szemekkel rászánta magát és megkérdezte, hogy "2 gyerekjegy?", és körbenézett. Mondom igen, nem látja?...(persze busterkeaton-os pofával). Utána megszántam és megmutattam a diákigazolványomat.
A film jó volt, igaz főleg felnőtt mese, de meg kell nézni. Ozziföldre majd visszük DVD-ben, jó?
A poénokra nem térnék ki emiatt is. Arika nagyon élvezte, szinte bűvölten nézte, csak egyszer szólalt meg hangosan, amikor színre lépett a 4 patkány, akik fölött kicsit eljárt az idő: "Ezekkel mi történt?"
Nándisan befejezve: itt és most ennyit erről.
András
PS. van egy komoly érdeklődő a cégre.

A készülődés láza

Tudom, én Kos vagyok, és ez mindenben meglátszik rajtam. "Fiatalkoromban" komolyan foglalkoztam asztrológiával, s túl azon, hogy másoknak képleteket írtam, kicsit meg is ijjedtem tőle. Mert, ha ismered a jövőt, akor hol a vele járó izgalom. Igaz, többnyire a születés pillanatával járó személyiségjegyekre hegyeztem ki magam. Azután hagytam abba, amikor az éves fizetésemelésünket rendszeresen egy ír pubban ünnepeltük meg, és vagánykodva megigértem a pincérlánynak, még a nevére is emlékszem, Renáta, hogy elkészítem a horoszkópját. Egy hét múlva visszabátorkodtunk a srácokkal, megmondani Renátának, hogy végzetes konfiktusai lehetne a feletteseivel. De nem sikerült, összeveszett a főnökével és kirugták.
Ezt csak azért mondom, hogy a napjegy (Kos) említése, csupán csak árnyalatnit jelent a személyiségünkben, de lehet, hogy ez a tejben a kakaó. Nos a tankönyvek szerint, ha egy Kos belép a szobába, akkor ő mindent átír, senki se tudja, hogy mit és miért csinál másként. És ez most is így történik. Emberek tucatja nem tudja, hogy miért változik meg a gondolkodásmódja egyetlen találkozás után is. És én ilyen voltam egész életemben. Az ilyen embernek mérfölkövek kellenek, nem tudja, miért, de ha nincs fal, ahová a kobakját csaphatná, akkor nincs elemében. A lázadás, csak pozitív lehet és mindig csak előre mutat.
Egyik ilyen pozitív mérföldkő az Ildivel való találkozásom volt, kb. pont 10 évvel ezelött. Amikor a szilveszteri, csak félórás tiszta csillagos égbolt alatt, a civilizációtól több km-re egy vadászlakban, igazi hullócsillag mellett kívánságként azt kértem, hogy legyen a társam. Akkor kikacagott. De azóta is boldogan élünk. És egyszer azt mondta, hogy, ha egy vasunk se lenne, akkor is eljönne velem a világ végére.
Hamarosan indulunk.
Nagyon édes volt, mert Bácskai Ági észrevette, hogy a "logo"-nk mögött egy vízum képe rejlik, és örvendve megkérdezte, hogy valami fejlemény? Nos, számomra, már az fejlemény, ha valaki együtt örvend és izgul velünk. Sokan nem fogják fel, ha negatívan fogják fel az kimenetelünket, akkor is ez egy eldöntött tény. Ezért jó a szívemnek az ilyen figyelmesség. Persze még nincs vízum.
A másik ok (a grafikai blikkfangon kívül) az, hogy igyekszünk bevonzani a vízumot. Ez már megint a csillagdás kategória, de ha valaki hallott a Titok című köny/film (angolul The Secret), akkor érteni fogja, igaz le kell mosni róla előbb a kommersz mázt.
Bocs, csak azért ültem le írni, hogy megkérdezzem, mekkora műanyag raklappal mentetek ki axb cm (akik kimnentek). Köszi.
András

Egy nehéz nap éjszakája

Mint a nótában. A kivándorlás nem könnyű dolog. Tehát az aki fél tőle az jogosan teszi, mert a félelem főleg az ismeretlen feladatokkal való találkozást jelenti. Persze jó, ha az ember végigolvassa a hasonszőrű webnaplókat. De átélni személyesen kell. Nem gondoltam volna, hogy ennyire pörgös lesz az életünk a jelenlegi fázisban. Azaz, tudjuk, hogy eladtuk a házat, és február végéig ki kell költözni. Persze az ideális esetben a kiköltözés a repülőtér várótermébe való csövezést kellene jelentse. Aznapi indulással. Na, de még nincs vízum. Most van az első olyan pillanat, amikor a biztosból kilépünk az első bizonytalanba. Lesz még a későbbiekben ilyen, de ez az első. A garage sale online műxik, sőt jobban, mint gondoltam volna. Már egy két dolgot el vittek, érdekes, hogy nincs görcsös ragaszkodásom semmihez.
Mellette rögtön három kérője is akadt a térképkiadónknak, na jó és is bevállalnám más helyében, főleg, hogy ingyen adjuk. (kb. 20 milliós a digitális állomány és a raktárkészlet). Persze annak a kezében, aki ért hozzá... és bízik a magyar jövőben. mert az az igazság, hogy én sem anyagilag, sem fizikailag nem érzem magam biztonságban magam it. És a családomat is féltem. Tudjuk és érezzük, hogy a jelenlegi kivándorlási hullám a jövőben meg fog lódulni, ezért hasznosnak is érzem azt, amit leírunk.
Na, megyek gyerkőcöket fektetni. Ja! Ma a gyerekek saját maguktól elkezdték válogatni azokat a játékokat, amelyek kijönnek, azokat, amelyeket ki kell dobni és fogozgodjatok meg, azokat, amelyeket el fognak ajándékozni más gyerekeknek, vagy az óvodának.
András

Kentucky

Ismét a kicsi különbségekről.
Akkor most kezdem az elején. Valamikor úgy 8 évvel ezelőtt amikor még a főzőtudományunk igencsak gyerekcipőben járt, volt egyszer, hogy Andrással nem a klasszikus Mc Donalds vagy Burger Kingbe mentünk kipótolni az ebédünket, hanem rendes húsra vágyva gondoltuk kipróbáljuk a Kentucky Fried Chicken nevezetű gyorsétteremlánc egyik képviseletének menűjéből kóstolunk.
Tudni kell rólam, hogy semmilyen szerű nemű csípős dolgot nem szeretek. Sőt füstölök tőle...
Hát, bementünk. Kértünk. Csípős csirkeszárnyakat, meg NEM csípős bármilyen más csirke darabokat, mert ugyebár azt megválogatni nem lehet, darabszámra mérik. Ozt, hazamentünk, tálaltunk és nekiláttunk.
Csakhogy, a nem csípős csirkedarabok annyira csíptek, hogy egyszerűen képtelen voltam megenni. Évekkel később, egy hosszú egyetemi napon gondoltam megint kipróbálom, hátha szerencsétlen véletlen volt?... De sajnos nem. Vagy ismét véletlen volt? Aztán ma ismét kísérletet tettünk, mert ugyebár három a magyar Isten igaza! De, sajnos ezúttal nem jött be. Ugyanolyan volt.
Hogy miért monndom mindezt el, hát azért, mert odakint Melbournebenegyik este, hazaérkezve a család, nem érzett túl sok erőt a kései főzéshez és mivel nem akartunk sem pizzát sem hamburgereket, hát jött az ötlet! Menjünk a Kentuckyba! No, mondom én, azt én valahogy nem bíztos, hogy díjjazom. Nagy kerek szemek! Mi a kő!? Tudom én miről beszélek? És, persze elmesélem előző két tapasztalatom. Mire mosolyogva legyint a család és azt mondja a nagybácsim. Tudod mit? Ha nem ízlik bíz isten én csak neked külön főzök! És láss csodát! Elmentünk és vásároltunk. Hazahoztuk, tálaltunk és megkostoltam. És mit gondoltok? Ehető volt? mármint számomra. Nos, igen. Finom fűszeres csirkedarabkák és nem csípett.
Szóval, ha ez egy világméretű frencsize rendszer szerint működő üzletlánc, akkor egyszerűen nem értem, hogy itt miért csíp az ami kint nem.
Ennyit az aprócska kis különbségekről.
Ildi

Tél

Bár nincs túl sok hó, azért a szánkózáshoz elég van!

A következő képeket főleg azoknak ajánljuk, akik már jó ideje nem láttak ilyet! Sok szeretettel egy hógolyót mindenkinek!

És most ennyi a szöveg, beszéljenek a képek:

Luca

Dolgozni kell...Csúszunk!!! Borulás nélkül nincs szánkózás!

És a hazaindulás előtti végszó:

Ildi

Eladó az egész világ!

BÚÉK!!!!

Trombitaszó-kerepelő-Hurrá!

Megkötöttük a ház eladására a szerződést és meg is kaptuk a banki hitelünk kiegyenlítésére szolgáló összeget. Szóval most már biztos.

Másrészt a kiköltözés a dolgaink becsomagolása illetve a későbbiekben nem szükséges dolgok eladásával jár. Ezért csináltunk egy online garage sale-t.

Címe: garazskiarusitas.blogspot.com

Remélem az ötlet elnyeri a tetszéseteket!

Mivel havazott, ma délelőtt voltunk szánkózni.

A lányok rendkívül élvezték. Majd lesznek képek is!

Mindenkinek szuperül telt a délelőtt!

És itt a lefekvés ideje... és az utolsó utáni kérdések:

-Apa lehet még egy kérdésem?

-Igen.

-Meg szeretném köszönni hogy behoztátok az ágyamat az Arika szobájába és a Jeffes (Wiggles) képet is!

Mire Arika:

-Ma gyönyörű napunk volt! Ez volt a legcsodálatosabb nap az évből! Holnap mit csinálunk?

Ildi

BUÉK!

Mindenek előtt Boldog Új Évet szeretnék, szeretnénk kívánni mindenkinek! Ugyanakkor köszönjük, hogy bennünket választotok, néha akár naponta is pár percre!
Az elmúlt év valaminek a vége volt. Lassan ismertük fel és úgy vergődtünk a múlt hálójában mint a horogra akadt halacska. Aztán egyszercsak ott volt a megoldás. Tudjuk, egyesek szerint és itt főleg a család egyik részére gondolunk, hülyeség amit csinálunk. Meggondolatlanok vagyunk és fejjel megyünk a falnak. De, nem baj. Mert a mi fejünk fog fájni ha fog fájni, de az is meglehet, hogy mint Harry Potter csak egyszerüen átlépünk a falon és egy új világban találjuk magunkat sok sok kihívással és reméljük örömmel és vágyaink elképzeléseink beteljesülésével. Mi ebben az utóbbi lehetőségben bízunk. Hiszünk benne, hogy az út amelyet választottunk az a mi útunk és járnunk kell rajta és hisszük, hogy nemcsak nekünk de gyermekeinknek is több lehetősége lesz a jövőben kiteljesedni és azzá válni amik szeretnének majdan lenni. Igazán visszatekinteni nem is nagyon akarok, mert nagyon nehéz évünk volt. Sok megpróbáltatás, veszekedés, magyarázkodás van mögöttünk. Ugyanakkor sok csodállatos dolog is történt. Arika majd egy éve jól van. Már nem rettegünk ha le vagy felmegy a lépcsőn, Luca igazi kis egyéniséggé nőtte ki magát. A kis egyesületünk, bár megtizedelődött a létszáma igen komoly sikereket értek el tanítványaim igen rangos versenyeken, mint Országos Bajnokság, Magyar Bajnokság, vagy nemzetközi versenyeken, hoztak bőven érmeket. Szerencsére, bár egészségügyleg igen rosszul idult az év, pajzsmirigy gondok miatt, az év végére minden rendbejött.
Mindent összegezve, egy nagyon rosszul induló év a végére kikerekedett és visszagondolva rá, már nem is tünik olyan nehéznek mint amilyen valójában volt!
Ezúttal pedig ismét kívánok, kívánunk mindenkinek egy sikerekben gazdag új évet!
Sok szeretettel,
Ildi és a család