2007-08-07

Kicsit minden ma...

Hát a cím, ellenére a hétvégével kezdeném. Küzdelmes volt, mert a lányok egymás után lebetegedtek. Luca még ma is lázas volt, míg Arika úgy tűnik már túl van a betegség nehezén.
Ebből kifolyólag kicsit elnyűttek vagyunk és már vágyunk egy átaludt éjszakára.
Ma viszont megérkezett a repülőjegyünk, és ez igen kellemes érzés volt.
A mai nap tele volt apró kellemes és kellemetlen mozzanatokkal, meg munkával. Többek között paradicsomot főztem be, ami alapjában véve nem rossz, csak igen fárasztó, főleg ha az ember már reggel fáradt a naphoz.
Aztán volt egy érdeklődönk a házra, csakhogy ehhez össze is kellett kapni a házat, ami nem volt egyszerű így hirtelen.
Ugyanakkor meg kaptunk egy aranyos levelet egy ismerősünktől, aki igazi ozzi, egy levelezőlistán ismerkedtünk meg és ott derült ki, hogy Melbourne térségében laki és meséltünk jövőbeni terveinkről, meg a közeli látogatásunkról.
Ha a kivándorlásról esik szó, mindenkinek a második kérdése az, hogy lesz-e munkánk? Azt hiszem ez a levél magáért beszél, hiszen olyan írta, aki minket alig ismer és azóta él ott amióta megszületett:

"I think what you're doing is a great idea. Even though you're leaving the kids for three weeks it will be best in the long run to know for sure you are making the right decision. Australia truly is the land of opportunity. I met someone recently who is interested in becoming a cartographer and he has discovered that there is a lot of demand for cartographers nowadays which is
ideal for you and your husband coming to a new country and looking at employment opportunities."

Mindenki vonja le a saját következtetéseit... Mi ezt a levelet is a pozitív listánkra jegyeztük.
Mindent összevetve, nem volt egy rossz napunk, csak a fáradtság mutatónk van már nagyon pirosban.
Hát ennyit. A hétvége sok szempontból hosszabb és egyeseknek "furcsább" volt, de azt hiszem, a fáradtásg ellenére igen sok pozitív érzést szabadított fel és mindenképp az életünk pozitív irányba való elmozdulását jelzi, bár e szavak kicsit érthetetlenek így, de most nem is igazán szeretnék érthetőbb magyarázatot adni rá...
Mindenkinek békés éjszakát és szép álmokat!
Ildi

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Már nagyon régen szerettem volna írni, hogy nagyon-nagyon büszke vagyok rátok. Mindig úgy éreztem, hogy ti adtok többet, mintha ti lennétek a mi "öreg rókáink", tanítóink, mert persze valahogy így is volt, és soha nem jutna eszembe megkérdőjelezni a döntéseteket, mert bármibe fogtok, bármire gondoltok, abban igazatok van, vagy lesz. Csak ki kell várni.

Keresés ebben a blogban