2008-06-30
Egyenruha
Többen is kérték, hogy csináljunk képeket Arikáról egyenruhában. A nadrágokat külön lefotóztam, de nem adtam fel rá. A többi kép meg magért beszél. És itt a sorozat:


2008-06-29
Mozi
Ismét egy rövid bejegyzést ígérek, de úgyis kilométeres lesz.
Azt hiszem említettem már, hogy járunk a lányokkal playgroupokba. Az egyik csapat péntek reggel van, kedvesek, aranyosak, de... A másik csoport hétfő délben 12-kor kezdődik. Ez a csoport közvetlenebb. Valószínűleg a lányok is jobban érzik magukat, mert a pénteki csapatban sajna CSAK kisfiúk vannak, míg itt, azért lányok is és még majdnem Arika korú kislányok is vannak. Felszereltségében is különbözik a két hely, ez utóbbi, jobban felszerelt, egy kicsit. Ami érdekes és apró különbséget jelent. A pénteki csapatban mindenki maga csinálja a kávéját, teáját. A hétfőiben, mindig valaki megcsinálja mindenkinek. És természetesen az első pillanattól úgy kezeltek, mintha időtlen idők óta oda járunk. Mindig kellemes időtöltés nekem is. Az anyukák is sokkal közvetlenebbek. Szóval a playgroupos történelmünk úgy 3 hétre nyúlik vissza, és múlt csürötökön sms-t kapok, hogy péntek este moziba mennek és van-e kedvem csatlakozni, sőt, nagyon szívesen el is visz valaki ha szükséges. Nagyon meglepődtem és ugyanakkor nagyon jól is esett. Andrea, aki félig olasz, félig argentin, meg kicsi egyéb vér is folyik az ereiben, de itt nőtt fel 7 éves kora óta, értem jött. Nagyon kellemesen elbeszélgettünk arrafele is, meg visszafele is a ház előtt még egy órát. A film egy könnyed darab volt a "Sex in the city". Tökjó, happyendes film. Gyönyörű ruhákkal amik még az én szívemet is megdobogtatták. No, kibújt a nő belőlem... Talán ennek a hatására is, de mivel június vége a nagy árleszállítások ideje (financiális év vége), kikönyörögtem egy DFO ( http://www.dfo.com.au/ )-s bevásárlást. Egyébként itt is a bálok ideje van, kell egy ruha, mert farmerben egy ilyen alkalommal nem lehet megjelenni. Találtam is, és igen olcsón. 269dollárról, le volt árazva 113-ra. Szóval, Apa bocskaija mellett már én sem vallok szégyent. Persze, 5-10 dolláros áron becsúszott még a csomagba a lányoknak is egy-egy kis ruha, meg egy pár apróság (csak zárójelben mondom, hogy az én ruhatáram kicsit korlátozott volt, mivel odahaza még úgy egyeztünk meg, hogy nekem majd itt frissítünk kicsit a ruhatáramon, azaz senki meg ne ijedjen, a jó öreg előre tervezett költségvetésünkön belül vagyunk még!).
A nap zárásaként megvettük, azaz majdnem megvettük, a mosogatógépünket és a szárítógépünket, mivel, akárcsak mindenhol mostanság hatalmas árleszállítások vannak a Good Guys-ban is. Hátra van még a mélyhütő, de azt láttunk egyet az Ebay-en, nagyon jó áron, előbb ott megnézzük. Hogy miért majdnem, nos azért, mert a mosogatógép nem volt raktáron, így lefoglalóztuk és majd jövő pénteken lezárjuk az üzletet, természetesen a mostani áron. Ja és még valami, érdemes és kell alkudni, bár 50-60 dollárnál többet nem nagyon lehet kiszedni belőlük, de és ismét egy de, érdemes többször elmenni érdeklődni, hogy mit mennyiért adnának oda, mert símán rá lehet fázni, főleg ha a termék ára nincs kifüggesztve. (a tegnapelőtt 50$-al kevesesebbet mondtak rá, így nagyobb lendülettel engedett a jófiú, de azért mi ezt az infót kihasználva-és végig hümmögve ártatlanul alkudozva- slusszpóénként úgy ütöttük le, mint egy egy taxiórát. A végeredmény $130 engedmény - Bocs, még annyit, hogy Luca a tegnap megkérdezte, mit jelent a jesztudáj . Így, ezzel a kiejtéssel. András)
Ugye nem lett rövid?!
Ildi
Azt hiszem említettem már, hogy járunk a lányokkal playgroupokba. Az egyik csapat péntek reggel van, kedvesek, aranyosak, de... A másik csoport hétfő délben 12-kor kezdődik. Ez a csoport közvetlenebb. Valószínűleg a lányok is jobban érzik magukat, mert a pénteki csapatban sajna CSAK kisfiúk vannak, míg itt, azért lányok is és még majdnem Arika korú kislányok is vannak. Felszereltségében is különbözik a két hely, ez utóbbi, jobban felszerelt, egy kicsit. Ami érdekes és apró különbséget jelent. A pénteki csapatban mindenki maga csinálja a kávéját, teáját. A hétfőiben, mindig valaki megcsinálja mindenkinek. És természetesen az első pillanattól úgy kezeltek, mintha időtlen idők óta oda járunk. Mindig kellemes időtöltés nekem is. Az anyukák is sokkal közvetlenebbek. Szóval a playgroupos történelmünk úgy 3 hétre nyúlik vissza, és múlt csürötökön sms-t kapok, hogy péntek este moziba mennek és van-e kedvem csatlakozni, sőt, nagyon szívesen el is visz valaki ha szükséges. Nagyon meglepődtem és ugyanakkor nagyon jól is esett. Andrea, aki félig olasz, félig argentin, meg kicsi egyéb vér is folyik az ereiben, de itt nőtt fel 7 éves kora óta, értem jött. Nagyon kellemesen elbeszélgettünk arrafele is, meg visszafele is a ház előtt még egy órát. A film egy könnyed darab volt a "Sex in the city". Tökjó, happyendes film. Gyönyörű ruhákkal amik még az én szívemet is megdobogtatták. No, kibújt a nő belőlem... Talán ennek a hatására is, de mivel június vége a nagy árleszállítások ideje (financiális év vége), kikönyörögtem egy DFO ( http://www.dfo.com.au/ )-s bevásárlást. Egyébként itt is a bálok ideje van, kell egy ruha, mert farmerben egy ilyen alkalommal nem lehet megjelenni. Találtam is, és igen olcsón. 269dollárról, le volt árazva 113-ra. Szóval, Apa bocskaija mellett már én sem vallok szégyent. Persze, 5-10 dolláros áron becsúszott még a csomagba a lányoknak is egy-egy kis ruha, meg egy pár apróság (csak zárójelben mondom, hogy az én ruhatáram kicsit korlátozott volt, mivel odahaza még úgy egyeztünk meg, hogy nekem majd itt frissítünk kicsit a ruhatáramon, azaz senki meg ne ijedjen, a jó öreg előre tervezett költségvetésünkön belül vagyunk még!).
A nap zárásaként megvettük, azaz majdnem megvettük, a mosogatógépünket és a szárítógépünket, mivel, akárcsak mindenhol mostanság hatalmas árleszállítások vannak a Good Guys-ban is. Hátra van még a mélyhütő, de azt láttunk egyet az Ebay-en, nagyon jó áron, előbb ott megnézzük. Hogy miért majdnem, nos azért, mert a mosogatógép nem volt raktáron, így lefoglalóztuk és majd jövő pénteken lezárjuk az üzletet, természetesen a mostani áron. Ja és még valami, érdemes és kell alkudni, bár 50-60 dollárnál többet nem nagyon lehet kiszedni belőlük, de és ismét egy de, érdemes többször elmenni érdeklődni, hogy mit mennyiért adnának oda, mert símán rá lehet fázni, főleg ha a termék ára nincs kifüggesztve. (a tegnapelőtt 50$-al kevesesebbet mondtak rá, így nagyobb lendülettel engedett a jófiú, de azért mi ezt az infót kihasználva-és végig hümmögve ártatlanul alkudozva- slusszpóénként úgy ütöttük le, mint egy egy taxiórát. A végeredmény $130 engedmény - Bocs, még annyit, hogy Luca a tegnap megkérdezte, mit jelent a jesztudáj . Így, ezzel a kiejtéssel. András)
Ugye nem lett rövid?!
Ildi
2008-06-28
EEG és cserkészet
No, akkor itt a tegnapi meg mai beszámoló.
Ismét azt kell mondjam, hogy jó itt lenni.
Előbb leírom egy EEG viszgálat menetét a budapesti Heim Pál kórházban.
Reggel, ugyebár a vérvétel miatt éhgyomorra, fel Pestre. Mire ott végzünk kb 9,30, amikor átcaflatunk a fő épület első emeletére az EEG labor elé. Aztán várunk... és várunk. Jó esetben csak egy órát, bár, hozzáteszem mindegy mert utánna is várunk... és várunk. Szóval, nincs játék, nincs semmi amivel leköthetnéd a gyereket. Így aztán leleményes anyukák készülnek a feladatra. Aztán végre sorrakerülünk és ekkor kezdődik a tortúra. A gyerek fel kell feküdjön egy ágyra, ahol az elektródák feltétele és levételével együtt, durván 45-50 percet tölt lefeküdve. Miközben mozdulatlanul feküdnie kell. Jobb napokon egy-egy éneklő játékot mellette szabad zörgetni és esetleg meg is foghatja. Nekem legalább olyan tortúra mint neki, mert nekem kell csititgatni, fenyegetni, ígérgetni, csak hogy minden rendben legyen. A végén mindketten elfáradunk, mire jön a hosszabb várakozás, hogy bejussunk a dokihoz.
No, itt eleve nem sűritenek mindent egy napra. De, az EEG sokkal, de sokkal humánusabb! Egyrészt Arika nem kellett feküdjön! Játszhatott, néztünk mesét, csak a lényeg az, hogy minél kevesebbet mozogjon. Ami több volt az az, hogy fotozenzorikusan is tesztelték, azaz azt is nézték, hogy pl. a videojátékok milyen hatással lehetnek rá.
Ami meg extra volt az egészben, hogy 2,30-ra voltunk berendelve és 2,29-kor kijött egy hölgy és hívott. Szóval mindent összevetve egy kellemes tapasztalat volt.
A másik esemény ma a cserkészet volt. Arika már cserkész korú, ezért gondoltuk kipróbáljuk.
Igen hosszú délutánunk volt régi és új ismerősök társaságában. Arika az elején mindenképpen játszani szeretett volna, de aztán mikor kiderült, hogy játszás is van az egészben mégiscsak úgy döntött, hogy jó móka. Remélem, Keresztapja most igencsak örvend!!!
Nekünk szülőknek meg kellemes beszélgetés, Lucának meg egy jó játék.
Legközelebb velük a Botanikus kertbe megyünk kincskeresésre :).
No, úgy tűnik vehetünk most már cserkészruhát is.
A zutolsó hírünk pedig az, hogy a jövendőbeli házunk utolsó bennragadt tagja is talált albérletet, tehát két hét múlva költözhetünk!!!
Holnap megyünk mosogatógépet és szárítógépet vásárolni, a mélyhütőre van egy Ebay-es jó állapotú darab, azt is megnézzük jövőhét elején.
Akkor ismét mindenkinek: KÖLTÖZÜNK!!!
Ildi
Ismét azt kell mondjam, hogy jó itt lenni.
Előbb leírom egy EEG viszgálat menetét a budapesti Heim Pál kórházban.
Reggel, ugyebár a vérvétel miatt éhgyomorra, fel Pestre. Mire ott végzünk kb 9,30, amikor átcaflatunk a fő épület első emeletére az EEG labor elé. Aztán várunk... és várunk. Jó esetben csak egy órát, bár, hozzáteszem mindegy mert utánna is várunk... és várunk. Szóval, nincs játék, nincs semmi amivel leköthetnéd a gyereket. Így aztán leleményes anyukák készülnek a feladatra. Aztán végre sorrakerülünk és ekkor kezdődik a tortúra. A gyerek fel kell feküdjön egy ágyra, ahol az elektródák feltétele és levételével együtt, durván 45-50 percet tölt lefeküdve. Miközben mozdulatlanul feküdnie kell. Jobb napokon egy-egy éneklő játékot mellette szabad zörgetni és esetleg meg is foghatja. Nekem legalább olyan tortúra mint neki, mert nekem kell csititgatni, fenyegetni, ígérgetni, csak hogy minden rendben legyen. A végén mindketten elfáradunk, mire jön a hosszabb várakozás, hogy bejussunk a dokihoz.
No, itt eleve nem sűritenek mindent egy napra. De, az EEG sokkal, de sokkal humánusabb! Egyrészt Arika nem kellett feküdjön! Játszhatott, néztünk mesét, csak a lényeg az, hogy minél kevesebbet mozogjon. Ami több volt az az, hogy fotozenzorikusan is tesztelték, azaz azt is nézték, hogy pl. a videojátékok milyen hatással lehetnek rá.
Ami meg extra volt az egészben, hogy 2,30-ra voltunk berendelve és 2,29-kor kijött egy hölgy és hívott. Szóval mindent összevetve egy kellemes tapasztalat volt.
A másik esemény ma a cserkészet volt. Arika már cserkész korú, ezért gondoltuk kipróbáljuk.
Igen hosszú délutánunk volt régi és új ismerősök társaságában. Arika az elején mindenképpen játszani szeretett volna, de aztán mikor kiderült, hogy játszás is van az egészben mégiscsak úgy döntött, hogy jó móka. Remélem, Keresztapja most igencsak örvend!!!
Nekünk szülőknek meg kellemes beszélgetés, Lucának meg egy jó játék.
Legközelebb velük a Botanikus kertbe megyünk kincskeresésre :).
No, úgy tűnik vehetünk most már cserkészruhát is.
A zutolsó hírünk pedig az, hogy a jövendőbeli házunk utolsó bennragadt tagja is talált albérletet, tehát két hét múlva költözhetünk!!!
Holnap megyünk mosogatógépet és szárítógépet vásárolni, a mélyhütőre van egy Ebay-es jó állapotú darab, azt is megnézzük jövőhét elején.
Akkor ismét mindenkinek: KÖLTÖZÜNK!!!
Ildi
2008-06-26
Összefoglaló
Szóval itt a beszámoló...
Szombaton, szokásos reggeli óvoda és Maciklub után hazajöttünk, megebédeltünk és aludtunk egy kicsit az esti mulatság apropóján. Aztán nagyjából este 7-re visszagurultunk a Magyarházba. Kicsit vegyes érzelmekkel mentünk el, mert hallottunk már jót is, rosszat is az efféle táncos mulatságokról.
Meg is állapítottuk, hogy tánccsoportban van a helye és csodák csodája, indul egy az ő korosztályát megcélzó csoport ott a helyszínen majd a vakáció után. Jut eszembe a jövöhéttől két hét iskolaszünet van idefele.
Vasárnap miután, felébredtünk, meglátogattuk Kropiékat egy finom ebéd és egy kis beszélgetésre. A lányok remekül érezték magukat, hiszen van két olyan fotel, amelyik remek csúszdaként használható, és bár nem sok játék akad MÉG náluk, azért jól elvoltak és hát Kropi meg is lepte őket, amikor szó nélkül belement a játékukba! Persze mi is nagyon jól éreztük magunkat és egy jót beszélgettünk, csak ahogy ilyenkor szokott történni, nincs mindenre idő :)!
Hétfő a "már szokásos" tevékenységgel a déli playgrouppal telt, meg munkával. De, azt hiszem Lucának még nem volt ilyen rossz napja. Ő sem tudja miért, de végig nyafogott és rajtam lógott.
A keddi nap a VicRoads jegyében telt el. Voltunk a hazard tesztet megcsinálni. Szerencsére Gyuri itthon volt, így a lányok nem jöttek velünk. A teszt az egy nagy vicc és teljes mértékben hülyeség. Pocsék minőségű videókon kell eldöntened, hogy mikor lassítanál, mikor előznél és mikor térnél jobbra. Annyira pocsék, hogy időnként csak rutinból kattintottunk, mert sejtettük, hogy mi a afeladat. Ja, a kedvencem, a sötétben való vezetés. Totál fekete képernyő, néhány világító pötty, és?... No, szerencsére 52% -ot kellett teljesíteni és az meglett mindkettőnknek bőven, deeee... Én személy szerint értelmetlen egy órának tartom. (Én floccs egy villamosról leszálló ürgét-András)
A szerdai napunk a múlt hetivel hasonló módon, a lányoknak, beleértve saját magam is, szabadfoglalkozás, míg Apa elment fejtágító tanfolyamra ezúttal a record keeping részre, azaz amolyan könyvelés gyorstalpalóra. De azért ez így nem teljesen fedi a valóságot. Azt hiszem a következő bejegyzés e két tanfolyamról fog szólni és András fogja lejegyezni.
A mai napon pedig VÉGRE veszünk gofrisütőt! És alig 15 dollárba fog kerülni, mert akciós! Aztán pedig elmegyünk a DFO-ba, ami amolyan outlet center szerűség.
Holnap pedig Arikáé a nap, mert megyünk EEG-re, és estére kaptunk kimenőt a Irmáéktól, azaz mozi. De erről majd holnap!
Ildi
2008-06-23
a Megérkezés pillanata
2008-06-20
Boldog születésnapot Gyuri!!!
Arika
Ez a bejegyzés szóljon kicsit Arikáról.
Arika, mint valószínüleg sokan tudják már, epilepsziás. Ezért amikor elhatároztuk, hogy átkelünk az Óperenciás tengeren túl, oda ahol a kurta farkú malac túr, de még az Üveg hegyeken is túl, hát, vegyes érzelmeket keltett a környezetünkben a lányunk "állapota" miatt.
Hogy miért állapot? Azért, mert ha egy életet kell leélni vele, akkor nem lehet más mint egy állapot a teljes élet érdekében, ha meg kigyógyógyul belőle, akkor meg azért csak egy állapot...
Egyesek azt mondták: hova akartok ti menni egy beteg gyermekkel?!
De, sok órányi internetezés, meg levelezés után, úgy döntöttünk neki is itt sokkal jobb lesz.
Hogy miért gondoljuk így, hát elsősorban ha majd felnő, egy stabil gazdasággal rendelkező országban az életbe való elindulás, a karrier lehetőségek és az életkörülmények, másak.
A másik ok éppen a betegségére való tekintettel, gondoltunk arra, hogy itt más lehet. Hogy az lesz-e azt még nem tudom, de majd beszámolok. Ami biztos az, az, hogy Arika az otthoni óvodai éveinek utolsó felében nem evett. Panaszkodtak az óvónénik, panaszkodott a Dadus... Nem tudtuk miért, és mivel a gyógyszer tehet ilyet, hát ráfogtuk. Csakhogy, egyik alkalommal kibukott a gyerekből, hogy miért nem eszik... CSÚFOLJÁK!!! Kérdem, miért? Hát azért mert le eszi magát. Nos, én majdnem lefordultam a székről. Ettől a pillanattól kezdve nyitott füllel mentem az óviba érte, és sajnos a gyerekek között nem egy akadt, aki az én jelenlétemben, de még az óvónénik előtt is csúfolta, lebabázta, meg egyébb sértő szavakkal illette az én értelmes kislányom, aki mindezt annyira a lelkére vette, hogy inkább nem evett az óvodában!
Nos, az itteni iskolák, óvódák, közösségek-ben nagyon komoly csúfolkodás ellenes program folyik. És, mivel a kisebb nagyobb fogyatékossággal élő gyermekek, ha nem túl súlyos és nem speciális segítséget ígénylő gyermekek, akkor ott vannak a normál iskolai, óvodai közösségben, ezért a csúfolkodás igen komoly megtorlásban részesül, hiszen az egy verbális aggresszió, mert semmivel sem rosszabb mintha odacsapnánk.
Hát, ez is komoly érv, hogy Arika egészséges lelkű és teljes értékű ember legyen ha majd felnő. A gyermekek itt is olyanok mint otthon, de a társadalom, legalább megpróbálja nevelni őket arra, hogy toleránsak és segítőkészek legyenek embertársaikkal szemben.
A legnagyobb félelmünk, az volt, hogy a sok izgalom közepette, az igencsak jól ellenőrzött rohamok ismét bekopognak hozzánk. Szerencsére, sem a hosszú út, sem az átállás nem okozott semmi gondot. Viszont a harmadik hét végére, az amit már rég sejtettünk a felszínre bukott. Tavaly, év végén tipikus gyógyszermérgezéses tüneteket láttunk Arikán, aztán, valahogy megszüntek még mielőtt órvosnak megmutathattuk volna, és persze nem hittek nekünk. Viszont Arika a gyógyszer hatására, napi rendszerességgel a bevétel utánni 1-1,5 órában elbággyadt, beszéde lelassult, szemmel láthatóan rosszul volt. Aztán az idő múlásával, rendbejött. Sajna ez az állapot itt érte el a csúcsot és Arika elkezdett rendszeresen rosszul lenni minden gyógyszer bevétele után. És a különbség, a háziorvosunk (családi), rögtön kért egy vérképet és egy gyógyszerszint mérést! Márianéni akit annyira szeretünk, az otthoni rendszerben, ha gyanakodott is a bajra, ilyet nem tehetett, mert ez a Neurológia kiváltsága volt! Szóval, rögötn kiderült, hogy rendkívül magas, bár a normális felső határán volt a gyógyszerszint, amikor a legkevesebb kellett volna legyen. Szóval, a magyarázat megvolt a rosszullétekre. Rögtön megbeszéltük, hogy a reggeli gyógyszeradagot lecsökkentjük egy kicsit. ÉS?! Csodák csodája jól lett!
Aztán a múlt hét pénteken, felhívtak a neurológiáról, és kaptunk egy javaslatot, hogy ha már úgyis át kell állni valamilyen itteni gyógyszerre, akkor egy olyanra álljunk át, aminek retardált a felszívódása, azaz, lassabban szívódik fel, tehát 3-4 óra alatt produkálja a csúcsot ami így természetesen kisebb lesz és a gyógyszer természetes mellékhatásai is enyhülnek. Mondta Ő.
Felirattuk a gyógyszert és elkezdte szedni. Sajan ismét az eredeti mennyiségben. DEEEE!!! Ami hihetetlen még most is számomra egy hét távlatából, összehasonlíthatatlan állapotban van Arika! És, csak szuperlativuszokban tudok beszélni!!! A beszéde 50%-al tisztább, a kézremegés minimális lett, ki tudta halászni a kakaómból a mályvacukrot úgy, hogy közben egy csepp kakaó nem ömlött ki és nem kellett fogni a csuprot hozzá! Aki ismeri, az tudja, hogy ez elképzelhetetlen feladat volt még nemrég. Továbbá, saját elmondása szerint a bal keze "ügyetlen". Ebből kifolyólag nem szívesen használja. Amióta ezt a gyógyszert szedi, képes a bal mutatóújjával elsőre megérinteni a felmutatott újjadat! Mászik, javult az egyensúlyérzete és olyan dolgokat is megcsinál amik elképzelhetetlenek voltak. Ugyan az a szer, csak más kivitelezés!!! És mégis mekkora életmód különbség!
És, nemcsak motorikus különbséget látunk hanem koncentráló képességben is más, hirtelen az eddigi iskolával kapcsolatos félelmeim, hogy hogy fogja bírni, meg minden, elpárológtak, tényleg iskolaérettnek látjuk most már.
Nos, mivel beirattuk, ezért megvettük az egyenruhát. Ígérek egy képet, de mivel ma buli volt itt nálunk, ezért nem sikerült lefotózni... Látni kellett volna, hogy milyen boldog volt mikor felpróbálta a boltban a ruhákat! Madarat lehetett vele fogatni.
Mindent összevetve, ha csak azért jöttünk el idáig, hogy Arika számára egy olyan megoldást találjunk amely életminőségében ekkora változást jelent akkor már ÉN szerintem, MEGÉRTE.
Egy teljesen más értelmes kibontakozó és kíváncsi kislányt kaptunk vissza az elmúlt héten!
Remélem, hogy ez már csak jobb lesz. És olyan könnyen veszi majd az akadályokat amilyen könnyen csak lehet, hiszen az idegen nyelvvel való küzdelem még csak most kezdődik!
Ildi
Arika, mint valószínüleg sokan tudják már, epilepsziás. Ezért amikor elhatároztuk, hogy átkelünk az Óperenciás tengeren túl, oda ahol a kurta farkú malac túr, de még az Üveg hegyeken is túl, hát, vegyes érzelmeket keltett a környezetünkben a lányunk "állapota" miatt.
Hogy miért állapot? Azért, mert ha egy életet kell leélni vele, akkor nem lehet más mint egy állapot a teljes élet érdekében, ha meg kigyógyógyul belőle, akkor meg azért csak egy állapot...
Egyesek azt mondták: hova akartok ti menni egy beteg gyermekkel?!
De, sok órányi internetezés, meg levelezés után, úgy döntöttünk neki is itt sokkal jobb lesz.
Hogy miért gondoljuk így, hát elsősorban ha majd felnő, egy stabil gazdasággal rendelkező országban az életbe való elindulás, a karrier lehetőségek és az életkörülmények, másak.
A másik ok éppen a betegségére való tekintettel, gondoltunk arra, hogy itt más lehet. Hogy az lesz-e azt még nem tudom, de majd beszámolok. Ami biztos az, az, hogy Arika az otthoni óvodai éveinek utolsó felében nem evett. Panaszkodtak az óvónénik, panaszkodott a Dadus... Nem tudtuk miért, és mivel a gyógyszer tehet ilyet, hát ráfogtuk. Csakhogy, egyik alkalommal kibukott a gyerekből, hogy miért nem eszik... CSÚFOLJÁK!!! Kérdem, miért? Hát azért mert le eszi magát. Nos, én majdnem lefordultam a székről. Ettől a pillanattól kezdve nyitott füllel mentem az óviba érte, és sajnos a gyerekek között nem egy akadt, aki az én jelenlétemben, de még az óvónénik előtt is csúfolta, lebabázta, meg egyébb sértő szavakkal illette az én értelmes kislányom, aki mindezt annyira a lelkére vette, hogy inkább nem evett az óvodában!
Nos, az itteni iskolák, óvódák, közösségek-ben nagyon komoly csúfolkodás ellenes program folyik. És, mivel a kisebb nagyobb fogyatékossággal élő gyermekek, ha nem túl súlyos és nem speciális segítséget ígénylő gyermekek, akkor ott vannak a normál iskolai, óvodai közösségben, ezért a csúfolkodás igen komoly megtorlásban részesül, hiszen az egy verbális aggresszió, mert semmivel sem rosszabb mintha odacsapnánk.
Hát, ez is komoly érv, hogy Arika egészséges lelkű és teljes értékű ember legyen ha majd felnő. A gyermekek itt is olyanok mint otthon, de a társadalom, legalább megpróbálja nevelni őket arra, hogy toleránsak és segítőkészek legyenek embertársaikkal szemben.
A legnagyobb félelmünk, az volt, hogy a sok izgalom közepette, az igencsak jól ellenőrzött rohamok ismét bekopognak hozzánk. Szerencsére, sem a hosszú út, sem az átállás nem okozott semmi gondot. Viszont a harmadik hét végére, az amit már rég sejtettünk a felszínre bukott. Tavaly, év végén tipikus gyógyszermérgezéses tüneteket láttunk Arikán, aztán, valahogy megszüntek még mielőtt órvosnak megmutathattuk volna, és persze nem hittek nekünk. Viszont Arika a gyógyszer hatására, napi rendszerességgel a bevétel utánni 1-1,5 órában elbággyadt, beszéde lelassult, szemmel láthatóan rosszul volt. Aztán az idő múlásával, rendbejött. Sajna ez az állapot itt érte el a csúcsot és Arika elkezdett rendszeresen rosszul lenni minden gyógyszer bevétele után. És a különbség, a háziorvosunk (családi), rögtön kért egy vérképet és egy gyógyszerszint mérést! Márianéni akit annyira szeretünk, az otthoni rendszerben, ha gyanakodott is a bajra, ilyet nem tehetett, mert ez a Neurológia kiváltsága volt! Szóval, rögötn kiderült, hogy rendkívül magas, bár a normális felső határán volt a gyógyszerszint, amikor a legkevesebb kellett volna legyen. Szóval, a magyarázat megvolt a rosszullétekre. Rögtön megbeszéltük, hogy a reggeli gyógyszeradagot lecsökkentjük egy kicsit. ÉS?! Csodák csodája jól lett!
Aztán a múlt hét pénteken, felhívtak a neurológiáról, és kaptunk egy javaslatot, hogy ha már úgyis át kell állni valamilyen itteni gyógyszerre, akkor egy olyanra álljunk át, aminek retardált a felszívódása, azaz, lassabban szívódik fel, tehát 3-4 óra alatt produkálja a csúcsot ami így természetesen kisebb lesz és a gyógyszer természetes mellékhatásai is enyhülnek. Mondta Ő.
Felirattuk a gyógyszert és elkezdte szedni. Sajan ismét az eredeti mennyiségben. DEEEE!!! Ami hihetetlen még most is számomra egy hét távlatából, összehasonlíthatatlan állapotban van Arika! És, csak szuperlativuszokban tudok beszélni!!! A beszéde 50%-al tisztább, a kézremegés minimális lett, ki tudta halászni a kakaómból a mályvacukrot úgy, hogy közben egy csepp kakaó nem ömlött ki és nem kellett fogni a csuprot hozzá! Aki ismeri, az tudja, hogy ez elképzelhetetlen feladat volt még nemrég. Továbbá, saját elmondása szerint a bal keze "ügyetlen". Ebből kifolyólag nem szívesen használja. Amióta ezt a gyógyszert szedi, képes a bal mutatóújjával elsőre megérinteni a felmutatott újjadat! Mászik, javult az egyensúlyérzete és olyan dolgokat is megcsinál amik elképzelhetetlenek voltak. Ugyan az a szer, csak más kivitelezés!!! És mégis mekkora életmód különbség!
És, nemcsak motorikus különbséget látunk hanem koncentráló képességben is más, hirtelen az eddigi iskolával kapcsolatos félelmeim, hogy hogy fogja bírni, meg minden, elpárológtak, tényleg iskolaérettnek látjuk most már.
Nos, mivel beirattuk, ezért megvettük az egyenruhát. Ígérek egy képet, de mivel ma buli volt itt nálunk, ezért nem sikerült lefotózni... Látni kellett volna, hogy milyen boldog volt mikor felpróbálta a boltban a ruhákat! Madarat lehetett vele fogatni.
Mindent összevetve, ha csak azért jöttünk el idáig, hogy Arika számára egy olyan megoldást találjunk amely életminőségében ekkora változást jelent akkor már ÉN szerintem, MEGÉRTE.
Egy teljesen más értelmes kibontakozó és kíváncsi kislányt kaptunk vissza az elmúlt héten!
Remélem, hogy ez már csak jobb lesz. És olyan könnyen veszi majd az akadályokat amilyen könnyen csak lehet, hiszen az idegen nyelvvel való küzdelem még csak most kezdődik!
Ildi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
