egy válaszlevél egy kivándorlásban gondolkodó családnak

Szia,

a kivándorlásos ötletek, akkor jutnak eszébe az embernek, amikor mer úgy gondolkozni, mint Alexa tette.

Tiszta gondolatok, nemes cselekedetek. És mindig felébredünk, hogy lehetetlen megvalósitani.

Mi 1996 óta egy kis térképkiadót vezettünk, saját erőből épitettük fel, a nulláról. Az elején fantasztikusan indult,

volt megrendelésünk, volt bevétel, be is vásároltunk belőle, számitógépek, digitalizáló tábla, nyomtató, irodabérlés.

Nagy álmok inditása. Ha a nagyoknak van Budapest és Magyarország térképe, akkor nekünk miért ne lehetne.

Le próbáltak beszélni, minek egy új a piacon, amikor van másik négy-öt. Mondtuk, hogy mi jobbat akarunk késziteni, és szebbet.

Aztán egy évig semmilyen megrendeléshez se jutottunk, ki is lépett két tulajdonos. Késöbb, az utolsó is.

Sok munkával, lassan beindult, volt és, amikor csak mi többet adtunk el, az összes többinél összesen.

Bár folyamatosan küzdöttünk a hóvégére tornyosuló számlahegyekkel, mindig túléltük. Bár sokszor sorba se kellett állni, mert az összegek, mindig feljogositottak a főpénztárhoz.

Közben egyetemre is jártunk és mindketten elvégeztük a doktori iskolát is.

Jöttek a lányok és baba mama egyesületet alapitottunk http://www.haztuzorzo.hu

Volt egy saját alapitásu sportklubbunk is (karate), volt, hogy évente majdnem 100 országos, nemzetközi dobogós helyet hoztak az általunk nevelt gyerekek.

Lefordítva, mondjuk olyan életünk volt, mint, ahogy anno a polgárt lehehett definiálni. Olyan emberek voltunk, akik képesek voltak a saját vállalkozásuk által biztosítani a megélhetésüket, sőt még idönként 1-2 embert foglalkoztattunk is.

2006 volt a döntő év a kivándorlásunk szempontjából. Egyrészt anyagi bevétel szempontjából rekord évünk volt, megnyertünk egy versenytárgyalást 250000 Magyarország autósatlasz elkészítésre a pécsi dohánygyártól. Hogy érzékeltessem a mennyiséget, ez kb. lefedte a teljes piac 5 éves mennyiségét.

Aztán vérszemet kapott az adóhivatal és így tovább. Egy velük történt telefonbeszélgetés után az emeleten feküdtem a földön és Ildi szolítgatott.

Meg aztán jött az el lehet innen menni beszólás, majd az októberi események.

És listát írtunk, hogy ha elmennénk, akkor miért. És az első szó a listán a nyugalom volt.

Rá egy évre kijöttünk egy konferenciára, körbenéztünk és döntöttünk.

És megvalósítottuk a döntést. És a lista első szava teljesült.

No, persze a karácsony itt is mozgalmas, de az ajándékok egy részét interneten, meg másik részét időben megvettük.

Idén volt először élőfánk, személyesen választottuk és vágattuk ki. Karácsony elött, kimentünk a tengerpartra (15 perc) és fürcsiztünk egy jót.

24én ajándékot bontottunk, szokástól eltérően, sőt a fa is néhány nappal hamarabb állt.

Vasárnap templomba mentünk, jó volt látni a zsúfolt (magyar református) templomot. Itthon ebédeltünk, barátainkkal, sült libacombot. Este a távoli család (Ildi nagybácsija) közös karácsonyán vettünk részt egészen későig. Másnap pedig az életem első töltöttkáposztáját ebédeltük. Nos valahogy így telt.

Tegnapelött kimentünk a Dandenong hegyre naplementét nézni. Tegnap sárgabarackot szedtünk, lekvárt főztünk.

Közben, néhány órát pedig Lonely Planetes munkával töltöttük.

Nyugi van.

Ahogy itt mondják: no worries.

András

Letértünk az útról

 Ez már csak amolyan költői túlzás volt, hiszen nem is tértünk le, azaz, nem off-road-oztunk, csak egy picit járatlan utakra tévedtünk. Ki kellett probalni 4x4 -es üzemmódban is a Jeep-et, ugyhogy kimentünk a Dandenong Ranges-be egy kicsit kirándulni.

 Az időjárás egy picit szemerkélős volt, volt egy kis sár is az erdei utakon. A fenti kép még azelött készült, hogy kipróbáltuk volt a 30%-os lejtőmenetet. Kicsit koszosabb lett azután. Csodálatos volt.

 A természet is. A táj csodálatos volt, nem is véletlen, ha spontán táncra perdül az ember.

 Arika épp egy méretes kínai birs-(alma/körte) gyülölcsét emelgeti, s tudom is már, miről mintázták a Footy labdáját.

 Volt más is, csak annak elfelejtettem a nevét. Bár a boltban láttam már.

 A táj, az ősz fantasztikus errefele és mi nagyon is szeretjük.

 Még cédrust is találtunk.

András

3 év

Ma van a három éves évfordulója, hogy megérkezett a piros kengurus repülőgépünk Melbourne-be. Eltelt ez az idő. De gyorsan. Hamar fordul az idő kereke, ha sok minden történik az emberrel.
Mielőtt ez a beírás számvetésnek tűnne, aminek a végén az kell álljon, hogy megérte-e idejönni, akkor a válaszom az, hogy igen.
S a másik kötelezően elhangzó kérdés, hogy van-e honvágyad? Igen van, de az ember élete folyamatos mérlegelés. Valamit valamiért. És a serpenyőben az ittlétünk többet nyom.
Közhely az is, hogy az eleje nehéz lesz ám. Szoktuk volt mondani annak idején, hogy lehet, hogy másnak az, de mi tökös gyerekek vagyunk, nekünk nem lesz az. És mégis lett. Mert nem azon múlik. Nem lehet leegyszerűsíteni a kérdést, mert mindenki másképpen éli meg ezt, mindenkinek másképpen az.
Van aki a barátait veszíti el, nálunk ez fordítva sült el, mi barátokat szereztünk. Van, aki nyelvi nehézségekbe ötlik, s bevallom, én se egy Vámbéry Árminnak születtem, néha manapság is izzadok, s bár tudom, hogy a nyelvi gátlásaimnak lelki okai vannak, a teljes megváltáshoz megannyi sok felemelő élményre van szükség.
Van, aki a hitét veszti, nálunk ez is fordítva sült el. Otthon összesen nem jártunk annyit templomba, mint itt akár egy negyedév alatt tesszük. Annak idején komoly tisztelettel néztem fel a presbiter atyákra, s láss csodát, most én is az lennék.
Van, aki gyerekei neveltetését félti és sajnálja az otthoni oktatási rendszert, nálunk ez is fordítva sült el. Hogy mit rontunk el, a fene se tudja, de a lányaim szó szerint a vakáció végét várják és nem fordítva. A kisebbik lányom is ír-olvas, hatéves kora ellenére, angolul és magyarul is. Rendesen számolnak és az oktatási metódusuk olyan nyílttá teszik őket, hogy még a Déscartes-koordináta rendszerrel sem tudtam zavarba hozni őket, sőt a ők fedezték fel a felfelé irányuló koordinátát. És játszottak el a negyedik, ötödik, századik dimenzióval.
Van, aki a kultúráját félti, nálunk ez is fordítva sült el. Gyakrabban járunk operába, balettre és hamarosan magyar táncházba is. Én még életemben nem voltam magyar táncházban. Magyar gyerek irodalmi lapot adunk ki Aranyalma névvel és még bábszínházat is rendeztünk.
Mi akkor a nehézség? Azok a dolgok, amelyekre nem úgy számítottál. Például. Viszonylag hamar találtam magamnak munkát, de a világgazdasági válság miatt nem emelkedett az átlagnál is alacsonyabb fizetésem. Ez is csak egy viszonylagos dolog, mert ez idő alatt házat vettünk, 2 új autót (persze az elején használt autóval és albérlettel kezdtük).

De nem sikerült váltani még. Szép az, amit csinálok, de a világnak ezen a fertályán nem a legjobban fizetett része a szakmának, rá kellett volna jönnöm hamarabb. Más az üzleti háttere egy utikönyvkiadónak, mint egy bánya-vállatnak (ebbe az irányba kacsingatok). E beírás közben jött a hír, hogy felvettek egy konzulensi állásra. De erről majd máskor írok, mert sok embert érdekelhet az állásvadászat. Azaz, megint beindul az élet.

András

Itt van az ősz, itt van újra

és szép is. Amint a képen is bizonyítva van. Lassan három éve rakott ki a hajó Melbourne partjainál, na jó, repülő, és azóta is szeretjük e földet, az új otthonunkat. A gyerkőcök, amikor meglátták a színes vizi-bringatraktorokat, rögtön önkéntesen jelentkeztek tesztvezetésre. Szerencsére, csak rövid időre béreltünk, ugyanis megéreztem a három év sport nélküli életet.

Rounded earthstar, azaz Geastrum saccatum a fenti gomba neve. Sajnos nem találom a magyar megfelelőjét. Tudja valaki? Egyébként pöfeteg.
Csodálatos dolog az, hogy nincs olyan hely, ahol jártál már és ne találnál a következő alkalommal valami új csodát.

 Fantasztikus dolog egy napragyogta pázsíton heverészni, esetleg meditálni egy jót. Időnként azon mosolygunk, hogy Ausztrália időnként olyan arcát mutatja az embernek, olyan képek villannak elő, amelyeket csak vallásos magazinokban lehet látni. Persze, itt valóságban repkednek mellette a kakadúk és kis zöld-piros papagélyfélék, amolyan aláfestésképpen.

 Majd a mesebeli erdőben szelidgesztenye fák és többméteteres páfrányok között elsétálni a Élet Vizét rejtegető kúthoz és kívánni valamit. Persze, hogy a páradús erdő százméterenként más és más arcát mutatja, de hát egy mesében illik is neki.

Most kedves olvasó. Ajándék jön. Kívánj és ne küldd tovább további 7 embernek, hanem hidd el, hogy teljesülhet. Néhány napon belül jön a válasz. Őszinte eredményeket a Csodatörtént jeligére a szerzőnek kéretik továbbítani. A szolgáltatás ingyenes.
András

Ej mi a kő!

Miután abbahagytuk a blogírást még 10000-et ugrott a számláló. Ej mi a kő! Úgy gondolom, hogy érdekes, esetleg értékes volt, amit eddig irtunk, ha még mindig olvasnak.Ezért ismét a lovak közé csapunk és ismét írásra adjuk a fejünket. Elnézést, ha az írásból kihallatszik egy kis akcentus, de hát ez is az emigrációval jár. :-)
Akkor a tények. Péntek van, 15.-e és ősz van, amit a ritka lombhullató fákon látszik is. Meg 21 fok, időnként egy kis Melbourne-i esővel fűszerezve.
Én néhány perc múlva indulok haza a munkából, a lányok otthon vakációznak.A tegnap részt vettek az első Húsvéti Gyerektáborban, a Bocskai Központban .A tábor témája délelőtt a virágvasárnap volt, délután a magyar húsvéti népszokások, népi játékok, énekek, mondókák voltak. Kézműves foglalkozást is tartottak.Felkészülés megvan, most már csak a locsolókat várjuk.
Meg a biztosítót. Kb. két hónapja volt Queensland-ben a Yassi hurrikán, az ő néhány ezer kilométeres farka hozott aztán nekünk is egy kis esőt, árvízzel fűszerezve. Na, de erről, majd mesélek bővebben, most abba is hagyom az írást, nehogy megfeküdje az ujjaimat.
Ja. És üdvözlök mindenkit, aki ide és visszatévedt.
András