átköltöztünk

rövid leszek, mert egy ruhásdobozról írok és a mobil internet sem megy megbízhatóan. A lényeg az, hogy a mai estét már a saját házunkban töltjük. A gyerekek is nagyon várták már. A költözés síma volt, három körből átcuccoltunk.
A tegnap festettünk és leraktunk kb. 25 nm laminált parkettát. Ugyhogy ma mindenünk fáj.
Holnap még szabin vagyok, le kell nyírni a füvet az albérletnél és át kell még hozni egy-két apróságot. Na meg ki kell takarítani.
Ugyhogy most irány az ágy.

Megvan a ház

Nagy kő esett le a szívünkről, amikor elrendeződött a bank tévedése, ugyanis csak az első lakáshoz járó támogatást utálta el, annak a felturbózását nem. Így meg nem lett volna elég a pénz. No, de hamar megoldották (... hamar??? egésznapos infarktus számomra... és intézkedés meg telefonon lógás... HAMAR???... Ildi) és reggel már a kezünkben volt a kulcs. Miután végignyomkodtuk a három garázsajtó-távirányítót és egyik sem működött, kénytelenek voltunk a a főkapcsolót felkattintani, hiszen áram nélkül...

Persze, még nincsen kész, estefelé jöttek felszerelni a sötétítőket. Persze kettőt rövidebre szabtak és azt majd holnap. A kagyló alatt is csepegett egy picit a lefolyó, de szerencsére még nincs mindegyik ház befejezve, így ripsz-ropsz, mint egy jótündér ott a javító bácsi.

A bejárathoz hét kulcsot kaptunk, de a garázs-udvar relációt nem nyítja semmi. Ott még javítani kell a protokollon.

A nappali-ebédlőbe nem kértünk szőnyeget, hanem laminált parkettát vettünk, azért is ma mentünk el. Jó nehéz, made in Germany.

És eldöntöttük, hogy a nappaliból egy falat lefestünk. Sötétzöldre. Az első réteget fel is nyomtuk, háááááát egy kicsit kubista festménynek néz ki az egész. Persze tudom, száradnia kell, de aztán lehet, hogy meg fog tetszeni, s marad.

S, hogy kerek legyen a nap, összeszereltük a gyerekek emeletes ágyát. IKEA.

Kicsit be van állva a derekam, s holnap parkettázunk.

A nyolc házból csak nálunk van működő villany és gáz. A szomszédok nem értették, hogyan oldottuk meg. Hát úgy, hogy mifelénk legalább három golyóval kell születni az érvényesüléshez. Megtalálni a kínálkozó legrövidebb útat, változtatni ráér. Persze ők szolgáltatót szerettek volna váltani a beszerelés előtt.

És bejelentettük az önkormányzatnál a költözést, hogy legyen a jövő héten kukánk is.

Ja, a cégnél a szenior poziciót másnak osztották, ez is megerősítette, hogy tovább kell lépni. Arra jó vagyok, hogy egy könyvben nyolc szerzővel, öt szerkesztővel kommunikáljak és irányítsak három térképészt, amelyekből egy Párizsban él, másik trehány, s a harmadik buta. És a kétszáz térképet egy órával a tervezett határidő előtt letegyem az asztalra. Ámultak, mintha ilyet nem láttak volna. Csak épp nem tudják honorálni... Ez van, pályázok tovább.

S még a bankba is be kellene ugrani, új bankkártyát csináltatni. Jó lenne még májusig az érvényessége, de hát errefele, mivel ritka a készpénzforgalom, hamar leamortizálodott. És akkor a benzinkútnál nem megy, az élelmiszerboltban meg épp megy.

Kis lépésekkel vissza

Kis lépésekkel visszatérünk, irogatni fogunk. Az első, amit mutatni szeretnék, az augusztus 5.-én volt a Hold körül. Állítólag a magasban levő jégkristályokon törik meg a hold fénye.

A mási érdekesség, amit a telefonommal fényképeztem, szinta ritka jelenség, az egy szivárványszínű felhő volt. De ahhoz meg kellene találnom hirtelen a telefont.

:-)

A csajokat pedig a kovetkező iskolai évtől nagy valószínűséggel egy katolikus iskolába fogjuk iratni, az érdekes az, hogy most épül a suli, még csak az alapozást lehet látni. És januártól indul. Érdekes lesz, mert nem lesznek benne osztályok, csak tanulósarkok. Az oktatást pedig projekteken keresztűl fogják megoldani. Pl. ebben a negyedévben a tematika a bolygó. És akkor minden akörül fog forogni. Erre mos apropó a Luca lányom Föld-rajza. Szerinte a bal-felső csont alakú valami Magyarország. Tudni kell, hogy két fiú és két leány angyal van van rajta. És fontos, hogy nem másolta, mert hetek óta minden könyvünk fájdalmasan dobozban nyugszik. Hogy lehet ezt kibírni?

Bár, ha minden igaz, a hétvégén költözünk. A tegnap megkukkoltuk a házat. Olyan aranyos a zsenge pázsit, ami két hét alatt nőtt. Zajlik az élet, mminden fronton. Ildi egyre több munkát kap, megbecsülik. Én ma megpályáztam a cégen belül egy senior poziciót. Persze, az alternatív munkakeresésben sem álltam le, a napokban több helyről is visszahívtak, volt személyes és telefonos interjúm is. De nem kiabálunk el semmit előre.

Ugyhogy kis lépésekben vissza a blogíráshoz és kis lépésekben előre az életben.

András

Köszönet és fohász

Köszönet és fohász

Azok nevében, akik megtennék, de nincs erejük hozzá.
Köszönjük, hogy itt lehetünk ezen a földön, megadtad az erőt, hogy
Elinduljunk és megérkezzünk.
Tudom, mindenki azt mondta, hogy az elején nehéz lesz, de mi
Hitetlenek voltunk és megszenvedjük azt
Kérjük, adj erőt, hogy megkaphassuk mindazt, amiért itt vagyunk
És vedd tudomásul, hogy a gyerekeinknek kérünk
Nekünk már megadatott, ami kéretetett volt,
De nekik még nyitva áll az út és végig kell menni velük és értük
Mindazoknak add meg ezt, aki kérik és azoknak is,
Akiknek nincs szólásuk.
Köszönöm.

Eltüntünk...

Vagy mégsem?
Kicsit sűrű volt az elmúlt időszak. Mielőtt bárki megkérdezné, számunkra érthetetlen okokból még mindig nem költöztünk. Igazából valahol a földhivatalban van elakadva a dolog. De reménykedünk a gyors költözésben...
Szóval a ház mellett egyéb gondjaink is akadnak.
A legnagyobb gondunk, hogy végre megtudtuk mi a különbség az állami és a magániskola között. Sajnos. Félreértés ne essék, ki lehet fogni igazán jó állami iskolát is, csak... ritkán. Úgy tűnik, hogy mi igencsak melléfogtunk. Sajnos az iskolánk a sok ígéret ellenére nem tett semmit és igazából ennek a tanévnek az elején kezdett el feltünni, hogy látványosan nem történik semmi és még az is elmaradt ami már megvolt, mint például, megvonták az angol nyelvoktatást Aritól. Persze ez sem úgy derült ki, hogy mondjuk kaptam egy levelet, vagy felhívtak, hanem Arika félmondataiból. Ezek után elkezdtem kérdezősködni, kissé tolakodó lenni. Sajnos az iskola annyira kapta csak össze magát, hogy a már meglévő heti 1 óra mellé hozzácsapott még egy változó időtartamú de minimum 1 órás foglalkozást. Mielőtt bárki megkérdezné, nem szakemberrel, hanem úgyenevezett tanársegéddel. Hosszas nyüstölés és kérlelés után elvégeztek valamiféle inteligencia tesztet, amiből kiderült, hogy jééé tényleg okos a gyerek, nem csak az anyuka mondja. Ekkor már más utakon jártunk, azaz mi. Szerencsére ismeretségünk van már, és elkezdtem körbejárni a témát így hamarosan elkerültünk egy logopédushoz majd egy foglalkozás-terapeutához. Mindekettőről csak áradozni tudok. Bizony! Szóval, még mielőtt az iskola "rádöbbent" hogy okos a lányunk már az asztalukon volt egyik másik szakember szakvéleménye is. Sajnos mindenben van egy nagy fék. Egy komoly általános felmérésre lenne szükség, de ha azt nem az iskola csináltatja, akkor sajnos úgy 1000AUD-ba kerülne, amit most még nem igazán tudnánk megengedni magunknak. 4 hónap után végre összeült az iskolában az a társaság aki elméletileg foglalkozik Arikával. Az egyetlen pozitív dolog benne az volt, hogy végre eldöntötték, megcsinálják ezt a kivizsgálást. Azóta talán kicsit jobban figyelnek rá sé röpke egy év után végre van kommunikációs füzetünk... Kicsit fonákan csináltak mindent, hogy miért? Ki tudja. Tény, hogy miután kifejtették, hogy túl sok további fejleményre ne számítsunk, hiszen több mint 40 problémás gyermek van az iskolában, elkezdtünk iskolát keresni.
Azt hiszem ez a része lehet mindenkinek érdekes a teljes történetből. Talán ha nem így alakul, akkor nem is kellett volna ennyire körbejárni a problémát.
Tudni kell, hogy az iskolák 90%-a valamilyen szinten működtet integrációs programot aminek szerves része az angoltanulás és a szocializáció probléma mentes gyermekeket helyben integrálják az iskolák. Van persze ez alol kivétel is, amikor egyenest nyelviskolába küldenek, ami nem rossz, ha nem a te gyermeked az egyetlen kék szemű szőke gyermek a társaságban, mert akkor bizony sokkoló tud lenni.
Amikor mi iskolát választottunk, e program megléte igencsak szempont volt. Az már más lapra tartózik, hogy csak üres ígéret volt tartalommentesen, ezt sajna amíg benne nem élsz addig nem tudod meg.
Az iskolák, ha az anyagi helyzetüket tekintjük 3 kategóriába sorolhatóak. Vannak a katolikus iskolák. Ezek vannak a legjobban megfinanszírozva. Vagyis ha kell, ők tudják a legtöbb anyagi segítséget nyújtani, értendő ez alatt a fejlesztő foglalkozások sora. Ezután jönnek az állami iskolák. Elméletileg igen komoly szeletet kapnak a tortából, sőt vannak területek ahol több a támogatás mint a katolikus iskolák esetében. A sor végén vannak az úgynevezett független iskolák (independent school). Sajnos ezek kapják a legkevesebb pénzt, viszont szerintem a természetes szelekció miatt ezek a legerősebbek a sorban. Vagyis, egy független iskola általában a jó teljesítményre hajt. Viszont, nehezebben tudja segíteni az Arikákat, hacsak a szülőnek a zsebe nem tágasabb, mert biza komoly fogyatékossággal élő gyermekeket is felvesznek a normál iskolába. Ja, erről jut eszembe, a kisegítő iskola majdnem minden esetben az igen alacsony szellemi képességű gyermekeket foglalkoztatja. Mindenki mást úgynevezett "normál" iskolában nevelnek.
Jut eszembe, MINDEN amit mondok Viktória államra értendő, mert sokminden tud változni államról-államra, vagyis ez a mi itteni tapasztalatunk alapján összeállított eszmefuttatás.
Következtetésképp katolikus iskolát keresünk. Míg az állami iskola ugyebár ingyenes, a jobb független, a legolcsóbb helyen is minimum 4000AUD/év, de inkább a 6000AUD/év-nél kezdődik, és mondanám, határ a csillagos ég, 23-28-ezer dollár/év. Addig, a katolikus iskolák az abszolút sztársulikat leszámítva, elérhető árban futnak. Vagyis elemi iskolában kb. 1200-1300AUD/év és per család! Ami nagyon fongtos míg az előbbi árak gyerekenként értendőek. Szóval mindennel együtt, két gyermekkel meg lehet úszni a telejes évet 1500-2000AUD/év-ből. ÉS, ami fontos, hogy nem rossz iskolák, sőt! Jól oda kell figyelni, hogy mondjuk ne kertészkedés legyen matek helyett a tantervben, de a legtöbb katolikus iskola jó. A keresztény nevelés mellett a szigorúbb, de embercentrikusabb oktatás ígéri. Hogy ez pontosan mit jelent, arról majd legfennebb egy év múlva beszámolok. De az biztos, hogy embercentrikus és nagyon odafigyelnek a gyermekek szükségleteire és fejlődésükre, ezt már sokfelől sokminenki mondta és miért ne hinnénk el?
Csak, be kell jutni, ami ugyebár megint nem egyszerű, ha az ember fia még részleteiben sem katolikus, ortodox, görög katolikus... Vagyis, várólistán vagyunk. Ha minden katolikus gyermeket felvettek, akkor jöhetünk mi, annyi előnnyel, hogy ha meg vannak a gyermekek kersztelve mégsem a legutolsók vagyunk a priorításlistán.
Szóval most várunk és igyekszünk legalább 2-3 iskolába bejelentkezni, hogy ne kelljen még egy évet itt töletni a meglévő iskolánkban.
Hát, ennyi. A ház mellett teljesen lemerített ez az egész ügy. De, legalább látjuk az alagút végét :). Legközelebb írok kicsit a mindenféle terápiáinkról.

Közeben meg Arika kerek 7 éves lett. El sem hiszem... És sikerült egy csudaszép vagyis, fantasztikus élményt szervezni neki. Elmentünk egy farmra és pónilovagolás meg állatsimogatással telt 3 eszméletlen óra. Persze ott voltak a kis barátaink is.

Arika talán még ilyen boldog nem volt életében!
Isten éltessen, így megkésve is tündérkém!!!

Ildi