Rossz hír

Hát, rossz hírünk van. Sajnos a brókerünk elszámolta magát, így nincs hitelünk. Azaz van, csak nem elég, hogy megvegyük a kiszemelt házat.
Ez van. Sebaj, lesz másik. Mondaná bárki, csakhogy ezt könnyebb mondani mint csinálni.
Elkezdtünk körülnézni az olcsóbb piacon, hát nem egyszerű, de van remény.
Szóval ennyi. Nem mondanám, hogy túl beszédes vagyok ma.
Ildi

Hideg van

Fázok a munkahelyemen. Reggel még a légkondit is beindítják. De a hidegneg van egy szép oldala is. Mellékelek egy ma reggeli webkameraképet. aki többet is akar látni, annak itt a link

http://www.fallscreek.com.au/MountainCams

Az egyik kollegám elmesélte, hogy látott egyszer havazást....

Közben pedig trópusi térképet szerkesztek. Igen. Ez az első munkahelyi blogbejegyzésem.

De jó lenne egy hüttében forralt bort kortyolgatni most...

Na, vissza a Mekong deltájához.

András

Az alkotó szeme

Igen. Ilyen, amikor egy vállalkozó szemében felgyullad a tűz. Megfogalmazza a célt, megvalósítást és a szeme sarkában már ott a jutalom. Ha tükröt tartanál elé, látnád.
Cipőt húz.
És felszereli az autót mindenféle kütyüvel. Majd elindul felmérni az első térképét. Íme a 350 km-nyi mérés eredménye.
És addig a lányok alkotnak az anyjukkal. Az alkotás örömének a sugara ott van a szemükben. Ugye, látszik?
András

Keritések

Nem tűntünk el, csak kicsit nyomasztó ez a várakozás.
Szóval vagyunk csak nem sok hangulatunk volt írogatni.
Átléptünk egy keritést. A legfontosabb, hogy most már majd 2 hete elkezdtük Arika szteroidjait leépíteni. No, ez nem máról holnapra fog menni, de elindult. Nagyjából augusztusra menekülünk meg tőle.
Az első redukció után kicsit megijedtünk mert majd egy hétig olyan volt mintha folyamatosan inna, azaz imbolygott, de gondoltunk adjunk neki két hetet aztán meglátjuk. A csoda meg is történt, hétfőn még szédelgett keddtől meg megtalálta önmagát.
Beleütköztünk egy keritésbe. A hitelre még mindig várunk... Ez van. Sajnos a bankot sürgetni nem lehet...
És egy igayi kerités. A ház közben alakul, van már kerítése is :).


Szóval, alakul, most egy határidő hosszabbításon áll a dolog. A másik furcsa dolog, hogy praktice mi a végkifejletekről értesülünk, csak. Miért? Mert van egy úgynevezett conveyer ő amolyan ügyvéd és ő intézi a szerződés aláírásától az egész procedúrát sőt, ő irat majd mindent át és mi a végén kezünkbe kapjuk a kulcsokat és a véglegesített átírt tulajdonlapokat. Mondjuk az nem hátrány ha az embernek nem kell hirtelen szakinak lennie plusz egy témában. Mindez meg 500AUD fog kerülni.
Hát, alakulunk csak nem olyan gyorsan mint szeretnénk, de alakulunk és persze várakozunk...
Ildi

Húsvét 2009

Jól telt a húsvét idén. Sokat voltunk együtt és nagyon aktívan telt. Itt négy napot adnak meg szabadnapként, ez amolyan ráncsimítónak sem rossz. Az előbbi gorillás kalandunk az állatkertes napon történt, mialatt itthon Ildi csuda jó dolgokat sütött. Aztán egy nap elmentünk és a csajoknak vettünk egy csomó ruhát. Vasárnap délelőtt templomban voltunk, majd egy kedves barátunk családja meghívott ebédre. Fantasztikusan éreztük magunka, a gyerekek istenien szórakoztak. Betekintést nyertünk egy másik világba is, ugyanis ha komolyan veszed, hogy itt egy olyan világ van, ahol becsületes munkával többre is viheted, akkor megvan az esélyed rá (...és láttunk akkora ebédlőt, mint amekkora lesz a házunk...).

Nos, az alábbi képen láthatóak a nyuszi által hozott tojások.

Itt a kisnyuszik masiroznak, mondhatni egy munkamenetet látunk.

Itt két nyuszi kolléga van elkapva. Álmos tekintetek által...

Aztán lelepleződött a főnyuszi is.

Meg a kollégák is horogra akadtak.

És sok-sok szeretettel is találkoztak.

Aztán elfáradtak és megpihentek.

Hát, nem egy nyulfarknyi volt a mai történet?
Nyuszandrás

Állatkert2

Mint írtuk a tegnapi fő atrakció az életünkben az állatkert és azon belül a gorillák voltak. Luca meg is jegyezte: "Apa, ezek a gorillák unatkoznak".

Nos miután hazaindultunk, a gorillák gondolom megsértődtek ezen és Yakini a kilec éves gorillalány egy pálmafa segítségével zsupsz, kiszökött.

Mivel az állakert tele volt gorillaképekkel,  Yakini ügyesen elvegyülhetett a tömegben, ugyanis többen gorillának beöltözött gyereknek hitték. Sétált egyet az állatkertben, ellátogatott az elefánthozi is. Még a pillangóházat nézte meg. Aztán egy banánkoszórúval törbecsalták és elkábították.

Pedig csak unatkozott. De tényleg. Mi is láttuk.

András

Állatkert

Nem én kéne írjak, mert itthon sütöttem, de.

Gorilla lányok.

Apa és a lányok elmentek az állatkertbe. Hogy-hogy ma? Hát azért, mert Austráliában a Húsvét pénteken kezdődik. No, persze máshol is, csakhogy itt a péntek is szabadnapot jelent. Ez a nap tradició szerint az adakozás napja. A mai napon az igen híres, általunk is látogatott Royal Childrens Hospital javára gyűjtött a város. Halkan súgom csak, hogy igen szép summa gyűlt már össze, milliókban mérve...

Kicsiny családunk kihasználva a szabadnapot kettészakadt. Én maradtam sütni, a gyerekek meg a várva várt állatkertet látogatták meg.

Luca-cápa

Elmondásuk szerint csodás napjuk volt. Láttak gorillát és Luca szavaival élve, voltak csak egy kicsit az oroszlánnál és láttak elefántot meg zsiráfot és még sok sok állatot. Az állakertről csak annyit, hogy tágas és számunkra leginkább a bécsi állatkertet idézi a hangulata. (csak nincs lángos-András)

Mindenkinek ajánljuk, kellemes program. Ja, mi szeretünk állatkertbe járni :).
Ildi

Csoki csoda

Mivel esős idő volt ma, kanyarodtunk egyet jövendőbeli házunk körül, merthogy várjuk a hitel elbírálás kimenetelét, aztán bementünk Chadstone-ba, mert Andrásnak szülinapjára vettünk egy nadrágot és azt ugyebár az üzletben fel is hajtották neki.
Mivel már ott voltunk vettünk a lányoknak egy egy könnyen felhúzható mamuszt meg egy farmert Arinak és egy Dorothy-s sportcipőt Lucusnak.
Kifele jövet megragadta a figyelmünket egy csokizó. És mivel éhesek voltunk, gondoltuk beülünk egy forrócsokira.


És, beültünk. A lányoknak rendeltünk gofrit, András kért egy szelet túrótortát, jómagam egy egy szelet csokitortának estem neki. És persze forrócsokit mindenkinek, az Apáé persze pikánsabb csilis verzióban.

Nem tudtuk megenni mindazt amit rendeltünk... Tisztességes adagok voltak. És nagyon de nagyon finomak. Mondjuk ez várható is volt, hiszen belga csokizó a hely, de ért már minket meglepetés nem egyszer.
Szóval egy nagyon kellemes meglepetés volt, vigyorogva és jóllakottan jöttünk el.
A végére meg egy aranyköpés, Luca szájából hangzott el, amikor az Apának szánt sósperecet neki ítéltem: "Anya, te olyan cukibogár vagy!"
Ildi