bogdanovits

egy válaszlevél egy kivándorlásban gondolkodó családnak

2011-12-30T11:07:00.001+11:00

Szia,

a kivándorlásos ötletek, akkor jutnak eszébe az embernek, amikor mer úgy gondolkozni, mint Alexa tette.

Tiszta gondolatok, nemes cselekedetek. És mindig felébredünk, hogy lehetetlen megvalósitani.

Mi 1996 óta egy kis térképkiadót vezettünk, saját erőből épitettük fel, a nulláról. Az elején fantasztikusan indult,

volt megrendelésünk, volt bevétel, be is vásároltunk belőle, számitógépek, digitalizáló tábla, nyomtató, irodabérlés.

Nagy álmok inditása. Ha a nagyoknak van Budapest és Magyarország térképe, akkor nekünk miért ne lehetne.

Le próbáltak beszélni, minek egy új a piacon, amikor van másik négy-öt. Mondtuk, hogy mi jobbat akarunk késziteni, és szebbet.

Aztán egy évig semmilyen megrendeléshez se jutottunk, ki is lépett két tulajdonos. Késöbb, az utolsó is.

Sok munkával, lassan beindult, volt és, amikor csak mi többet adtunk el, az összes többinél összesen.

Bár folyamatosan küzdöttünk a hóvégére tornyosuló számlahegyekkel, mindig túléltük. Bár sokszor sorba se kellett állni, mert az összegek, mindig feljogositottak a főpénztárhoz.

Közben egyetemre is jártunk és mindketten elvégeztük a doktori iskolát is.

Jöttek a lányok és baba mama egyesületet alapitottunk http://www.haztuzorzo.hu

Volt egy saját alapitásu sportklubbunk is (karate), volt, hogy évente majdnem 100 országos, nemzetközi dobogós helyet hoztak az általunk nevelt gyerekek.

Lefordítva, mondjuk olyan életünk volt, mint, ahogy anno a polgárt lehehett definiálni. Olyan emberek voltunk, akik képesek voltak a saját vállalkozásuk által biztosítani a megélhetésüket, sőt még idönként 1-2 embert foglalkoztattunk is.

2006 volt a döntő év a kivándorlásunk szempontjából. Egyrészt anyagi bevétel szempontjából rekord évünk volt, megnyertünk egy versenytárgyalást 250000 Magyarország autósatlasz elkészítésre a pécsi dohánygyártól. Hogy érzékeltessem a mennyiséget, ez kb. lefedte a teljes piac 5 éves mennyiségét.

Aztán vérszemet kapott az adóhivatal és így tovább. Egy velük történt telefonbeszélgetés után az emeleten feküdtem a földön és Ildi szolítgatott.

Meg aztán jött az el lehet innen menni beszólás, majd az októberi események.

És listát írtunk, hogy ha elmennénk, akkor miért. És az első szó a listán a nyugalom volt.

Rá egy évre kijöttünk egy konferenciára, körbenéztünk és döntöttünk.

És megvalósítottuk a döntést. És a lista első szava teljesült.

No, persze a karácsony itt is mozgalmas, de az ajándékok egy részét interneten, meg másik részét időben megvettük.

Idén volt először élőfánk, személyesen választottuk és vágattuk ki. Karácsony elött, kimentünk a tengerpartra (15 perc) és fürcsiztünk egy jót.

24én ajándékot bontottunk, szokástól eltérően, sőt a fa is néhány nappal hamarabb állt.

Vasárnap templomba mentünk, jó volt látni a zsúfolt (magyar református) templomot. Itthon ebédeltünk, barátainkkal, sült libacombot. Este a távoli család (Ildi nagybácsija) közös karácsonyán vettünk részt egészen későig. Másnap pedig az életem első töltöttkáposztáját ebédeltük. Nos valahogy így telt.

Tegnapelött kimentünk a Dandenong hegyre naplementét nézni. Tegnap sárgabarackot szedtünk, lekvárt főztünk.

Közben, néhány órát pedig Lonely Planetes munkával töltöttük.

Nyugi van.

Ahogy itt mondják: no worries.

András

Letértünk az útról

2011-05-22T19:47:00.000+10:00

Ez már csak amolyan költői túlzás volt, hiszen nem is tértünk le, azaz, nem off-road-oztunk, csak egy picit járatlan utakra tévedtünk. Ki kellett probalni 4x4 -es üzemmódban is a Jeep-et, ugyhogy kimentünk a Dandenong Ranges-be egy kicsit kirándulni.

Az időjárás egy picit szemerkélős volt, volt egy kis sár is az erdei utakon. A fenti kép még azelött készült, hogy kipróbáltuk volt a 30%-os lejtőmenetet. Kicsit koszosabb lett azután. Csodálatos volt.

A természet is. A táj csodálatos volt, nem is véletlen, ha spontán táncra perdül az ember.

Arika épp egy méretes kínai birs-(alma/körte) gyülölcsét emelgeti, s tudom is már, miről mintázták a Footy labdáját.

Volt más is, csak annak elfelejtettem a nevét. Bár a boltban láttam már.

A táj, az ősz fantasztikus errefele és mi nagyon is szeretjük.

Még cédrust is találtunk.

András

3 év

2011-05-18T15:31:00.000+10:00

Ma van a három éves évfordulója, hogy megérkezett a piros kengurus repülőgépünk Melbourne-be. Eltelt ez az idő. De gyorsan. Hamar fordul az idő kereke, ha sok minden történik az emberrel.
Mielőtt ez a beírás számvetésnek tűnne, aminek a végén az kell álljon, hogy megérte-e idejönni, akkor a válaszom az, hogy igen.
S a másik kötelezően elhangzó kérdés, hogy van-e honvágyad? Igen van, de az ember élete folyamatos mérlegelés. Valamit valamiért. És a serpenyőben az ittlétünk többet nyom.
Közhely az is, hogy az eleje nehéz lesz ám. Szoktuk volt mondani annak idején, hogy lehet, hogy másnak az, de mi tökös gyerekek vagyunk, nekünk nem lesz az. És mégis lett. Mert nem azon múlik. Nem lehet leegyszerűsíteni a kérdést, mert mindenki másképpen éli meg ezt, mindenkinek másképpen az.
Van aki a barátait veszíti el, nálunk ez fordítva sült el, mi barátokat szereztünk. Van, aki nyelvi nehézségekbe ötlik, s bevallom, én se egy Vámbéry Árminnak születtem, néha manapság is izzadok, s bár tudom, hogy a nyelvi gátlásaimnak lelki okai vannak, a teljes megváltáshoz megannyi sok felemelő élményre van szükség.
Van, aki a hitét veszti, nálunk ez is fordítva sült el. Otthon összesen nem jártunk annyit templomba, mint itt akár egy negyedév alatt tesszük. Annak idején komoly tisztelettel néztem fel a presbiter atyákra, s láss csodát, most én is az lennék.
Van, aki gyerekei neveltetését félti és sajnálja az otthoni oktatási rendszert, nálunk ez is fordítva sült el. Hogy mit rontunk el, a fene se tudja, de a lányaim szó szerint a vakáció végét várják és nem fordítva. A kisebbik lányom is ír-olvas, hatéves kora ellenére, angolul és magyarul is. Rendesen számolnak és az oktatási metódusuk olyan nyílttá teszik őket, hogy még a Déscartes-koordináta rendszerrel sem tudtam zavarba hozni őket, sőt a ők fedezték fel a felfelé irányuló koordinátát. És játszottak el a negyedik, ötödik, századik dimenzióval.
Van, aki a kultúráját félti, nálunk ez is fordítva sült el. Gyakrabban járunk operába, balettre és hamarosan magyar táncházba is. Én még életemben nem voltam magyar táncházban. Magyar gyerek irodalmi lapot adunk ki Aranyalma névvel és még bábszínházat is rendeztünk.
Mi akkor a nehézség? Azok a dolgok, amelyekre nem úgy számítottál. Például. Viszonylag hamar találtam magamnak munkát, de a világgazdasági válság miatt nem emelkedett az átlagnál is alacsonyabb fizetésem. Ez is csak egy viszonylagos dolog, mert ez idő alatt házat vettünk, 2 új autót (persze az elején használt autóval és albérlettel kezdtük).

De nem sikerült váltani még. Szép az, amit csinálok, de a világnak ezen a fertályán nem a legjobban fizetett része a szakmának, rá kellett volna jönnöm hamarabb. Más az üzleti háttere egy utikönyvkiadónak, mint egy bánya-vállatnak (ebbe az irányba kacsingatok). E beírás közben jött a hír, hogy felvettek egy konzulensi állásra. De erről majd máskor írok, mert sok embert érdekelhet az állásvadászat. Azaz, megint beindul az élet.

András

Itt van az ősz, itt van újra

2011-04-17T21:18:00.001+10:00

és szép is. Amint a képen is bizonyítva van. Lassan három éve rakott ki a hajó Melbourne partjainál, na jó, repülő, és azóta is szeretjük e földet, az új otthonunkat. A gyerkőcök, amikor meglátták a színes vizi-bringatraktorokat, rögtön önkéntesen jelentkeztek tesztvezetésre. Szerencsére, csak rövid időre béreltünk, ugyanis megéreztem a három év sport nélküli életet.

Rounded earthstar, azaz Geastrum saccatum a fenti gomba neve. Sajnos nem találom a magyar megfelelőjét. Tudja valaki? Egyébként pöfeteg.
Csodálatos dolog az, hogy nincs olyan hely, ahol jártál már és ne találnál a következő alkalommal valami új csodát.

Fantasztikus dolog egy napragyogta pázsíton heverészni, esetleg meditálni egy jót. Időnként azon mosolygunk, hogy Ausztrália időnként olyan arcát mutatja az embernek, olyan képek villannak elő, amelyeket csak vallásos magazinokban lehet látni. Persze, itt valóságban repkednek mellette a kakadúk és kis zöld-piros papagélyfélék, amolyan aláfestésképpen.

Majd a mesebeli erdőben szelidgesztenye fák és többméteteres páfrányok között elsétálni a Élet Vizét rejtegető kúthoz és kívánni valamit. Persze, hogy a páradús erdő százméterenként más és más arcát mutatja, de hát egy mesében illik is neki.

Most kedves olvasó. Ajándék jön. Kívánj és ne küldd tovább további 7 embernek, hanem hidd el, hogy teljesülhet. Néhány napon belül jön a válasz. Őszinte eredményeket a Csodatörtént jeligére a szerzőnek kéretik továbbítani. A szolgáltatás ingyenes.
András

Ej mi a kő!

2011-04-15T16:08:00.000+10:00

Miután abbahagytuk a blogírást még 10000-et ugrott a számláló. Ej mi a kő! Úgy gondolom, hogy érdekes, esetleg értékes volt, amit eddig irtunk, ha még mindig olvasnak.Ezért ismét a lovak közé csapunk és ismét írásra adjuk a fejünket. Elnézést, ha az írásból kihallatszik egy kis akcentus, de hát ez is az emigrációval jár. :-)
Akkor a tények. Péntek van, 15.-e és ősz van, amit a ritka lombhullató fákon látszik is. Meg 21 fok, időnként egy kis Melbourne-i esővel fűszerezve.
Én néhány perc múlva indulok haza a munkából, a lányok otthon vakációznak.A tegnap részt vettek az első Húsvéti Gyerektáborban, a Bocskai Központban .A tábor témája délelőtt a virágvasárnap volt, délután a magyar húsvéti népszokások, népi játékok, énekek, mondókák voltak. Kézműves foglalkozást is tartottak.Felkészülés megvan, most már csak a locsolókat várjuk.
Meg a biztosítót. Kb. két hónapja volt Queensland-ben a Yassi hurrikán, az ő néhány ezer kilométeres farka hozott aztán nekünk is egy kis esőt, árvízzel fűszerezve. Na, de erről, majd mesélek bővebben, most abba is hagyom az írást, nehogy megfeküdje az ujjaimat.
Ja. És üdvözlök mindenkit, aki ide és visszatévedt.
András

Aranyalma

2009-12-17T18:52:00.011+11:00

Ez az utolsó bejegyzésünk. Amióta mérjük 51600-szor olvasták beírásainkat, büszkeség tölt el. Volt akinek tetszett, volt akinek segített, de volt akinek ilyen-olyan érzékenységét bántotta. Kaptunk dícsérő és kaptunk gyűlölködő megjegyzéseket is. Lassan-lassan "közírok" lettünk. Jó volt. Amíg a vízumra vártuk, addig egy olyan érzést is adott, hogy tenni is kell valamit.

Amiután megkaptuk, hálából. Biztosak voltunk, hogy a Jóisten húzza valahol a strigulákat.

A naplóírás most megáll, más a feladat. Rájöttünk, hogy komoly gondok vannak errefele a magyar anyanyelv megőrzésével, tennünk kell valami. Ha csak a saját gyerekeinkért is. Elindítottunk egy gyereklapot. Aranyalmának kereszteltük. Negyedévente fog megjelenni, jelenleg 16 színes oldalból áll. A tartalma is színes lesz: versek, mesék, kifestők, találos kérdések, népszokások, népdalok és még kitudja mennyi jó lesz még benne.

Sok szeretettel köszönünk el minden eddigi olvasónktól,

Luca, Arika, Ildi és András

Melbourne

Mikulás, hol a tél?

2009-12-06T22:03:00.015+11:00

December 6. Ki tudja miről híres?
Na? Persze! Jön a Mikulás!
Jött is! Reggel hozott kis meglepit a cipőcskékbe (nagy zsákban elásva van csizmánk is :) ) aztán megérkezett személyesen is a Bocskaiba.
Millió köszönet Csabának, a lelkészünknek, mert varázslatossá tette ezt a szép napot. Nemcsak a gyerekek voltak elvarázsolva hanem mi, a felnőttek is.

És kezdődjön! Nagy a várakozás...

...megérkezett!!! puttonyában minden jó! Megjött az időjárásnak majdnem megfelelően öltözött Mikulás.

Volt ajándék és sok kis vicc. Matyi volt a segéd és mindenkinek jutott kis meglepi.

Aztán, igazi meglepetés! Bár nem igazi hó hanem sok sok szappanbuborék, de pár pillanatra elvarázsolódott a terem és télies havazás zúdult a gyerekekre.

Ha nem tudjuk a titkot, még el is hisszük. A Luca is megfejtette!

Persze lett foto is. Erről jut eszembe. Tegnap a nagy Bevásárlóközpontban meglátt a Télapót Arika. Bizalmas lehajolt Lucához és azt mondta: Látod milyen cuki Mikulásnak beöltözött bácsi? Luca pedig nyugtázta: Igen.

Volt kis buli, virsli üditő és torta.

Hogy ne unatkozzank a gyerköcök, volt arcfestés is. Igencsak népszerű tevékenységnek bizonyult!

Luca rettenetesen élvezte a megszülető arcokat, végül jómaga pillangóvá változott.

Arika meg cicává, vagy, talán inkább valami ragadozó vadmacskává változott?

Ennyi volt a mai nap. Este sütöttünk egy isteni pizzát.
Ugyanakkor az elmúlt napokban több apró esemény is történt. A végleges elmúlását az autómnak régóta láttuk. Ezért inkább előbb léptünk mint későn. Ráadásul az állambácsi most támogatja az autóipart és nagyon komoly, az autó értékének az 50%-át le lehet írni az adóalapból. Szóval, bővült a családunk. Itt van Szuzi, mint ahogy Luca elnevezte. A kicsi piros autó, melynek vezetéséért még "közelharc" folyik. Nem a gyerekek között... Fajtája: Suzuki Swift, ügyesen felszerelve, 1.5-ös motorral.

A másik új családtag, Malacka, ahogy a gyerekek hívják. Egy IRobot. Ügyes kis takarítógép aki saját maga járja körbe a házat, megspórolva a kétkezű porszívózást. Rendkívül aranyos és ügyes. Dolga végeztével, meg visszatér a helyére és szundikál.

No, röviden ennyi. Remélem mindenkinél járt a Mikulás hiszen mindannyian jók voltatok. Nem?
Ildi

pi-víz

2009-11-29T19:52:00.002+11:00

Magyarországon ismertük meg a Pi-vizet Edda boltjában. Ő annak a fiatalembernek az anyukája, aki a híres "hídember" (a választási csalás ellen tüntetett), ő Budaházy Gyuri. Gyuri most börtőnben sínylődik, nem bizonyítanak semmit ellene, s gyerekeit csak bilincsbe vert kézzel ölelhette meg egyszer.

Na, de nem evezek politikai irányba, mi úgyis a lábunkkal szavaztunk.

Vissza a Pi-vízhez. Nemcsak Eddát szerettük meg, hanem az általa árult vizet is. Ő személyesen ismerte Dr. Fülöp Lászlót, aki elterjesztette Magyarországon.

A Pi-technológia egyetemes fejlődése, a japán Nagoya-i Egyetemen elvégzett növényfiziológiai víz- és sejtkutatásokra vezethető vissza. A Pi-vizet azért nevezik életvíznek, mert ugyanolyan energiamező (aura) veszi körül mint az élő szervezeteket.

Így Ausztráliában az elején elkeztük keresni ennek a víznek a forrását és láss csodát másfél évig nem találtuk meg. Igaz, a vizet szűrtük, de egyszerűbb készülékekkel. De ma siker koronázta fáradalmainkat és tulajdonosai lettünk egy ilyen készüléknek. Az ára nem is volt borsós, kb. 125 dollár volt.

És olyan jóóóóól esik. Ja, az eső is esik. Már négy napja, van amikor kétszer is egy nap. Megint kezd zöld lenni a fű és juhhhéééznak a paradicsomok is.

Jó itt lenni.

Ma meggyújtottuk az első adventi gyertyát azon a koszorún, amit a gyerekekkel készítettünk együtt.

Nem írtam még, vettünk Ildinek egy új autót, egy Suzuki Swift (Rally Edition 4) lesz, de nem a mi autónk, hanem japán. És összehasonlítva, kb. 700000 Ft-al olcsóbb, mint a hasonló magyarországi fajtája (és motor is 1.5-ös, nem 1.2). A jövő héten hozzuk haza, majd lesz fotó is.

Érdekesség: http://www.nearmap.com/ ezen nézzétek meg Melbourne-t.

Pihinap és Sea World

2009-11-17T22:10:00.004+11:00

A kis fejsérültünk érdekében tegnap pihinapot tartottunk, azaz semmi hullámvasút és semmi vizes buli. (Lucával azért medencéztünk délután egy órát.) Elmentünk egy közeli játszótérre, de sokat nem maradtunk. Nagyon meleg volt. A tv szerint most 10 fokkal melegebb van. Na tessék, így fognak kialakulni az előitéletek. Gold Coast az biza meleg (nem egy Cold Coast).

De jók voltak a játékok, élveték, majd behúzodtunk egy bevásárlóközpontba. Na tessenek kitalálni ki is játszik a gyerekeknek vásárolt Nintendo-s Pandora's Box játékkal...?

Ma peddig irány a Sea World. Az alább látható jegesmacik jól érezték magukat a légkondis területükön, mi azért szenvedtünk a melegtől. És az üditőt (vizet is) aranyáron mértek odabent.

A felhőtlen éghez mérhető volt a szórakozás. Felhőtlen volt. Kijutott a mutatványokból apának és anyának is.Na erre mondja valaki, hogy húzd fel magad...

Most már tudni, miért is voltak a eleink hátrafelé nyilazók...

Persze a csúcspontot a delfinek jelentették. Ari nagyon szeretett volna delfint simogatni, de most nem volt meg rá még a keret. De simogattunk ráját, rájacápát, tengeri csillagot.

Hogyan képesek a felnöttek szemébe is egy könycseppet varázsolni ezek a csodálatos tengeri "madarak", nem tudom. Vallom, hiszem és érzem, hogy a delfinek legalább annyira fejlett (ha nem fejlettebb) lények mint az ember. Annyi figyelmesség és megértés van bennük, hogy az már nem emberi. És ezzel mindent elmondtam.

Délután aztán kitaláltuk, hogy éhesek vagyunk és kissé megszeppenve a gyülekező felhőktől hazasiettünk. A park nem volt messze a szállodától, így a gyerkőcöknek nem volt idejük elaludni. A mai kajálda egy kínai étterem volt. A lányok pekingi kacsát ettek, Ildi valamilyen szilvamártásos csirkét én pedig cápauszonylevest (isteni volt) és fantasztikusan elkészített tengeri herkenytyűket -legalább háromemberes adag volt, benne fésűkagyló, királyrák, polip, cápahús.

A lányok már az igazak álmát alusszák (ismét), holnap pedig rettegjen Scooby-Doo és Shrek, mert jövünk.

Otthon, majd összeülünk és írunk a blogra egy költségvetést, miből jön is ki egy négytagú család nyaralása Gold Coast-on.

Safranek

2009-11-15T21:55:00.004+11:00

Nekem egyből Safranek jutott eszembe a Macskafogóból, amiután bekötözték a buksiját. Az ablakpárkányon ücsörgött délután és lecsúszott, beverte a buksiját hátul. Rögtön hívtuk a recepciót, azon nyomban feljött egy szállodai egészségügyis és ők hívták a mentőket. Addig elállt a vérzés is. A mentővel Ildivel ment, én pedig Lucával. Persze, mi értünk oda hamarabb, ugyanis most Quenslandben vagyunk a relax hazájában. A mentős kiruccanás, ha nincs rendben a biztosításunk 800$-ba fog kerülni, az ellátás ingyenes volt A kórházban nagyon operatív volt minden, a sűrgösséginek is volt gyerekrészlege. A gyorsvizsgálat után jött az orvos is, egy fiatal, szintén másfél éve bevándorolt Wales-i, jó humorú fiatal doki. A 4-5 centis vágást nényány öltéssel varta össze. A díszes tökfödőt az autó megőrzése miatt rakták rá, itthon le lehett venni. Bár megadta helyzet komolyságát és remélhetően mindketten tanulnak egy picit az esetből, hogy a szülőkre hallgatni kell.A vacsora már jól esett és bőséges volt.
Most már alszanak, mint a kisangyalok. A tegnap éjjel Arika felkacagott álmában, gondolom, ma nem fog szegény.

Az nagyon jól esett, hogy amint Ildi közölte az esetet a Facebookon, rögtön reagáltak rá. Köszönjük mindenkinek az aggódást, a felkínált segítséget és a jókivánságokat.

Ja, a nyaralás folytatódik, csak holnap nyugisabbra fogjuk a dolgot, s nem lehet vízezni a buksit. Ezért eltolódik a Seaworld és a Movie World is. Orvosi "engedélye" van hullámvasútra szállni. Mondhatnánk, ebbcsont (fejbőr) beforr, s most már ő is trepanált...magyarul agyafúrt.

Én meg gyorsan megittam 2 sört, mert most kezd kijönni a feszültség belőlem.

Koalasimogatás

2009-11-14T19:55:00.012+11:00

Mit csinál egy koala egész nap? Alszik. Így. A fán. Nem esik le. És, ha felébred. Akkor eszik, majd irány a simogató. Ma a Lone Pine Koala Sanctuary-ba mentünk, ahol nem csak koalákat simogattunk, hanem láttunk a hátán szunyokáló wombatot.

Egy kivételével, mindegyik wombat az igazak álmát aludta. Tudjátok, ők akurta farkú malac a népmeséinkből. Az igazság az, hogy a kengurúk is aludtak.

Aztán az egyik kengurú simogatás közben pottyantott néhány olyan bigyót, mint amilyennel teli volt a rét.

Ez roppant érdekes volt.

Délután kintünk (ez a kimentünk rövidítése, az idő rövid volta miatt) a tengerpartra, de nem nem volt a tegnaphoz hasonló a tenger hőmérséklete - talán az éjjel leeresztették a vízet és újratöltötték- visszajöttünk és elfoglaltuk teljes egyedül mi a szálloda egyik medencéjét a lányok igazi megelégedettségére.

De most már az igazak álmát alusszák.

Ujéé, nyaralunk

2009-11-13T22:39:00.007+11:00

KIlátás a szobánkból. A képet Ari csinálta.
Ezen kétszer is ment Luca. Nekem csak egyszer sikerült. Teljesen megforgat vízszintesen a fejed felett.
Ebből a mókamester képből egyett tettem fel, de egy 5-6 jó képes sorozat készült belőle.

Nos rövid leszek, mert nem megy tökéletesen az internet és nem tudom rendesen feltölteni a képeket. A lényeg, hogy az első nap szuper volt, mindenki nagyon jól érezte magát, annak ellnére, hogy éjjel háromkor kelltünk fel. És már egy órája mindenki alszik. De azért közzéteszem a képeket.

A fenti eszköz volt a legfélelmetesebb eszköz Ildi számára. Persze volt egy-két halálfélelmet osztogató dolog, mint a kb. 39 eleletes toronyból szabadesésben leérkező pad...
Testvéri segítséggel a cápa szájába...
Egyszerűen csodálatos és méltóságos. Most már tudom, miért jelképe a shotokan karaténak a tigris.
Nekem, csak "ilyen" kiscsoportos játékokra futotta...Na, jó voltam én is máson is, de a legkeményebb, az volt, amire Luca kétszer ment.

És rögtön hétvége

2009-11-11T16:45:00.005+11:00

Szeretem, amikor nagyon gyorsan jön a hétvége. Ezen a hétvégen egy tó mellett sütögettünk. És láss csodát, megtaláltuk a fával fűtött BBQ gépet.

Aztán a végén meglátogattak vadon élő kengurúk.

Aztán elugrottunk egy másik tóhoz sétálni.

Itt a vége fuss el véle.

Ja, másnap 60 éves évforduló volt a North Fitzroi-i Református templomban. Ünneppel. Ildi is énekelt a kórusban. Nem ussza meg, fel fogom tenni a Youtube-ra.

Utána megnéztük a Hattyúk Tavát, amit az orosz balett társulat adott elő. Láss csodát, a gyerekek is élvezték.

November

2009-11-03T20:16:00.003+11:00

Novembert írtam, nos mégis havilap... Na, nem viccelek a témával, írunk, s majd meglátjuk. Ma egy csodálatos napunk volt. Íme ennek az aláfestésére az alábbi kép.Reggeltől késő délutánig Healsville-i állatkertben voltunk. Sütögettünk a patak partján (kb. 50 patakos fényképet csináltam, de hát amikor Ildi meglátta azt mondta, hogy akkor "véletlenül" nem válogat belőlük :-) ) A móka alátámasztására lásd az alábbi képet. Itt Arika is némi alátámasztásra szorult vízivás céljából.
Csak annyit ejtettem el, hogy a kengurúk azért nem jönnek hozzájuk, mert biztosan embernek nézik őket. Nos ezután a gyermeksereg ugrándozott.
Persza, a lusta kengurúk sem jöttek, ők henyéltek inkább. Oda gyerekek mentek. Majd a kengurú távozott.
S, mint időnként gyakran mélyen és bölcsen szemléltek ezt-azt.
S simogattak dingó kutyát. Láss csodát, Luca milyen bátor lett.
Aki ismeri a mai napot, az tudja, hogy a képek nem a valódi kronológiai sorredben lettek idetéve, de hát kéremszépen a művészi szabadság....Az alábbi kép a ragadozómadarak bemutatóján készült.
Mint tudjuk, Arika anno turulmadaras képet kért az ágya mellé, annyira szerette. És akkor is tudta, hogy Tatabányán elmentünk a szobor alatt, amikor totális köd volt. Ez amolyan ősmagyaros gén nála, mint mondotta volt " kimegyök az uduoarba". Szkíta volt ősapád biztos.
Persze, hát hogyisne és miért ne tudná, hogy az nem is sas, hanem sólyom. Igaz sólyom is volt ma, egy szép barnasólyom. De hát a legnagyobb a sas volt.És ismét ő. Fennséges volt.Fennséges. Akár a mai napunk. Most már ágyban vannak a gyerkőcök, édes lesz az álmuk, a tevékeny naptól. Akár a mienk is.

Szép álmokat.

Október

2009-10-25T21:33:00.005+11:00

Lassan havilapként is be lehetne jegyezni a blogot...Nem írom azt, hogy jaj, eltüntünk, de most már itt vagyunk és megint hírt adunk magunkról. Az igazság az, hogy a feladataink megsokasodásával ritkán fogunk írni. Ez van, pedig most lenne ám érdekes a blog. Van tennivalónk és tesszük is dolgainkat.

A fenti képen a gyerekszoba látható Lucával. A könyv az nála kitüntetett dolog, a minap kb. harminc könyvet szedtünk le az ágyából. Istenem, mi lesz, ha megtanul rendesen olvasni? Az elmúlt hetek főleg róla szóltak, hiszen 5 éves lett a kisasszony. Jövőre iskolás. Három szülinapi bulija is volt. Az első a magyar barátokkal. Sokan közűlül a Bocskais társaságból jöttek, ugyanis most már kéthetente járunk templomba és egyre több embert érzünk egyre közelebb a szívünkhöz. Ha minden igaz, akkor a jövő hét után egy-két napra elugrunk velük a nemtudommárhány apostolhoz.A harmadik a rokonsággal, most pénteken. Azelőtt, meg az óvis csapattal. Munkahelyről futottam Istvánhoz és Dórihoz, kürtőskalácsért. Isteni volt. Utána fagyitortáért a http://www.baskinrobbins.com.au/ -ba. Az is fennséges volt.

Sikerült időben hazaérnem, ugyanis pénteken azért zselészerű a forgalom errefelé.

Ildi addig egy fenomenális finom bográcsgúlyást főzött és egy isteni salátát is készített. Ennek leírom az összetevőit, hátha megéheztek... Grillcsirke kis darabokra tépve, körte, gorgonzala sajt, dió, körte és spenótlevelek. Nyami.

A tegnap pedig Fruzsinak a meglepetésbuliján vettünk részt, nagyon jól sikerült. Hogy a sógora, milyen dobostortát süt...

Azelött meg vettünk a játszószobába egy új tévét és be is üzemeltük az új Wii Fitt-et. Szerine csak 1.5 kg-ot híztam egy év alatt. Többre gondoltam, mert azért a sport szó minuszos lett nálam. No de itt az ideje mindennek, a feladatok egy részét kipipáltuk, kezdőthet az új kaland.

Ez pedig mai kép, hogy aktuálisak legyunk.

Délben elugrottam egyedül a Magyar Házba, az Október huszonharmadikai ünnepségre, itt én is segítkeztem egy kicsit, Nagy Imre idézetetekkel. Milyen furcsa, hogy a magyar ünnepségek olyan történelmi eseményeken alapszanak, ahol nem volt happy-end. Vissza képhez. Ildivel játszottunk egy parti Scrabble-t, amit Luca és Ari irigykedve nézett. Aztán játszottunk egy közöset a gyerekváltozattal.

November közepén pedig vidámparkos pihenő következik, repülünk 5 éjszakára Gold Coast-ra. Juhééé. Igazából most kellene itt legyen úgy másfél év múlva a kultúrsokk azon része, amikor csak a hibákat látjuk. Persze, vannak idegesítő dolgok, de meg kell tanulni kezelni őket és megtalálni a megoldást. Honvágy nincs.

És, hogy ne tünjön unalmasnak az életünk, akkor elárulom, hogy Aranyalma címmel, decembertől egy gyereklapot indítunk. Nem havilap lesz, mint a blog, hanem terveink szerint negyedéves.

Mindent elmondtam...? Sebaj, ha valami kimaradt, akkor, majd pótoljuk. Itt a vége, fuss el véle. Ha nem, akkor kérdezz.

András

Ki-rándultunk

2009-09-27T22:28:00.013+10:00

Igazából, megkérdezték tőlünk, hogy kirándulunk-e az utóbbi időben. És az igazság az, hogy a házvásárlás és előkészületei elvették a hétvégi kirándulásaink javát. Nos mult hétvégén autóba ültünk és irány Healsville, ahová állatkertet szoktunk volt látogatni. Most is be volt tervezve, de a fő cél egy rózsakertészet lett volna. Nos az egy negyed órával hamarabb bezárt. Az állatkert nyitva volt, de ott eleredt a jégeső.

Lásd a képeket. :-)

Vártunk egy picit az állatkert boltjában, hátha eláll, de a várakozással egyenes arányban nőtt a megvásárolandó csecsebecsék száma a kezünkben, ugyhogy uccu visszaindultunk.

Persze útközben pont ott volt öt perc esőszöünet, ahol az út mentén gyümölcsöt árultak. Ugyhogy megtelt egy láda fincsi gyümölccsel. Nem volt drága, kb. 20 dolcsiba került és volt benne minden finom, szőlő, eper (az eladó adott egy ajándék dobozzal is), mangó, alma, narancs kb 5 kg, mandarin.

Aztán átmententünk Olindába és ettünk egy fincsi pizzát. Most a pités étteremmel szemben voltunk. Nagyon hangulatos volt és fincsi volt a hami. Ráadásul begyujtották a kandallót is a Luca kérésére. Igen, ő intézte el.

:-)

Ma pedig Phillip Island volt a cél, magyarul a Fülöp-sziget.

Barátaink meghívására, ma korán ébredtünk, ami a vakációra való tekintettel igen szokatlan volt számunkra. Nem is ment egyből... Mivel az indulás ideje konkrétan szabott volt, ezért mégiscsak elindultunk időben. A cél a Philip Island nevű szigetecske, itt a Melbourne alatti félsziget végében. Már jártunk itt, de valahogy mindig van valmi új. Mivel mára szépidőt ígértek, bár hideget, ezért egy kis séta mellett döntött a kis csapat. Ez a vége a szigetnek a pingvinekről híres. Minden este ki lehet menni vaskos dollárokért a partra ahol a pingvinek napnyugtakor fészkeikhez hazatérnek. Mi még nem láttuk, de mindenki azt mondja, hogy fantasztikus élmény. Mivel délelőtt volt, ezért pingvinről nem is álmodtunk. Mégis akadt egy!

Ott árválkodott eltévedve a sok-sok sirály között... Ugyanis itt fészkelnek a sirályok! Rengeteg! A lábad alatt, a korláton, a gyepen, mindenhol. Ugyanis ilyenkor van a keltető időszakuk. Mindenütt aranyos kis kibújó és kibújt totyogó kis sirály volt látható.

Mondanom sem kell, nem csak a gyermekeknek jelentett nagy élményt!

Miután jól kisirályoztuk magunkat elindultunk ebédelni a sziget másik csücskébe ahol már jártunk.

Az ebéd végén, mivel ekkor már bőven huszon-fokok dúltak, lemerészkedtünk a tengerpartra, ahol jobb hilyán a lányok bugyikában és trikóban megmártoztak a szerintem igencsak hideg tengerben. Persze ez őket nem zavarta...

Ezután az egészség érdekébe a partra ragadtak a kis és nagy gyermekek, akik persze homokvárat kezdtek el építeni. Én is beszálltam.

Jó móka volt. Végül, hogy ne teljen veszélytelenűl a napunk, a gyerekek ki-ki képességei szerint a támfal és lépcsők különféle fokáról úszó beugrás címszó alatt, elkezdtek leugrálni.

Jó nagyokat ugrodtak a homokba és rettenetesen örvendtek neki.

Lassan eltelt a nap és hazafele indultunk. Most meg igyekszünk a jányokat mielőbb ágyba gyúrni, mert holnap ismét korán kelünk, s holnapután kezdődik az Iskola.

Ildi

Beköltöztünk

2009-09-23T14:13:00.002+10:00

Jó, nem? Lényeg a lényeg bent lakunk a házunkban, már nem is kis ideje.
Szép lassan minden a helyére kerül.
Mielőtt bárki azt kérdezné, hogy és képek? Még nincsenek.Előbb szalonképesítjük a vackunk, majd lesznek képek :).
Közben zajlik az élet. Már vakáció van a lányok nagy örömére és szerencsére végre van hol tombolni mert nem csak a hátsó kis kert áll a rendelkezésükre hanem a teljes közös udvar. Szerintem uralni fogják...
A minap András és a lányok ültettek 5 tő paradicsomot és vettünk mentát meg kammilát. A tormánk túlélte és éledezik, hamarosan találunk neki egy kinti helyet számára is.
A lányok nagyon hamar beszoktak :). Szeretik is a házat.
Mielőtt ismét kérdés lenne, az iskola probléma megoldódott, jövőtől egy új iskolába járnak mindketten együt. Szóval, minden megoldódik szép lassan. Jelenlegi iskolánkkal, bár most éppen igyekszik, továbbra sem vagyok megelégedve.
Luca szépen fejlődik és már csacsog angolul, míg Arika még mindig küzd a nyelvvel, de tudni való hogy Ari is nagyot fejlődött, különösen amióta van magyar anyanyelvű beszétterápiás hölgyünk. Szóval már ő is megpróbál több mint egy szavas kommunikációt alkalmazni.
Sajna András még mindig ott dolgozik ahol eddig. A sajnos azért van, mert távolról sem használják ki a tudását és néha nyomasztó tud lenni ha az ember csak buta feladatokat kap és nincs kihívás.
Hát, röviden ennyi. Vagyunk. Jól vagyunk. És még jobban leszünk :).
Ildi

átköltöztünk

2009-08-30T23:17:00.002+10:00

rövid leszek, mert egy ruhásdobozról írok és a mobil internet sem megy megbízhatóan. A lényeg az, hogy a mai estét már a saját házunkban töltjük. A gyerekek is nagyon várták már. A költözés síma volt, három körből átcuccoltunk.
A tegnap festettünk és leraktunk kb. 25 nm laminált parkettát. Ugyhogy ma mindenünk fáj.
Holnap még szabin vagyok, le kell nyírni a füvet az albérletnél és át kell még hozni egy-két apróságot. Na meg ki kell takarítani.
Ugyhogy most irány az ágy.

Megvan a ház

2009-08-28T22:17:00.002+10:00

Nagy kő esett le a szívünkről, amikor elrendeződött a bank tévedése, ugyanis csak az első lakáshoz járó támogatást utálta el, annak a felturbózását nem. Így meg nem lett volna elég a pénz. No, de hamar megoldották (... hamar??? egésznapos infarktus számomra... és intézkedés meg telefonon lógás... HAMAR???... Ildi) és reggel már a kezünkben volt a kulcs. Miután végignyomkodtuk a három garázsajtó-távirányítót és egyik sem működött, kénytelenek voltunk a a főkapcsolót felkattintani, hiszen áram nélkül...

Persze, még nincsen kész, estefelé jöttek felszerelni a sötétítőket. Persze kettőt rövidebre szabtak és azt majd holnap. A kagyló alatt is csepegett egy picit a lefolyó, de szerencsére még nincs mindegyik ház befejezve, így ripsz-ropsz, mint egy jótündér ott a javító bácsi.

A bejárathoz hét kulcsot kaptunk, de a garázs-udvar relációt nem nyítja semmi. Ott még javítani kell a protokollon.

A nappali-ebédlőbe nem kértünk szőnyeget, hanem laminált parkettát vettünk, azért is ma mentünk el. Jó nehéz, made in Germany.

És eldöntöttük, hogy a nappaliból egy falat lefestünk. Sötétzöldre. Az első réteget fel is nyomtuk, háááááát egy kicsit kubista festménynek néz ki az egész. Persze tudom, száradnia kell, de aztán lehet, hogy meg fog tetszeni, s marad.

S, hogy kerek legyen a nap, összeszereltük a gyerekek emeletes ágyát. IKEA.

Kicsit be van állva a derekam, s holnap parkettázunk.

A nyolc házból csak nálunk van működő villany és gáz. A szomszédok nem értették, hogyan oldottuk meg. Hát úgy, hogy mifelénk legalább három golyóval kell születni az érvényesüléshez. Megtalálni a kínálkozó legrövidebb útat, változtatni ráér. Persze ők szolgáltatót szerettek volna váltani a beszerelés előtt.

És bejelentettük az önkormányzatnál a költözést, hogy legyen a jövő héten kukánk is.

Ja, a cégnél a szenior poziciót másnak osztották, ez is megerősítette, hogy tovább kell lépni. Arra jó vagyok, hogy egy könyvben nyolc szerzővel, öt szerkesztővel kommunikáljak és irányítsak három térképészt, amelyekből egy Párizsban él, másik trehány, s a harmadik buta. És a kétszáz térképet egy órával a tervezett határidő előtt letegyem az asztalra. Ámultak, mintha ilyet nem láttak volna. Csak épp nem tudják honorálni... Ez van, pályázok tovább.

S még a bankba is be kellene ugrani, új bankkártyát csináltatni. Jó lenne még májusig az érvényessége, de hát errefele, mivel ritka a készpénzforgalom, hamar leamortizálodott. És akkor a benzinkútnál nem megy, az élelmiszerboltban meg épp megy.

Kis lépésekkel vissza

2009-08-24T22:39:00.004+10:00

Kis lépésekkel visszatérünk, irogatni fogunk. Az első, amit mutatni szeretnék, az augusztus 5.-én volt a Hold körül. Állítólag a magasban levő jégkristályokon törik meg a hold fénye.

A mási érdekesség, amit a telefonommal fényképeztem, szinta ritka jelenség, az egy szivárványszínű felhő volt. De ahhoz meg kellene találnom hirtelen a telefont.

:-)

A csajokat pedig a kovetkező iskolai évtől nagy valószínűséggel egy katolikus iskolába fogjuk iratni, az érdekes az, hogy most épül a suli, még csak az alapozást lehet látni. És januártól indul. Érdekes lesz, mert nem lesznek benne osztályok, csak tanulósarkok. Az oktatást pedig projekteken keresztűl fogják megoldani. Pl. ebben a negyedévben a tematika a bolygó. És akkor minden akörül fog forogni. Erre mos apropó a Luca lányom Föld-rajza. Szerinte a bal-felső csont alakú valami Magyarország. Tudni kell, hogy két fiú és két leány angyal van van rajta. És fontos, hogy nem másolta, mert hetek óta minden könyvünk fájdalmasan dobozban nyugszik. Hogy lehet ezt kibírni?

Bár, ha minden igaz, a hétvégén költözünk. A tegnap megkukkoltuk a házat. Olyan aranyos a zsenge pázsit, ami két hét alatt nőtt. Zajlik az élet, mminden fronton. Ildi egyre több munkát kap, megbecsülik. Én ma megpályáztam a cégen belül egy senior poziciót. Persze, az alternatív munkakeresésben sem álltam le, a napokban több helyről is visszahívtak, volt személyes és telefonos interjúm is. De nem kiabálunk el semmit előre.

Ugyhogy kis lépésekben vissza a blogíráshoz és kis lépésekben előre az életben.

András

Köszönet és fohász

2009-08-18T11:24:00.000+10:00

Köszönet és fohász

Azok nevében, akik megtennék, de nincs erejük hozzá.
Köszönjük, hogy itt lehetünk ezen a földön, megadtad az erőt, hogy
Elinduljunk és megérkezzünk.
Tudom, mindenki azt mondta, hogy az elején nehéz lesz, de mi
Hitetlenek voltunk és megszenvedjük azt
Kérjük, adj erőt, hogy megkaphassuk mindazt, amiért itt vagyunk
És vedd tudomásul, hogy a gyerekeinknek kérünk
Nekünk már megadatott, ami kéretetett volt,
De nekik még nyitva áll az út és végig kell menni velük és értük
Mindazoknak add meg ezt, aki kérik és azoknak is,
Akiknek nincs szólásuk.
Köszönöm.

Eltüntünk...

2009-08-04T19:57:00.005+10:00

Vagy mégsem?
Kicsit sűrű volt az elmúlt időszak. Mielőtt bárki megkérdezné, számunkra érthetetlen okokból még mindig nem költöztünk. Igazából valahol a földhivatalban van elakadva a dolog. De reménykedünk a gyors költözésben...
Szóval a ház mellett egyéb gondjaink is akadnak.
A legnagyobb gondunk, hogy végre megtudtuk mi a különbség az állami és a magániskola között. Sajnos. Félreértés ne essék, ki lehet fogni igazán jó állami iskolát is, csak... ritkán. Úgy tűnik, hogy mi igencsak melléfogtunk. Sajnos az iskolánk a sok ígéret ellenére nem tett semmit és igazából ennek a tanévnek az elején kezdett el feltünni, hogy látványosan nem történik semmi és még az is elmaradt ami már megvolt, mint például, megvonták az angol nyelvoktatást Aritól. Persze ez sem úgy derült ki, hogy mondjuk kaptam egy levelet, vagy felhívtak, hanem Arika félmondataiból. Ezek után elkezdtem kérdezősködni, kissé tolakodó lenni. Sajnos az iskola annyira kapta csak össze magát, hogy a már meglévő heti 1 óra mellé hozzácsapott még egy változó időtartamú de minimum 1 órás foglalkozást. Mielőtt bárki megkérdezné, nem szakemberrel, hanem úgyenevezett tanársegéddel. Hosszas nyüstölés és kérlelés után elvégeztek valamiféle inteligencia tesztet, amiből kiderült, hogy jééé tényleg okos a gyerek, nem csak az anyuka mondja. Ekkor már más utakon jártunk, azaz mi. Szerencsére ismeretségünk van már, és elkezdtem körbejárni a témát így hamarosan elkerültünk egy logopédushoz majd egy foglalkozás-terapeutához. Mindekettőről csak áradozni tudok. Bizony! Szóval, még mielőtt az iskola "rádöbbent" hogy okos a lányunk már az asztalukon volt egyik másik szakember szakvéleménye is. Sajnos mindenben van egy nagy fék. Egy komoly általános felmérésre lenne szükség, de ha azt nem az iskola csináltatja, akkor sajnos úgy 1000AUD-ba kerülne, amit most még nem igazán tudnánk megengedni magunknak. 4 hónap után végre összeült az iskolában az a társaság aki elméletileg foglalkozik Arikával. Az egyetlen pozitív dolog benne az volt, hogy végre eldöntötték, megcsinálják ezt a kivizsgálást. Azóta talán kicsit jobban figyelnek rá sé röpke egy év után végre van kommunikációs füzetünk... Kicsit fonákan csináltak mindent, hogy miért? Ki tudja. Tény, hogy miután kifejtették, hogy túl sok további fejleményre ne számítsunk, hiszen több mint 40 problémás gyermek van az iskolában, elkezdtünk iskolát keresni.
Azt hiszem ez a része lehet mindenkinek érdekes a teljes történetből. Talán ha nem így alakul, akkor nem is kellett volna ennyire körbejárni a problémát.
Tudni kell, hogy az iskolák 90%-a valamilyen szinten működtet integrációs programot aminek szerves része az angoltanulás és a szocializáció probléma mentes gyermekeket helyben integrálják az iskolák. Van persze ez alol kivétel is, amikor egyenest nyelviskolába küldenek, ami nem rossz, ha nem a te gyermeked az egyetlen kék szemű szőke gyermek a társaságban, mert akkor bizony sokkoló tud lenni.
Amikor mi iskolát választottunk, e program megléte igencsak szempont volt. Az már más lapra tartózik, hogy csak üres ígéret volt tartalommentesen, ezt sajna amíg benne nem élsz addig nem tudod meg.
Az iskolák, ha az anyagi helyzetüket tekintjük 3 kategóriába sorolhatóak. Vannak a katolikus iskolák. Ezek vannak a legjobban megfinanszírozva. Vagyis ha kell, ők tudják a legtöbb anyagi segítséget nyújtani, értendő ez alatt a fejlesztő foglalkozások sora. Ezután jönnek az állami iskolák. Elméletileg igen komoly szeletet kapnak a tortából, sőt vannak területek ahol több a támogatás mint a katolikus iskolák esetében. A sor végén vannak az úgynevezett független iskolák (independent school). Sajnos ezek kapják a legkevesebb pénzt, viszont szerintem a természetes szelekció miatt ezek a legerősebbek a sorban. Vagyis, egy független iskola általában a jó teljesítményre hajt. Viszont, nehezebben tudja segíteni az Arikákat, hacsak a szülőnek a zsebe nem tágasabb, mert biza komoly fogyatékossággal élő gyermekeket is felvesznek a normál iskolába. Ja, erről jut eszembe, a kisegítő iskola majdnem minden esetben az igen alacsony szellemi képességű gyermekeket foglalkoztatja. Mindenki mást úgynevezett "normál" iskolában nevelnek.
Jut eszembe, MINDEN amit mondok Viktória államra értendő, mert sokminden tud változni államról-államra, vagyis ez a mi itteni tapasztalatunk alapján összeállított eszmefuttatás.
Következtetésképp katolikus iskolát keresünk. Míg az állami iskola ugyebár ingyenes, a jobb független, a legolcsóbb helyen is minimum 4000AUD/év, de inkább a 6000AUD/év-nél kezdődik, és mondanám, határ a csillagos ég, 23-28-ezer dollár/év. Addig, a katolikus iskolák az abszolút sztársulikat leszámítva, elérhető árban futnak. Vagyis elemi iskolában kb. 1200-1300AUD/év és per család! Ami nagyon fongtos míg az előbbi árak gyerekenként értendőek. Szóval mindennel együtt, két gyermekkel meg lehet úszni a telejes évet 1500-2000AUD/év-ből. ÉS, ami fontos, hogy nem rossz iskolák, sőt! Jól oda kell figyelni, hogy mondjuk ne kertészkedés legyen matek helyett a tantervben, de a legtöbb katolikus iskola jó. A keresztény nevelés mellett a szigorúbb, de embercentrikusabb oktatás ígéri. Hogy ez pontosan mit jelent, arról majd legfennebb egy év múlva beszámolok. De az biztos, hogy embercentrikus és nagyon odafigyelnek a gyermekek szükségleteire és fejlődésükre, ezt már sokfelől sokminenki mondta és miért ne hinnénk el?
Csak, be kell jutni, ami ugyebár megint nem egyszerű, ha az ember fia még részleteiben sem katolikus, ortodox, görög katolikus... Vagyis, várólistán vagyunk. Ha minden katolikus gyermeket felvettek, akkor jöhetünk mi, annyi előnnyel, hogy ha meg vannak a gyermekek kersztelve mégsem a legutolsók vagyunk a priorításlistán.
Szóval most várunk és igyekszünk legalább 2-3 iskolába bejelentkezni, hogy ne kelljen még egy évet itt töletni a meglévő iskolánkban.
Hát, ennyi. A ház mellett teljesen lemerített ez az egész ügy. De, legalább látjuk az alagút végét :). Legközelebb írok kicsit a mindenféle terápiáinkról.

Közeben meg Arika kerek 7 éves lett. El sem hiszem... És sikerült egy csudaszép vagyis, fantasztikus élményt szervezni neki. Elmentünk egy farmra és pónilovagolás meg állatsimogatással telt 3 eszméletlen óra. Persze ott voltak a kis barátaink is.

Arika talán még ilyen boldog nem volt életében!
Isten éltessen, így megkésve is tündérkém!!!

Ildi

Magyarkodtunk és festettünk

2009-06-27T20:32:00.003+10:00

Magyarkodtunk a múlt hétvégén a Magyar Házban. Erre sokan a görcsös olvasásból nyugodtan hátradőlnek, na végre. Én is emiatt nem szeretek odajárni. Nem tetszik valami? Akkor csináld magad. Meghívást kaptunk egy kis előadásra, sőt felkértek, hogy legyünk résztvevői. Apropója nem volt az előadásnak, csak aktualitása. A régóta itt élő Orbán család vállalta az előadás megszervezését. A magyar anyanyelvről szólt, nem magyarkodás volt. Volt mese, vers, ének, mondóka. Az előadás elött a játszótéren megkérdeztem egy családtól, hogy a kezdésre várnak, s ha nem, nincs kedvük csatlakozni. Az apuka azt mondta, hogy őt érdekelné, de a kissrác nem hajlandó magyarul beszélni, a családban sem. Nem jöttek be. Kegyetlen élmény volt. Pont az anyanyelvünk szépséről és gazdagságáról beszéltünk, arról, hogy nagy külföldi gondolkodók mit állítottak róla.

A Luca verset mond.
Az előadás után kitakarítottuk a termet, bár volt aki repülésre használta az eszközöket.

És elkeztük festeni a gyerekszobát. A szín még nem valósághű teljesen, mert még száradt. De a lányoknak tetszett. Két színt használtunk, az egyik piros, a másik rózsaszín.

Az Erő legyen veled

2009-06-16T22:45:00.009+10:00

Mindenek előtt egy néhány kép a hétvégi ház inspekcióról. Az alábbi képen látható, hogy a csemetéink jóban-rosszban szeretik egymást. Most jóban vannak. Aztán ez az idillikus állapot az esti lefekvés pillanatában megváltozik és előveszik az Erő sötét oldalát. Sebaj, majd jönnek a lázadók.

Itt Anya épp elképzelés tízpercet tart, a pult és ami alá fog kerülni témakörben.

Utána megnéztük, hogy van-e játszótér a közelben és szerencsére kb. négy-öt háznyira találtunk is egyet. Nem túl nagy, de takaros.

Ahol természetesen mindenki jól érzi magát.

Nos most jön a blogcímhez kötődő esemény. Reggel nem nagyon volt kedve házifeladatozni Arinak, ezért gondoltuk, hogy valahogy el kellene beszélgetni erről a van kedvem, nincs kedvem tanulásról. Délutánra épp játszóház volt betervezve, így kapóra jött, hogy nem mehet el. Elmegyünk ketten múzeumba, Luca pedig Ildivel játszóházba. Ettől meg Lucának görbült el a szája, ő is múzeumba akart jönni... Arika pedig elkeseredett, hogy nem mehet játszóházba. A Scienceworks-be mentünk. Na, mi volt ott. Csillagok Hábórúja tematikáju vándortárlat. Tudni kell, hogy Arika csüng a triológián. (Igen. A régi hárman, nem az újakon.) Tessék neked büntetés...

Szerencsére egy órát kellett várni a belépésre, így a tudományos részlegben el tudtunk beszélgetni a tanulás fontosságáról.

Zárójelben jegyzem meg, hogy mondtam, hogy nem szégyen a munka, de ha nem tanul akkor takarítania kell vagy valami hasonló munkát kell végezni és bár meg tud belőle élni mégsem tudja minden álmát valóra váltania. Sikerült a tudatalatti kódolás. Ma felkerült a rossz gyerekek táblára a suliban, mert nem vett részt aktívan a közös tevékenységben. Takarítottak...

Vissza a távoli galaxisunkba.

Látni kell ezt a tekintetet.

Ahogy feltekint Vader Nagyúrra. Csodálja. Ne itélkezzen senki, hogy a "sötét erő" bűvöli el. Nekem is ő volt a kedvencem. De azért rákérdeztem, hogyan lehet, hiszen ő nagyon gonosz. Mit felelt? Nem is lehet olyan nagyon gonosz, ha megmentette a fiát. És minden gonoszban meg kell találni a jót is. És úgy éreztem, büszke vagyok rá.

Nos megtaláltam a híres Aparobotot is.

Meg az Anya álmát, az Ezeréves Sólymot.

Újabb képek

2009-06-12T23:24:00.006+10:00

Felteszek még néhány képet a házról. Az első a fürdőszoba.

Aztán itt jól láthatóak a beépített szekrények. Szépek, mert tágasak.
Ez a hátsó udvar.

Ez pedig a ház a garázs felől.

A fenti kép a múlt héten pénteken készült (szabadnapos voltam). Lucát visszük óvodába. Ilyenkor van egy kis idő Arikának is játszani, és ezt nagyon szereti. Apafejjel milyennek is látom az óvit? Hát nem olyan, mint Európában. A gyerek reggel már kiválasztja, hogy milyen játékkal kezd. Luca felvett egy kötényt és egy igazi festőállvány előtt elkezdett alkotni (a jobb képei igazi keretben a falon lógnak). Kérdeztem, ha "becsengettek", akkor vége. Nem. A gyerekeket nem szakítják meg játszás, alkotás közben. Persze vannak tematikák is, ilyenkor az óvonénik szándékosan úgy rendezik be a játékkuckókat, hogy valamire felkeltsék a figyelmet. Én egyszer egy dinós témát láttam, meg egyszer valami bogarasat. A terem szép, tágas, majd megkérem Ildit készítsen néhány fotót, hogy el is tudjátok képzelni. És van mese is, meg éneklés, mondókák is. Amikor felfedeztük, hogy a Süss fel napot énelkik, elmondtuk az óvonéninek, hogy ez létezik magyarul is (a pentaton dallam miatt gyanítom, hogy az eredeti a miénk), aki megkérte Lucát, hogy tanitsa meg a többi gyerkőcnek is. Magyarul.
Ma vinettát (padlizsánt) sütöttünk, nagyon jól esett. Nyami-nyami.
Irnák én többet is, de mindjárt éjfélt üt az óra. Kellene egy picit aludni is.
Jóccakát és sok puszit mindenkinek.
András

MEGVAN!!!

2009-06-05T22:37:00.001+10:00

Most már megvan a hitel, eddig féltünk megint égbekiálltani AZ új házat, mert mi van, ha mégse. Nos, a jó hír, hogy kb 1 hónap és kész a házunk. Naponta megnézzük a haladást, de ez nem hiábavaló dolog, mert az apró kéréseinket is teljesítik. Pl. kértünk fűtést a fürdőbe is. A hitelről majd később részletesen, most csak annyit, hogy kevesebbet fizetünk majd, mint most bérletet.

Azaz, most csak néhány képet teszek fel.
A nagy öröm, a nagy és tágas konyha.
A fényképezőgéptől Ildi-ig tart a kert.
Ez egy hálószoba.
András

10 éves házassági

2009-05-30T21:54:00.005+10:00

Telik az idő. A tegnap ünnepeltük a házasságink 10. évfordulóját. Aki emlékszik az esküvőnkre, ami után csak egy jó kerti parti volt, (főleg anyagiak hiányában), hát most még szerényebben ünnepeltünk. Elmentünk egy étterembe (ketten) ahol megkostóltam életem elő pankékjét, aztán moziztunk egy jót angyalok és démonok tematikával. Nagyon jól esett.

Ma megint régi házat ürítettünk, de már vége. Keztünk belefáradni. Aztán vettünk egy csapot a régi vizeskorsónkra, mert a régi már csöpögött és nem használtuk hónapok óta. Érdekes egybeesés, hogy ismét ma üzemelt be ismét. Érdekesség, hogy a nem látható alján egy forgó napszimbólum van. Pont tíz évvel ezelött kaptuk házassági ajándékként Eddától. Biztosan eszünkbe kellett jutnia. Edda volt aki pátyolgatta első lépéseinket a kézzel nem fogható dolgok felé.

Az alábbi képen egy finom ausztrál bor van bemutatva. A színe nem vörös, hanem karamell színű-ahogy illik, mécses lángjánál figyeltem meg. Véletlenszeűen emeltem le a polcról. Egy házasított borrol van szó: Grant Burge, Aged Tawny. Barossa völgyben termelte a Burge család. Áll Grenache, Mataro és Shiraz szőlőfajtákból s érlelődött tölgyfahordókban. Ami itt furcsa, olyan parafadugója van, mint a portóinak. Nagyon édes, a tokaji másfélszeresét képzeljük el. Érdemes kipróbálni, mondom én, a száraz borok szerelmese. Persze megigérve, hogy nem engedve a kisördögnek, a legközelebb egy száraz kerül teritékre. Vagy mégse? Láttam egy Tokay nevű bort...

Miközben borozgattunk, a lányok vacsoráznak. Arika palacsintát, Luca golyókat. Csöndes szombat. Bár most fektetés után nem mondanám ugyanezt...

Holnap megyünk templomba, majd a Magyarok Házába Trianon megemlékezésre. Én is elmondok ott egy verset, egy ausztrál költő versét. Első alkalom, hogy részt veszek egy ilyen megemlékezésen. Még soha nem voltam ilyenen, de azt hiszem, ezzel a magyar közösséget erősítem vele.

Ja...Ma délben McDonald's került teritékre. Olyan ponyvaregényes kérdés: tudjátok, hogyan hívják itt a Mc Royalt? Negyedfontos.

András

Az első (élet)képek az albérletből

2009-05-28T21:33:00.005+10:00

Hogy biblikus magasságokba emeljem a mondandómat, íme az "Első vacsora". Vidám volt és jól esett körbeülni együtt az asztalt. Látszik rajtunk a költözés feszültségének elmúlása is. Igaz, még ma is sokmindenünk dobozban van és sokáig nem is lesz egykönnyen megtalálható minden. Mert a sok gonosz kicsi akármi szándékosan elbjújik. Pont akkor, amikor keressük. Mindig.

Persze ezek a galád svédek az IKEA-ból kifúrták az alját is, hadd csússzon ki csak a szívószál.

Az igazság az, hogy amint a képen látszik, hoztuk magunkkal a mosogatógépet is. Csak épp a konyhában nem alakítottak ki helyet neki és a mosókonyha sem a legnagyobb (a szárítógép is a garázst fűti), igaz oda lesz beszerelve késöbb. Aztán meg Anyuci épp tetszett a régi ház takarítása közben elvágni az újját...

András

elköltöztünk

2009-05-25T09:23:00.005+10:00

A hétvégén elköltöztünk egy új albérletbe. Sajnos a legutolsó kinézett házat is elvitték elölünk, magasabb áron. Annyit nekünk nem ért meg. A hétvégén nagyon sokat segtettek nekünk költözni. A ház szép, alig egy éves, 4 hálószobás és közelebb van a városhoz és ráadásul 50 dollárral olcsóbb hetente, egy domb tetején van, az utca túloldala még nincs beépítve, ott lovak futkároznak. Persze rumli az van, minden dobozban. Hogy mennyi minden össze nem gyült egy év alatt. Én két napig jártam azelött oda-vissza egy utánfutóval, és a nagy teherautó is kétszer fordult.

Internetünk még nincs ezért el vagyunk vágva a külvilágtól (vettem egyegy kis mobil internetet, de az express card nem tetszett müködni Vista alatt), a vonalas meg van már rendelve. Ráadásul telefonvonal nélküli lesz. Én holnapra szabadnapot veszek ki, mert van még egy két dolog a régi házban, amit el kell hozni.

A fáradság érezhető nálunk, de remélem, a következő a sajátunk lesz. Ja, a gyerekek jól viselték, igaz egész nap az Ildi nagybácsiéknál voltak.

András

Utóirat. Ildi becserélte az eszközt, van internetünk.

Fizetésemelés

2009-05-21T15:04:00.003+10:00

ma megkaptam a várva-várt emelést.

Ami havi 97 dollár.

Persze levelet is kaptam hozzá és a főnököm személyesen gratulált. szerintem a levél megírására fordított idejének órabére fedezett volna még néhány százalékot, de ne legyünk szőrszálhasogatóak.

Egyből a Brian élete film záródala jutott eszembe, hogy mindig a napos oldalát nézd az életnek. Nem?

Egyébként ahhoz képest, hogy fizetésbefagyasztás van a cégnél, azért ez mégiscsak engedmény. Talán a hitelnél is jól jön, hogy szimbólikusan megerősítettek.

András

1 év

2009-05-18T21:52:00.004+10:00

Rövid lesz a mai beirás, mert kissé fáradtak vagyunk. Csomagolunk, költözünk ki a házból, eladták. Közben próbáltunk venni is, de vagy a hitel nem jön össze, vagy a ház. Gyorsan albérletet kellett keresni (egy ideig megijjedtünk, mert nem jött össze), úgy néz ki, ma talált Ildi egy jót. És most igazolódott be, hogy az ismerős ismerőse effektus itt is műxik. Ugyhogy költözünk. Ez a házprojekt. Közben keresgélünk, megpróbáljuk a legkevesebből a legjobbat kihozni, venni-építeni egyet.

Persze a jó hitelhez kell a jó fizetés is. Nálunk a világbaj miatt befagyasztottak, de a rendszeres nyaggatásom miatt nekem beigértek egy emelést, de papíron (nemhogy a bankban) még nem láttam belőle semmit. A múlt héten azt mondták, hogy ráadásul visszamenőleg novemberig megkapom. Hiszem, ha látom. Ennek ellenére elkeztem olyan állás után nézni, ami megfelelne a tudásomnak és tapasztalatomnak, mégiscsak egy céget vezettem tizenhárom évet. Pályázgatok is.

A lányok szépen okosodnak és már egyre jobban bírják a nyelvet is. Ez nálam is egyre jobb, de ha komoly poziciót akarok, akkor kell az.

Ma került nyomdába a Lonely Planet Budapest utikönyve, láss csodát, nem én készítettem hozzá a térképeket. De, a végén ránéztem és hibákat kijavíttatam velük. Hálából beraktak az impresszumba. Na, most már "célpont" is leszek a magyar kartográfus társadalamban, ha hibát találnak benne. :-)

Az időjárás csunyácska, de ennek ellenére nappal húsz fok felé emelkedik. Szeretjük.

Nos, ma telt el az első évünk itt. Eszméletlenül sokminden történt az egy év alatt. Hogy mit tartok a legjobbnak eddig? A NYUGALMAT. Tényleg jól döntöttünk, amikor a világnak ezt a szegletét választottuk egy kicsit megbújni a felhők elől.

Azoknak, akoknek az a feladatuk, hogy maradjanak kitartást, türelmet kívánok. Azoknak, akik jönnek, hát...úgyszintén.

Ölelünk mindenkit, azokat akik segítettek, azokat is akiknek segíthettünk és azt a sok-sok néha ismeretlen olvasót, aki figyelemmel kíséri egy kétgyermekes magyar értelmiségi család modernkori emigrációját. És köszönjük azoknak a levelelét, akik néha tanácsot kérnek, mert megerősít a hitünkben, hogy amit teszünk azt ügyesen tesszük. Bár bennfentesként megvallva, nem mindig tűnik annak. :-)

András

PS. reggel munkába menet a fátyolos köd időnként derékig ellepi a réten legelésző lovakat. Ilyen itt az ősz.

Lovak a ködben

csöndesen legelnek

Ködöt lehelnek.

Nem ők

vannak a ködben,

a köd van

Őbennök

Rajzolok

2009-05-15T11:00:00.005+10:00

Tudom, mindenki a házvásárlás vagy nem vásárlásról vár híreket, de most nem erről lesz szó.
Már csak azért sem, mert legutóbb elkiabáltuk és nem lett semmi... Szóval most kicsi türelmet kérünk, mondjuk az igazsághoz az is hozzátartózik, hogy nem is tudnánk mit konkrétan mondani, olyan soktényezős még az egyenlet.
Szóval, a téma: Luca mondja: Rajzolok.

Újabban a csomag papír kábé egy kerek hétig bírja nálunk, és higgye el mindenki, nem én nyomtatom agyon magam, hanem rajzol a kis művésznő.
Egyre érdekesebb rajzokkal áll elő. Ide egy elefántot és egy ház alaprajzot fogok beollózni, de tegnap zebrát rajzolt a Zé betű kapcsán és cicát a minap és szivárványt és még ki tudja mi mindent.
Azért legtöbbször még mindig Ő saját maga szerepel fák, virágok, katicabogarak kék ég és szivárvánnyal, de most már egyre több egyéb kép is kikerül.

Érdemes megfigyelni a részleteket. A felnőtt szobában ott a franciaágy, a konyhában járólap, a játszószobában szétszórva a játékok, ösvény az udvaron. A nappaliban meg a az a cikcakk a kanyargó lépcsőt jelöli. Ja mindezt természetesen Luca mesélte.

A ház tervrajz szerintem annak kapcsán került megrajzolásra, ami éppen most történik velünk... Szóval teljesen átérzi a helyzetet, bár igyekszünk nem látványosan csinálni a dolgot, hogy ne bontsuk nagyon meg a mindennapok egyensúlyát, de... pakolunk. És lehet hogy hülyén hangzik, de egy pillanatig ott volt Luca szemében a kétségbeesés, hogy megint minden megszünik körülötte.
Reméljük most már azért szép lassan minden a helyére kerül és megtaláljuk eg időre az állandó helyünk.
Ildi

Anyák napja

2009-05-11T08:18:00.002+10:00

Tudni való, hogy a világ másik végén, azaz itt, ez is másképp van. Pontosabban minden május második vasárnapján van. Ezért tegnap ünnepeltünk :).
Elmentünk a North Fitzroy-i Református Templomba, ahol az istentisztelet és az azt követő ebéd után tartották az anyáknapi köszöntőt.
Aranyos, spontán alakuló műsort kerekítettek a gyerekek. A mi lányaink is beálltak a sorba és szavaltak. Majd egy hétig tanulták itthon a nem is rövid versikét :). Együtt mondták végig. Ari kissé akadozva, de számomra oly hihetetlen lendülettel, Luca pedig folyékonyan. Bevallom őszintén, hogy nem voltak elvárásaim egyik gyermekünkkel kapcsolatosan sem. Mindketten elváráson felül teljesítettek! Így aztán a szó szoros értelmében büszke anyuka lehettem!
Köszönöm kincseim!!!
Itt a verskénk:

Nadányi Zoltán :
Anyu

Tudok egy varázsszót,

ha én azt kimondom, e

gyszerre elmúlik

minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,

ha mártás savanyú,

csak egy szót kiáltok,

csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull

kávéba, mártásba,

csak egy szóba került,

csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,

rosszból csuda jó lesz,

sírásból mosolygás,

olyan csuda-szó ez.

"Anyu! Anyu! Anyu!"

hangzik este-reggel,

jaj de sok baj is van

ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"

most is kiabálom.

Most semmi baj nincsen,

mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,

anyu, fényes csillag,

látni, ahogy jössz, jössz,

mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,

angyal szelídséged,

odabújni hozzád,

megölelni téged.

Ildi

Brokerek és hitelek

2009-05-02T23:07:00.002+10:00

Hát, a téma kapcsán kicsit körülnéztem a piacon.
Többen mondták, nem érdemes a brókert megfizetni. Akkor kezdeném itt. Nem te fizeted a brókert. Százalékot kap a banktól. Neki csak annyi érdeke van, hogy hitelt kerítsen neked, mert különben nincs neki sem lóvéja. Elmentem direkt egy pár bankba. Kiderült, hogy a bankok ugyanúgy foglalkoztatnak brókereket. Azaz, mindhárom helyen az adott brókerek a hét x napján ott voltak, a többin másutt. Annyi előnye lehet a dolognak, hogy jobban ismerik a helyi sajátosságokat és ugyebár éppen az adott bank hiteleit nyomják jobban.
Különben ugyanazt mondta mindegyik, mint amit már sajnos tudtunk.
A másik tévhit, hogy az önmagát foglalkoztató fél nem számíthat bele a hitelkérelembe. Ez így nem igaz. Igenis beleszámít, csak fel kell tudjon mutatni már adózott keresetet. Több bankban is azt mondták, hogy ha legalább 15e dollárnyi adózandó bevételem lett volna az előző üzleti év végén, akkor meglett volna a megfelelő keret. Hát, igen. Ettől is okosabbak lettünk.
Ha most hirtelen nem sikerül amit ismét elterveztünk, akkor pár hónap múlva ismét nekifutunk újabb paraméterekkel.
Sajna még mindig minden bizonytalan. Ezért elkezdtünk albérletet is nézni, hiszen nem tudjuk pontosan mi hogy fog történni, azaz látnunk kell az összes lehetőségünket.
Bár kicsit elkeseredtünk, de azért minden rosszban van jó is. Így pillanatnyilag megmaradunk a környéken, Arikát nem kell kiemelni a maglévő környezetéből ahol végre elkezdett fejlődni és pénteken még dícséretet is kapott az egész iskola előtt az igyekezete végett. Így talán nem kell lecserélni az egyenruhakészletet, súlyos dollárokért és talán még Lucusnak is jut a meglévő készletből amikor jövő februárban elkezdi az iskolát. Közel a család és néhány kedves jóbarát...
Vagyis, mindenben ott a jó, csak meg kell találni :).
Ildi

PS. Pénteken, amikor az említett oklevelet megkapta Ari ott voltam (szabadnapot vettem ki). Az egész suli megtapsolta, a lányom arca sugárzott az örömtől. Büszke apuka voltam.
András

Rossz hír

2009-04-30T19:18:00.002+10:00

Hát, rossz hírünk van. Sajnos a brókerünk elszámolta magát, így nincs hitelünk. Azaz van, csak nem elég, hogy megvegyük a kiszemelt házat.
Ez van. Sebaj, lesz másik. Mondaná bárki, csakhogy ezt könnyebb mondani mint csinálni.
Elkezdtünk körülnézni az olcsóbb piacon, hát nem egyszerű, de van remény.
Szóval ennyi. Nem mondanám, hogy túl beszédes vagyok ma.
Ildi

Hideg van

2009-04-29T09:48:00.002+10:00

Fázok a munkahelyemen. Reggel még a légkondit is beindítják. De a hidegneg van egy szép oldala is. Mellékelek egy ma reggeli webkameraképet. aki többet is akar látni, annak itt a link

http://www.fallscreek.com.au/MountainCams

Az egyik kollegám elmesélte, hogy látott egyszer havazást....

Közben pedig trópusi térképet szerkesztek. Igen. Ez az első munkahelyi blogbejegyzésem.

De jó lenne egy hüttében forralt bort kortyolgatni most...

Na, vissza a Mekong deltájához.

András

Az alkotó szeme

2009-04-26T18:33:00.009+10:00

Igen. Ilyen, amikor egy vállalkozó szemében felgyullad a tűz. Megfogalmazza a célt, megvalósítást és a szeme sarkában már ott a jutalom. Ha tükröt tartanál elé, látnád.
Cipőt húz.
És felszereli az autót mindenféle kütyüvel. Majd elindul felmérni az első térképét. Íme a 350 km-nyi mérés eredménye.
És addig a lányok alkotnak az anyjukkal. Az alkotás örömének a sugara ott van a szemükben. Ugye, látszik?
András

Keritések

2009-04-23T11:37:00.005+10:00

Nem tűntünk el, csak kicsit nyomasztó ez a várakozás.
Szóval vagyunk csak nem sok hangulatunk volt írogatni.
Átléptünk egy keritést. A legfontosabb, hogy most már majd 2 hete elkezdtük Arika szteroidjait leépíteni. No, ez nem máról holnapra fog menni, de elindult. Nagyjából augusztusra menekülünk meg tőle.
Az első redukció után kicsit megijedtünk mert majd egy hétig olyan volt mintha folyamatosan inna, azaz imbolygott, de gondoltunk adjunk neki két hetet aztán meglátjuk. A csoda meg is történt, hétfőn még szédelgett keddtől meg megtalálta önmagát.
Beleütköztünk egy keritésbe. A hitelre még mindig várunk... Ez van. Sajnos a bankot sürgetni nem lehet...
És egy igayi kerités. A ház közben alakul, van már kerítése is :).

Szóval, alakul, most egy határidő hosszabbításon áll a dolog. A másik furcsa dolog, hogy praktice mi a végkifejletekről értesülünk, csak. Miért? Mert van egy úgynevezett conveyer ő amolyan ügyvéd és ő intézi a szerződés aláírásától az egész procedúrát sőt, ő irat majd mindent át és mi a végén kezünkbe kapjuk a kulcsokat és a véglegesített átírt tulajdonlapokat. Mondjuk az nem hátrány ha az embernek nem kell hirtelen szakinak lennie plusz egy témában. Mindez meg 500AUD fog kerülni.
Hát, alakulunk csak nem olyan gyorsan mint szeretnénk, de alakulunk és persze várakozunk...
Ildi

Húsvét 2009

2009-04-13T21:36:00.010+10:00

Jól telt a húsvét idén. Sokat voltunk együtt és nagyon aktívan telt. Itt négy napot adnak meg szabadnapként, ez amolyan ráncsimítónak sem rossz. Az előbbi gorillás kalandunk az állatkertes napon történt, mialatt itthon Ildi csuda jó dolgokat sütött. Aztán egy nap elmentünk és a csajoknak vettünk egy csomó ruhát. Vasárnap délelőtt templomban voltunk, majd egy kedves barátunk családja meghívott ebédre. Fantasztikusan éreztük magunka, a gyerekek istenien szórakoztak. Betekintést nyertünk egy másik világba is, ugyanis ha komolyan veszed, hogy itt egy olyan világ van, ahol becsületes munkával többre is viheted, akkor megvan az esélyed rá (...és láttunk akkora ebédlőt, mint amekkora lesz a házunk...).

Nos, az alábbi képen láthatóak a nyuszi által hozott tojások.

Itt a kisnyuszik masiroznak, mondhatni egy munkamenetet látunk.

Itt két nyuszi kolléga van elkapva. Álmos tekintetek által...

Aztán lelepleződött a főnyuszi is.

Meg a kollégák is horogra akadtak.

És sok-sok szeretettel is találkoztak.

Aztán elfáradtak és megpihentek.

Hát, nem egy nyulfarknyi volt a mai történet?
Nyuszandrás

Állatkert2

2009-04-11T21:18:00.005+10:00

Mint írtuk a tegnapi fő atrakció az életünkben az állatkert és azon belül a gorillák voltak. Luca meg is jegyezte: "Apa, ezek a gorillák unatkoznak".

Nos miután hazaindultunk, a gorillák gondolom megsértődtek ezen és Yakini a kilec éves gorillalány egy pálmafa segítségével zsupsz, kiszökött.

Mivel az állakert tele volt gorillaképekkel, Yakini ügyesen elvegyülhetett a tömegben, ugyanis többen gorillának beöltözött gyereknek hitték. Sétált egyet az állatkertben, ellátogatott az elefánthozi is. Még a pillangóházat nézte meg. Aztán egy banánkoszórúval törbecsalták és elkábították.

Pedig csak unatkozott. De tényleg. Mi is láttuk.

András

Állatkert

2009-04-10T18:07:00.010+10:00

Nem én kéne írjak, mert itthon sütöttem, de.

Gorilla lányok.

Apa és a lányok elmentek az állatkertbe. Hogy-hogy ma? Hát azért, mert Austráliában a Húsvét pénteken kezdődik. No, persze máshol is, csakhogy itt a péntek is szabadnapot jelent. Ez a nap tradició szerint az adakozás napja. A mai napon az igen híres, általunk is látogatott Royal Childrens Hospital javára gyűjtött a város. Halkan súgom csak, hogy igen szép summa gyűlt már össze, milliókban mérve...

Kicsiny családunk kihasználva a szabadnapot kettészakadt. Én maradtam sütni, a gyerekek meg a várva várt állatkertet látogatták meg.

Luca-cápa

Elmondásuk szerint csodás napjuk volt. Láttak gorillát és Luca szavaival élve, voltak csak egy kicsit az oroszlánnál és láttak elefántot meg zsiráfot és még sok sok állatot. Az állakertről csak annyit, hogy tágas és számunkra leginkább a bécsi állatkertet idézi a hangulata. (csak nincs lángos-András)

Mindenkinek ajánljuk, kellemes program. Ja, mi szeretünk állatkertbe járni :).
Ildi

Csoki csoda

2009-04-05T19:37:00.005+10:00

Mivel esős idő volt ma, kanyarodtunk egyet jövendőbeli házunk körül, merthogy várjuk a hitel elbírálás kimenetelét, aztán bementünk Chadstone-ba, mert Andrásnak szülinapjára vettünk egy nadrágot és azt ugyebár az üzletben fel is hajtották neki.
Mivel már ott voltunk vettünk a lányoknak egy egy könnyen felhúzható mamuszt meg egy farmert Arinak és egy Dorothy-s sportcipőt Lucusnak.
Kifele jövet megragadta a figyelmünket egy csokizó. És mivel éhesek voltunk, gondoltuk beülünk egy forrócsokira.

És, beültünk. A lányoknak rendeltünk gofrit, András kért egy szelet túrótortát, jómagam egy egy szelet csokitortának estem neki. És persze forrócsokit mindenkinek, az Apáé persze pikánsabb csilis verzióban.

Nem tudtuk megenni mindazt amit rendeltünk... Tisztességes adagok voltak. És nagyon de nagyon finomak. Mondjuk ez várható is volt, hiszen belga csokizó a hely, de ért már minket meglepetés nem egyszer.
Szóval egy nagyon kellemes meglepetés volt, vigyorogva és jóllakottan jöttünk el.
A végére meg egy aranyköpés, Luca szájából hangzott el, amikor az Apának szánt sósperecet neki ítéltem: "Anya, te olyan cukibogár vagy!"
Ildi

Menet

2009-03-31T22:11:00.002+11:00

Nos, aláírtuk a szerződést. Mármint a házvásárlás céljából.
Érdekességek. Van egy 3 napos visszatáncolási időszak, de csak a vevő számára. Igaz, ha visszalépsz pénzbe kerűl, de viszonylag olcsón ki lehet lépni a szerződésből.
A másik érdekesség, hogy a szerződés létrejöttét a banki hiteltől tettük függővé. Azaz, ha nincs hitel, visszakapjuk a teljes előleget. Ez számunkra érdekes és fontos kitétel, hiszen amíg nincs meg a hitel, addig bármi történhet.
Ha már megvan a hitel akkor már gyorsan megy a dolog, a fizetéstől számított tizedik napon már be is költözhetnénk, mivel kb ennyi kell, hogy mindent a helyére pakoljanak a kisebb nagyobb extrákból.
Szóval most itt tartunk. Hitelt "varázsolunk".
Többet, reméljük hamarosan.
Más. Hihetetlen, de mindjárt, azaz pénteken kezdődik az első vakáció idén. Hogy hova repült az elmúlt 9 hét, azt nem tudom... és a következő hetek még gyorsabban fognak repülni, aztán meg reméljük, végre lenyugszunk.
Ja, és ami kimaradt. nagynéném Irma x-dik szülinapja alkalmából elmentünk a Titanic nevezetű lokálba. Mondhatni, csupa ünneplős társaság gyűlt egybe, ami érthető, mert nem mérik olcsón ám (80AUD/fő és ebben nincs benne az ital). A vendéglő a hajó hangulatát idézi. Van első és harmad osztály. Bársonyszékekkel az első és vasszékekkel az alsó osztályon. A hozzátartózó körítés, aranyos és élvezhető volt. Kis csattanóval a végén, amikor ugyebár Amerikába értünk vissza. A zene utána szánk íze szerint, sok oldies-al. Ami csapnivaló volt, az szerintem a kaja volt. Ehetőnek, ehető, de távolról sem olyan mint amilyenre az ember számítana. Csak egy picur mozzanat, ha az egyenmenütől eltekintünk, akkor már legalább a kihozott süti teljes lehetne... De. Mindent összevetve, jó volt. És a magyar prímás a kedvünkért elhúzott egy-kép magyar nótát. A tulaj is magyar. Kitáncoltuk magunkat, miközben persze Fruzsiék vigyáztak a jányokra.
Még bíztosan van olyan ami kimaradt, de ez van. Újabban sosincs idő akkor írni amikor történik valami :).
Ildi

Háztűznéző

2009-03-29T21:28:00.006+11:00

Először is megköszönném a jókívánságokat, jól estek. Másodsorban köszönöm Anyucinak az életem első meglepetésbuliját.
Nos, most cspajunk a lovak, akarom mondani házak közé. Itt Ausztráliában, az egyébként magas fizetés örömét a lakhatás költsége csorbítja némileg. Azaz, ha veszel, ha bérelsz akkor mindenképpen elég sok megy rá a családi kasszából. Szabadon választható, megvan mindkettőnek az árnyoldala.
Ha bérelsz, akkor nem a tied és egy szeget sem verhetsz a falba és jaj neked, ha cipővel lépsz a szőnyegre sok helyen (villámlátogatások, azaz inspekciók kukkanthatnak az életedbe).
Ha veszel, akkor tiéd a vár, de a felelőség és a bankárvilág uralma is. De legalább részben magadnak fizeted (a többi a kamat-igaz, most elég jól állunk errefele ebben a témában).
Nálunk, amikor kiderült, hogy a fizetésem nem alkalmas arra, hogy megvegyük az eredetileg elképzelt házat, beindult a keresőmotor. Végigelemeztünk minden lehetséges megoldást. A főbb csapásvonalak, amelyek szóbajöhettek használt vagy új, az utóbbiban a pedig a kész új, vagy a telek és mi építünk rá kunyhót volt.
Érdeklődők böngészhetik a realestate.com.au, vagy a mypakage.com.au, vagy a domain.com.au oldalakat.
A használt ház esetében közelebb kerülhetünk a belvároshoz, no azért ennek is vannak anyagi korlátai, meg perste minőségiek is. Megvan annak a veszélye is, hogy csak olyan vidékre csöppensz, ami már nem multi-, hanem monokultúrális és ez főleg más jellegű életvitel megszokását jelenti. Ott van még például az aszbeszt veszélye, ugyanis anno ez jelentette a csempézhető felületeket.
Új ház esetében igaz távolabb kerülsz a belvárostól, de nagyobb az esélye, hogy a Született feleségek típusú környezetben fogsz élni.
Fontos szempont még a közlekedés is, vasút és autópálya nem hátrány. Ez utóbbi esetében sem hátrány, ha van alternatív megközelítés, mert egy világvárosban a freeway átalakul nemes egyszerűséggel parkway-ra.
Legyen jó iskola a közelben és bevásárlóközpont is legyen kőhajításnyira.
Nos a fentieket nagyon jól lehet modelezni szakmánk vadhajtásával a GIS -el (térinformatika), csak beírnánk a keretünket-igényeinket és megmutatná a házunkat. Na, de nem minden ilyen egyszerű.
Így jutottunk el a jelenlegi házhoz (hosszú kutatás után), kétszer is megtekintettük kivülről, majd vasárnap eltöltöttünk benne röpke három órát.
A ház JGKING féle, ami abban tér el a hagyományos ozzi háztól, hogy fa helyett fémvázas. Így a termeszek se rágják (majd a rozsda...), max egy faraday kalitkában várjuk bátran a villámcsapást.
Van hozzá 3 napelem, a fürdővizet (a gyerek nélkül) átalakítja vécéöblítővízzé és van hozzá egy 1000 literes esővíztároló. Meg járt hozzá minden ablakra sötétitő, ami nem két cent, ahogy itt mondanánk.
A részlete annyi lenne, mint egy hasonló kategoriájú albérlet, ezért is érdemes lenne belevágni. Igaz a telefont elfelejtették bekötni, de erre, és még sok más kérdésünkre csak a jövő héten kapunk választ.

A környék. A ház egy körforgalom mellett van a sarkon, a fenti kép az átellenben van.

A ház, még oldalkerités nélkül.

Ez a nappaliból a konyha felé kép lenne.

András

Boldog szülinapot!

2009-03-26T22:26:00.003+11:00

"Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod, másként kelt fel reggel a nap és másként jár a hold, köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk, s ajándékból fogadd el ..." e pár sort :)

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Drága Apuci! Lányaink is készültek e nap alkalmából. Luca képet rajzolt katicabogárral és almás fával. Arika tortát rajzolt sok gyertyával.

Azt meg nem áruljuk el, hogy Apa mennyi lett, de szép kerek szám, azt mondhatom!

Drága Apucika, nagyon szeretünk és látod ide is eljöttünk veled a világ végére. Lassan egy éve vagyunk itt és nem bántuk meg egyetlen percét sem. Köszönjük, hogy minden reggel felkelsz és talán nem pont azt csinálod megélhetésként amiről álmodsz, de hidd el, mi tudjuk, hogy hamarosan az lesz amit csak szeretnél és elképzelsz, mert mi ismerünk.

Látod tegnap kaptál egy szívárványt. Mi meg rajzokkal, meglepetés tortával kedveskedünk neked. Reméljük, hogy sikerült meglepnünk hiszen legközelebb, már csak jövő ilyenkor tehetjük :).

Milliószor ölelünk és puszilunk és Boldog Szülinapot Kívánunk!!!

Arika, Luca és Anya

Zajlik az élet

2009-03-19T11:33:00.002+11:00

Igen. Zajlik az élet. Az elmúlt két hét a mindennapi teendők, a ház vásárlás és a körülötte mozgó ügyek és egy előadás sorozat körül zajlott.
Sorba véve. A mindennapi teendők menegetnek. Néha úgy tűnik mintha minden a helyén lenne és utolérem önmagam, aztán a következő pillanatban rá kell jönnöm, hogy hiú ábránd... A jó hír, hogy Luca imád óviba járni és vannak ismét barátnői. Jól érzi magát és teli torokból énekli az éppen aktuális gyerekdalt. Bent voltam egész nap múlt csütörtökön. Igen aranyos kis társaság.Kis betekintésem volt így a kis életükbe. Aranyosak. Kevés az igazán irányított játék, a gyermekeket inkább arra bíztatják, hogy többféle játékot próbáljanak ki. Igaz, minden játék oktató jellegű. Van kirakós, építőkocka, legó, gyúrma és egyéb építő játékok, bábok, fabábuk, rajz és festő sarok. Kint meg mindenféle ügyességet fejlesztő játék. Jó volt látni.
Arika esetében meg áttörést látunk. Tegnap az iskolában érzelmekről tanultak és a feladat az volt, hogy 4 kockába négy érzelmű fejet kellett rajzolni. Képzeljétek mire a tanítónéni hozzá jutott, kész volt a feladattal és elmondta, hogy melyik milyen érzelem. Sőt egyre szívesebben írja a betűket! Már nem kell csalogatni az asztalhoz, szívesen megy és csinál mindent. Még mindig nem olyan hosszan mint kortársai, de már igen közel állunk ahhoz a teljesítményhez is.
Ami az előadás sorozatot illeti, itt volt Magyarországról Szántai Lajos és Dr. Tóth Zoltán. Mindketten történelmünk másik arcával foglalkoznak. Igen érdekes módon közelítették meg történelmünk és ami külön tetszett, hogy minden mondatuk, irodalommal volt alátámasztva. Vagyis utána lehet olvasni.
Ami meg a ház vásárlás illeti. Hát, úgy látszik nem tudjuk megvenni ezt a házat, mert mire mindent kifizetünk, illeték stb már nem 335e, hanem 350+. Szóval ennyit nem tudunk megengedni magunknak. Sőt, nem is kapnánk ennyi hitelt.
Szóval elkezdtünk szétnézni a piacon. Két opciónk van. Egyik, hogy vásárolunk újat picit kinnebb kilométerre, de időben ugyanakkora távra mint most vagyunk mert autópálya mentén lenne, vagy keresünk valami lényegesen kisebb házat itt vagy picit bennebb használtan.
Nem könnyű, de majd elválik melyik a befutó számunkra.
Azt hiszem dióhéjban ennyi. Most zárom soraim, mert megyek Lucáért.
Ildi

Luca tanítás

2009-03-08T23:35:00.004+11:00

Lassan ki kell gyűjteni egy Luca összest. Ma elég sokat foglalkozott Ildi a gyerekekkel, számtan volt a terítéken.
Persze Ari kifáradt és a végén nyafis lett, ki akarta venni a Luca játékát a kezéből. Luca sírva fakadt, potyogtak a könnyei.
Gyorsan felemeltem és bevittem a szobánkba és azt mondtam neki, hogy most úgy beszélek vele, mint egy felnőttel. Elmondtam neki, hogy Ari milyen tanulási gondokkal küzd és mindenkinek segíteni kell rajta, nekem, Anyának és neki is. Aztán elpanaszolta, hogy az óviban is mindig elveszik a fiúk a játékát. Próbáltam nyugtatni, hogy biztosan tetszik mindenkinek, ahogy ő játszik.
Erre Luca: Kitaláltad! Amikor el akarnak venni valamit tőlem azt mondom majd, hogy állj (és kicsi kezével mutatta, hogy állj). És odaadom. Nem ŐK fogják elvenni, hanem ÉN fogom odaadni.
Azt hittem, hogy úgy fogok beszélni, mint egy felnőtt, de úgy hallgattam, mint egy gyermek.
András

Olvasás

2009-03-07T09:58:00.003+11:00

Újabban mindneki olvas. Mi természetesen örvendünk a dolognak. Az igaz, hogy az olvasás csúcspontját este lefekvéskor éri, azaz amikor már aludni kellene, de nem baj.
Olvasnak alvás előtt és után...

Ildi

Egy levél

2009-02-28T15:13:00.004+11:00

"Januar x-en megkaptuk vegre a vizumot es marcius x-an repulunk:)

Egyik szemem sir a masik kacag azota is ... nehez az elkoszones a

kollegaktol, ismerosoktol, rokonoktol, csaladtol ... es meg neki sem

fogtunk ugy igazabol. Kiderult,hogy nem is a varakozas a vizumra volt

a legnehezebb. Gondolom nektek sem ment ez konnyen."

Ugye vannak jó hírek is még a világban?

Nem könnyű a búcsú, de gondolj arra, hogy 20 évvel ezelött úgy jöttek

ki az emberek, hogy soha nem térnek vissza.

Mielőtt megkaptuk volna a vízomot részt vettünk egy gyerekkori barátom

temetésén, autóbalesetben hunyt el. Az édesapja átölelte apukámat és

azt mondta neki, örvendj, te nem kell a fiadat eltemesd, csak

elköltözik.

Már meg is látogattak, felejthetetlen napokat töltöttünk együtt,

látták, hogy nekünk és az unokáknak jó. És otthon nem lett volna az.

Most nem zártátok be a kaput. Ha nem tetszik (bár kétlem) visszamehetsz.

Furcsa hely ez, igaz idegen, de megvan a varázsa.

Tanács. Élvezzétek ki az otthoni ízeket, perceket, mindenre pozítan

nézzetek, hogy jók legyenek az emlékeitek.

Ha valamilyen ízvilághoz nagyon közel vagytok, torkoskodjatok. De

készüljetek fel, hogy itt minden más, mások az ízek, illatok.

Annak idején a látogatás nekünk is csak betekintést adott, az igazi

kaland, az új élet építése a reülőtéren kezdődik.

Fél év múlva, már sok emlék az első hetekből; de a repülőtér, a

megérkezés pillanata örökre megmarad.

Fagyisautó

2009-02-21T18:20:00.003+11:00

Ha majd nagy leszek a magyar férjemmel együtt veszünk egy nagy autót, rózsaszínre festjük és kivágunk az oldalán egy ablakot. A tetejére rakunk egy nagy fagyiképet, de úgy, hogy forogjon. És írunk hozzá egy zenét, hogy szóljon, hogy megtaláljanak akkor is, ha nem látnak.

És veszünk tölcsért is, meg fagyit, de nem a boltból, hanem a fagyigyárból, mert több kell és az kevesebbe is kerül. Biztos. És veszünk hozzá a piacon igazi epret is és belekeverjük. Lesz epres, banános és csokifagyink. Bizony. És ha lesz egy másik fagyisautó is az utcában, akkor őt le fogjuk győzni, úgy, hogy több igazi epret keverünk bele és nem sokpénzért áruljuk, hanem közepespénzért. Hogy legyen mindig visszajárónk is. És, ha majd lesznek gyerekeink is, akkor majd segítenek adogatni a tölcséreket. Segítnek keverni is.

Luca

9 hónap

2009-02-17T20:49:00.003+11:00

Holnap lesz 9 hónapja, hogy beléptünk Ausztráliába. Ahogy látom a magyarországi eseményeket és tippelek a jövőt illetően tudom, hogy jól döntöttünk. Nagyon sok minden történt azóta. A kilenc hónap egy születésre asszociál. Valóban egy új élet kezdődött számunkra. Az élet felgyorsult, minden értelemben. Ugyanis újra kellett építeni az életünket. Emlékszem, sokan megdicsértek annak idején, hogy mennyire alaposak voltunk, jól terveztünk. Az igazság az, hogy ennek az alapja az a sok blog volt, amit olvastunk és olvasunk ma is.
Mit sikerült elérni ez idő alatt. Lássuk csak.
1/Nyelvtudás
A legfontosabb célkitűzés még döcög, de keményen harcolok érte. Most már nincs gátlás bennem, amikor meg kell szólalni, igaz egy másfél órás megbeszélés után totálkáros az agyam. (Gondolom, a partnereimnek is). Az írás, fogalmazás egyre jobb, de hát elég sokat kell levelezve kommunikálni.
2/Munkahely
Sikerült munkát találni a szakmámban, igaz egy kicsit túlképzettnek érzem magam, de legalább nem fáradok ki munka közben. Fizetett nyelvtanfolyamnak tartom egyenlőre a munkámat. Áprilisban fizetésemelésre számítok, remélem, azután megélhetési forrás is lesz. Ildi is ugyanott dolgozik, de ő szabadúszóként. Ez azt jelenti, hogy nem kötelességük mindig munkát adni neki, azonban az órabére az enyémnek a másfélszerese. És nem kell bejárjon, így a gyerkőcök is megoldva. A harmadik tétel ebben az alpontban, hogy elvállaltam az első túlórát. 4 órát kalkulálltak, de 14 lett belőle. Aki ismeri a karrierrem alakulását, tudja, minden így kezdődött.
3/Ház
Jól alakult minden, mert rokontól béreltük. Arra számítottak, hogy megvesszük tőlük és ez így is lesz. A jelzálogügynök ma hívott, hogy megvan a megoldás, s a heti díj kb. 11 dollárral lesz több, mint a bérlet. De magunknak fizetjük. Igaz, 45 éve nem volt ilyen alacsony az kamatláb. A gáz, hogy kb. 15000 dollárral kevesebbet kapunk a banktól (az alacsony fizetésem miatt) és azt a rokonnak kb. 1 év alatt kell kifizessük. Ennek két megoldása van: kevesebbet költünk, vagy többet keresünk.
4/Gyerekek
Beilleszkedtek és elfogadták a helyüket a társadalmukban. Én életetembem nem hallottam még olyat gyerektől vakációban, hogy juhéééé kezdődik az iskola. Arika az első évének csak a felét járta, elfogadtuk volna, hogy ismételje. De nem kellett. Luca heti háromszor óviba jár és nagyon szereti. Van egy két angol szó, amit úgy ejt ki, mint mi soha nem leszünk képesek.
5/Magyarság
Tartjuk, szerintem nem lesz gond, bár a Magyar Ház-béli összejöveteleken elég ijjesztő állapotokat találunk a gyerkőcöket illetően. Most voltunk Hungarofest-en, a lányok székelyrubában jöttek. Volt egy gyerek-népviselet vetélkedő, amit meg is nyertek.
6/Szülők
Nem csak Skype-on tartjuk a kapcsolatot, az én szüleim itt nyaraltak (bár a kánikula miatt édesanyám többször is megjegyezte, hogy nem élne itt...de azért a tengerparti hullámfürdőzés jó volt az unokákkal)
7/ Honvágy
Nincs.
8/ Szakma
Mint mondtam, nincs gondom a munkahelyi munkával, s amíg sok kolléga panaszkodik a leterhelltség miatt, nekem van egy kis mellékes időm a doktori témakörében kutakodni.
9/Egészség
Nem utolsósorba való, de az igazság az, hogy ma van az első nap, hogy fáj a torkom, Arika pedik taknyol egy kicsit. Kihasználom az alkalmat és 10 éves erdélyi szilvapálinkával öblögetek (le is nyelem utána). Hat. Pocakom még nagy, de elkeztem dolgozni az ügyön. Nem sokat, napi 10 percet, de rendszeresen. Ja, ez a 10 perces sorozatról, majd máskor írok.

András
UI. És ha már visszaemlékszem írásomban, köszönöm mindenkinek aki segített. Elsősorban Bertók Zolinak, de nem felejteném ki a sorból a szponzoráló és befogadó Irmát és Gyurit.

Szép leányok

2009-02-12T13:54:00.011+11:00

Kaptunk reklamációt. Kevés a kép. És ritkán látják a két gyöngyszemünket.
Már korábban készült a gyűjtés, de most itt van. Mama és Tata hozott három gyönyörű ruhát a lányoknak. Székely ruhát, kékfestő ruhát és mezőségi ruhát.
Nem tudom eldönteni melyikben a legszebbek, a lányok.

Székely ruha

Kékfestő ruha

Mezőségi

Ildi

Kép szöveg nélkül

2009-02-10T11:19:00.000+11:00

...nem lehet igaz...

2009-02-08T23:51:00.003+11:00

Nézzük a tévét és csak ez a gondolat jár a fejünkben. Nem lehet igaz.
Ha tegnap a 14 iszonyú soknak tünt és felidézte azt az iszonyú torokszorongató érzést, akkor a mai még nem végleges adat sokkoló. Nem is tudom, hogy lehet-e e számokon kívül mást mondani, írni. A túlélők átlag 3 perc menekülési időről beszélnek. Ennyi volt, hogy kimeneküljenek. De sokaknak ez sem jelentett menekülést...
84 halott és 750 ház. Oda. Egész települések semmisültek meg. Ilyen Marysville is. Tudjátok ott kirándultunk nem is olyan régen a vízesésnél meg Bruno varázslatos kertjében. Valyon megvan még? Nem tudom. És nem csak Marysville veszett oda. Azt mondják, a ma reggel odaérkező újságírók, hogy halotti csend fogadta őket... nem szóltak a madrak... semmi, csak csend. És ez iszonyú.
De, a tegnapi sokk nyomán, az ország megmozdult. Az emberek kicsiben és nagyban is elkezdték segíteni egymást. Ma este a közelünkben leégett egyik ház lakói számára kezdtek el gyűjtést a játszócsoportunk tagjai. Ezt viszont jó látni. Az ember talán mégsincs egyedül. Volt akit ott helyben a szomszéd szállásolt el, mert a rokonság messze lakik. Az állam is mocorog és segít. Gyorssegéllyel, meg pénzzel. A Vöröskereszt is gyűjt és igyekszik segíteni a családoknak a kapcsolattartásban.
Mindennek ellenére, azon gondolkodom, mire elég 3 perc? Arra, hogy bepattanj az autóba és abban reménykedj, hogy van kiút. Egy száll semmiben. Semmi másra nem elég. Nem lehet elég!
És ismét ott a kérdés bennem, bennünk, mindenkiben, bár látjuk, halljuk, érzékeljük. Igaz ez?
Nem, nem lehet igaz... és mégis.
Ildi

Tűz

2009-02-08T00:10:00.002+11:00

Még mindig lógunk beszámolókkal, de... Ma minden a tűzről szól. Már két napja harsogja a tévé, hogy a mai nap lesz minden idők legmelegebb napja. Az is volt 47.9 fok. Mi idebent nem éreztük. Igaz beköltöztünk a jókora nagy hálószobába és lényegében úgy délután 4-5 ig onnan senki ki nem mozdult, hacsak valami nem kellett a hűtőből. Ja, ez a szobánk légkondis. Szóval csak a hírekből tudtuk, hogy baj van. Aztán lett is baj. Az egész állam ég. Északon rosszabb mindenhol máshol jobb a helyzet, ha annak nevezhetjük, mármint a helyzetet.

Leégett több mint 100 ház. Meghalt 14 ember.

És sajnos az áldozatok sora még nincs lezárva. Megijjedni akkor ijjedtünk, amikor megéreztük a csípös füstszagot a levegőben. Úgy egy kilométerre leégett 6 ház. Ki tudja mitől, sejtik, hogy gondatlan gyújtogató. 6 családnak szertefoszlott egy óra alatt az élete. És mindez itt egy karnyújtásnyira. Mindennap elmegyünk azok a házak előtt... útban vannak a suli fele. A meleg meg nem írható le. Nem volt áramunk úgy fél percig. Kimentünk megnézni a kapcsolótáblát. Nemcsak mi... a betonra nem lehett rálépni, a Nap meg megszédített 10 másodperc alatt. Szóval, áldás a légkondi. Lesz is majd az egész házban, ha megvesszük. Reméljük most már jön az eső és hoz egy kis felüdülést. Már nem is emlékszünk arra, hogy milyen amikor esik. Ja, aki tud, járjon már el nekünk egy kis esőtáncot! Ránkfér! Ildi

Nagyiék hazarepültek

2009-02-01T17:34:00.014+11:00

Ma délután itteni idő szerint 5 körül Mama és Tata felült a repülőre és elindult hazafele.
A legszomorubb talán Luca. Már telket is vett volna nekik csak, hogy maradjanak.
Viszont itt a folytatás. Beszámoló az elmúlt egy hónapról. Vagyis most inkább egy kis áttekintés a nagyszülőkekl töltött hónapról. Azt gondolom, a képek sokkal többet mondanak majd mint amit le tudok írni, így itt van a kis ízelítő az egy hónapból.

Az érkezés pillanata. Tényleg te vagy Tata?

Olvasás.

Játszunk valamit!!!

Én úgyis kifogok rajtatok...

Vízesés.

Egyszemű!

Fürdés a kis medencénkben. Van vizi-lovaglásos kép is, ... de még nincs letöltve, bocsi.

Málnaevés. Aki ismeri Arikát, az tudja milyen nagy szám!

Tengerpart.

Tájfutás a házunk mellett lévő kis parkban. Tata szervezte.

Hát, így teltek a napjaink amikor "semmi különöset" nem csináltunk.
Ildi

Meleg és hamarosan vége

2009-01-29T20:31:00.015+11:00

Lassan vége a hónapnak és András szülei hazamennek. Igyekszem kisebb nagyobb beszámolókat készíteni.
De előbb a kánikuláról. Elviselhetetlen, vagy mégis. Sajna a kis mozgólégkondink nem sok enyhülést ad, azaz mégis, hiszen a házban stabil 35 fok van, persze kombinálva a központi háló kis légkondijával. Lassan vége és jön az enyhülés az iskola és óvoda kezdettel egyidőben. Ma volt orientációs nap az óviban és Luca alig akart hazajönni :). Másrészt ha már Lucusról van szó akkor egy kis gyerekszáj ismét. Tudjátok, hogy hívják a futi labdát magyarul? Hát, hosszúlabda. Luca szerint.
Akkor egy kis beszámoló az útjainkról. Talán a legszebb az Apostolokhoz tett kirándulásunk volt. Nem rövid túra, de megérte!!! Azt gondolom a képek majd magukért beszélnek.

Íme egy az út menti fákon kucorgó koala.

Nem is tudom, hogy kell-e ennél többet hozzáfűzni. Lenyűgöző. Az Apostolok.

Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére...

A visszafele úton megálltunk egy esőerdőbeli séta erejéig. Eszméletlen volt a lombkoronában sétálni! Mama kihagyta és be kell valljuk, hogy Arika ezt nem bánta, de Luca végigjárta a kört. Igen meredek lejtővel indult. Poénkodtunk is, hogy persze persze, majd vissza kell mászni, remélve, hogy mégsem, de meg kellett. A látvány viszont kárpótolt.

Nem tudom, hogy lehet-e ezt überelni, de voltunk a Rialto toronyban is, ezúttal testületileg és nappal. Ugyanolyan lenyűgöző a város mint esti megvilágításban!

Ildi

Ismét Luca Búza

2009-01-25T23:16:00.002+11:00

Tudom, hogy január van és már nem téma. De egy picit mégis. Ma történt. Nos, most tegye le az olvasószemüvegét aki nem tud könnyezni, ha olyat hall, ami szíven üti. Ha meghallja azt az IGAZSÁGOT, amire ő nem is mert gondolni.

Luca szereti a kenyeret, kiflit. Ma reggeli közben megkérdezte, tudjuk, miből készül a liszt? Persze, ő tudta a válasz, hiszen ezért is kérdezte. Gondoltam, megfogom. Megkérdeztem, hogy és miből készül a búza? Nézett szép nagy szemekkel. Mondom tudálékosan, hogy búzaszem, termőföld, esővíz és napsütés. Visszamondta, de kiegészítette a felsorolást.

Búzaszem, termőföld, esővíz, napsütés és szeretet. Ez kell a búzához.

András

UI. megint kicsinek érzem magam

Biciklizés

2009-01-24T19:17:00.007+11:00

Talán nem is olyan nagy szám, de nekünk mégis! Ma megvettük a gyerekek második biciklijét. Azaz Arika is kapott egy biciklit :). És, persze ki is próbálta. És, ment. Igen nagy öröm ez számunkra, hiszen egy éve még elképzelhetetlen tevékenység volt!

Ildi

Síp

2009-01-23T09:42:00.005+11:00

Megkerdeztek a kollegak, hogy mit csinalunk a hetvegen. Mondom, nagyon szivesen megneznenk a hajok felvonulasat. Kerdeztek, hogy sheared? Nen nagyon ertettem, mit akarnak ezzel, nem ertettem a szot sem, leirtak, megnez a Sztaki online szotarban.
nyír, nyes, kopaszt, elhajlik
Aztan lett nagy vidamsag vala, amikor kiderult, hogy nem az alabbira vagyunk kivancsiak...

Lemaradás

2009-01-19T17:52:00.007+11:00

Bocsánat, hogy csönd van, de egyszerüen nincs időnk írni...
Amig András szabin volt addig jártunk, kirándultunk. A legnagyobb útunk az Apostolokhoz vezetett. Egésznapos túra, gyönyörű kilátás. Szavakba nem önthető. Sajna felszívódott az SD kártyánk. Pontosabban még keressük, azaz valamelyik gyermekünk túllépett a hatáskörén. Ergó, nem nagyon van kép róla, ugyanis Apósom filmezett, hiszen mi fényképeztünk. Voltunk a Rialto toronyban és Brunó kertjében.

De mielőtt beszámolnánk, majd az utakról, addig itt egy pár kép és sor a Luca táncbemutatójáról.
Aki nem emlékezne annak emlékeztetőül, Luca egy olyan központba járt tündértáncolni, ahol a gyermekek megmozgatása volt a cél. Gyerekfitness, sport óvi és így tovább. Ennek keretén belül mindenféle tánc oktatás is folyt, mint hipp-hopp, kicsiknek tündértánc, majorett és hasontársai. Amire mi jártunk, a tündértánc, lényegében egy kis alap balett gyerekeknek játékosan adagolva.
Sajnos a központot eladták, így nem tudjuk mi lesz idén. De, hamarosan elvállik, hiszen kezdődik nem is olyan soká az iskola.

Az év végén táncbemutatóval búcsúzott a társulat. Tündériek voltak a gyerekek! Sajnos a hangosítás pocsék volt, a terembeli alapzaj viszont hangos. Ebből következett a kis zűrzavar ami alpjáraton a teremben volt. De mindez semmit sem árnyékolt a manók fellépéséből.

Ildi

Egészségügyi magánbiztosítás

2009-01-05T17:09:00.002+11:00

Még mindig van elmaradásunk a tavalyt illetően. Lógunk egy rövid kis beszámolóval a Luca táncbemutatójáról, de ami késik nem múlik :).
Ma viszont más témáról szólnék, ha már lefutottam a megfelelő köröket. Az a bizonyos private health insurance, azaz magán egészségügyi biztosítás.
Alapjáraton ugyebár ott a Medicare ami biztosít minden alap ellátást. De ha már kórházról van szó, akkor bizony előkerülnek a várólisták és egyéb rémtörténetek. Én azt gondolom, hogy a magánbiztosítás rendszere itt olyan szerepet kap, hogy így saját magadat támogatod. Vagy, ez lenne az intézmény létesítésének alaprugója.
Hogy valami jól vagy rosszul van-e megalkotva, arról még korai lenne véleményt alkotni. Azt viszont tudom, hogy a buktatókról, csendben szóltak és ha nem olvasom végig a hivatalos levelet, akkor bizony hamarosan meglepődnénk.
A helyzet az, hogy teljesen nem világos, hogy mi lenne ha, de.
A friss bevándorlónak kerek egy éve van, hogy eldöntse saját számláján gyűjtögeti a pénzét arra az esetre hogy baj van, vagy köt egy egészségbiztosítást. Az első opciónak sok apró kis buktatója van.
Első sorban bár pontosan nem tudom miként, de adó vonzata is van a biztosítás hiányának. Másodsorban, ha baj van, mindent neked kell állnod. Itt nem a Medicare által fedezett dolgokról beszélünk, hanem az egyebek, mint pl. a kórházi tartózkodás, rehabilitáció és még sok sok más amire az ember egészségesen nem is gondol. Nem ennyire látványos, ugye a fogászat. Biztosítás nélkül kisebb vagyon és még úgy is, hogy van biztosítás, komoly érvágás lehet.
Ha az ember fia eldöntötte, hogy saját zsebre játszik, akkor bizony egy éven túl jobban teszi ha nem gondolja meg magát, mert az igazi érvágás ekkor következik, főleg ha elmúlt 30 éves. Ugyanis, ha ez az egy éven túl kötöd meg a biztosítást akkor az alapösszeg mindig annyiszor 2%-al nő mint ahány évvel múltál el harminc. Szóval, ez azért tud fájni, ha mondjuk negyvenhez közeledik valaki. Azt sajna nem tudom, hogy az állampolgárság után ez hogy változik, de nekünk addig is van gyerekekkel 3,5 évünk. Szóval, ha biztosítást akarsz kötni akkor azt mindenképpen az első év során tedd.
Ami a biztosítást illeti, legfontosabb tudnivaló, hogy megkötés után nem mindenben fedez azonnal. Például, ha gyermeket vállalnál akkor legalább egy évet biztosítva kell legyél előtte. Van aminél két hónap a várakozási idő és van ami azonnal elérhető. A biztosítást nyújtó társaságok között is érdemes szétnézni, mert különböző igények más és más anyagi terhet jelentenek egyik vagy a másik biztosító társaság esetén.
A másik kellemes élmény ma az autóbiztosítás megkötése volt. Tudom, kicsit későn tettük, de megvan. Elsősorban a gyerekeket leültették és adtak nekik színezni valót, hogy lefoglalják őket. Itt már ugye egy anyuka szája bizony fülig ér. A másik kellemes meglepetés az volt, hogy már mától biztosítottak vagyunk, bár van 21 napos gondolkodási időnk. Vagyis ha 21 nap múlva nem fizetjük be a megfelelő összeget, akkor nem jött létre az üzlet. Vagyis még mindig körülnézhetünk a piacon.
Mielőtt bárki megkérdezni, hogy olcsó-e. Nem. Egyik biztosítás sem olcsó, de ha baj van akkor az még többe kerülne. Vagyis megéri. A másik dolog, meg, ha két ember dolgozik, akkor kifizethetőek ezek az összegek.
S, ha más az autó biztosításnál tartunk, tudni kell, hogy kétféle biztosítás van. A third party, lényegében az otthoni kötelező biztosításnak megfelelő. De nem teljesen. Azt hiszem nem is tudnám pontosan megfogalmazni miért. Kicsit másabbak a feltételek. A másik opció a comprehensive biztosítás forma ez az ami igazából nemcsak az okozott de a saját károdat is fedezi. Ha jól értettem, itt nem neked kell vacakolnod a másiktól való behajtás és egyebekkel, mert ha a biztosító a beszolgáltatott adatok és egyebek alapján megítéli azaz kifizeti a károdat, onnantól igen hatékony módszerekkel be is hajtja a saját pénzét.
Nem kértek semmilyen igazolást, hogy mennyi ideje vagyunk balesetmentesek. Nem vették szemügyre az autót és nem fotózták le... elmond ez valamit?! Megbíztak abban amit bediktáltam. Ennyi. És már ott is voltunk az ajtóban meglevő biztosítással.
Hát ennyi.
Azaz mégsem. Hiszen holnap érkezik, a gyerekek legnagyobb örömére Babi mama és Andi tata.
Ildi

Új Év

2009-01-01T19:22:00.002+11:00

S hogy boldog e? Majd kiderül. Tavaly az volt. Sikerült meglépni azt, amit döntöttünk, s ez egy kicsit elégedetté tett. Megnyugodtunk és leülltünk a "babérjainkra"? Ááá, van feladat elég, célkitűzés sok. A legfontosabb tanulság az elmúlt évből az volt, hogy megtanultuk megvalósítani álmainkat. Ezt a tanult kézséget kell csiszolni a továbbiakban. Ez úgy szól, mint egy újévi fogadalom? Talán.

S, hogy miként telt a szilveszter idelent? Nyugis volt. Annak ellenére, hogy 31.-én még dolgoztam. A törzsidő 4-ig tart, de 3-ra befejeztem, az utolsó hétre kapott térképeket. Rákérdeztem, hogy nem mehetnék el hamarabb, de a válasz az volt, hogy rámsóztak két új térképet még. A kollega aki meg kellett volna csinállja, kb. másfél napja oly hősiesen küzdött vele, mint a gyilkos Perth-i (4-5 méteres) cápával egy fürdőkádban lenne. Egyenlőtlen küzdelem volt. És ebbe kevertek bele. Édeskés gyomorgörcs, majd a halálraitélt nyugalma. Nem fogom látni a családom csak egy év múlva... Aztán elővettem minden tudásom és tapasztalatom és kb. 1.5 óra múlva letettem a kész térképeket az asztalra. Köpni-nyelni nem tudtak a meglepetéstől, ez K.O. volt. Nem vitás, büszkén jöttem haza.

Aztán visszajöttünk megnézni a gyerektüzijátékot. Ez 9.15 kor van, de sokat nem láttunk belőle, mert a Yarra-parti fák elég sokat eltakartak. Annál inkább volt Arika öröme a durrogástól megrémült bőregerek repkedése, tudniillik a devevér az egyik kedvenc állata.

Aztán itthon Magyar Himnusz, Székely Himnusz, Törley pezsgő+virsli (nagyon fincsi krinolin-szerűt lehet kapni az Endeveur Hills-i deliben). Aztán egy kis családi-baráti skypolás után egy jó órát ABBA számokat énekeltünk (ma rekedten ébredtünk).

Ma pizsamás nap volt. Az idő se volt alkalmas a kirándulásra (most is 13 fok van), így itthon ülltünk. De jó volt.

Remélem nektek is.

András

PS. Katapapi: de jó lenne, ha igazi lenne a karácsonyfa. Ez életünk első műfenyője, nehezen fogadtuk el. Sebaj, majd jövőre kitalálunk valamit.

Karácsony 2008

2008-12-25T20:54:00.001+11:00

Billy Elliot

2008-12-21T21:04:00.003+11:00

Péntek este elmentünk megnézni a Billy Elliot című előadást.
Eszméletlen volt. Bár néha a szöveg 50 vagy kevesebb százalékát értettük, mert igencsak szlenget beszéltek, azaz énekeltek, az előadás eszméletlenül jó volt.
Nem is igazán tudom szavakba önteni. A gyerekek szerepléséről csak szuperlativuszokban lehet beszélni. Egyik másik úgy táncolt mint egy felnőtt.
Felejthetetlen élmény volt.
A történet hátterét és az egyéb érdekességeket mát Krisz nagyon jól összefoglalta, ezért ha érdekelne valakit ott megtalálja. Ennél többet én sem tudnék írni :).
Csak még egyszer hadd írjam le, hogy eszméletlenül jó volt!!!
Ildi

Az első családi mozi

2008-12-18T22:35:00.003+11:00

Ma volt az utolsó tanítási nap, s Arikát az egész suli előtt megdicsérték. Kapott oklevelet is. A dicséretet az igyekezetével érdemelte ki. Jutalomként elmentünk moziba, megnéztük a Madagaszkár 2-öt. Annak idején az első részét a tékából kölcsönöztük ki. Arinak annyira tetszett, hogy azt a filmet kérte karácsonyra az angyaltól. S nem találtuk sehol se, végigjártuk érte a fél országot. (Aztán meglett.) A mai nap fénypontja, az volt, hogy Luca is végigülte a filmet. A sötétben. Oáuu. Megjegyezte ám, hogy legyőzte a félelmét. Ilyen még nem volt. Csodálatos este volt. Együtt a család a moziban. 2008.12.18.
Pedig a reggel nem így indult. A csoportunkban a szokásos kalapcetlihúzás és kis apró ajándékozás volt mára. A vonaton vettem észre, hogy otthon felejtettem. Első megálló le, vissza a végállomásra, kocsiba be, uzsgyi haza. Aztán autóval mentem be és csodák-csodája időben beértem.
Jól esett, hogy a tegnap mindenki gratulált. Ugyanis lejárt a próbaidőm és véglegesítettek. Nem semmi a mai gazdasági hisztériában, körülöttem három ember is elvesztette az állását. Szerintem ez hisztéria, véleményem szerint hamar helyreáll minden a rendes kerékvágásába, most csak inkább túlbiztosított pénzügyér vészforgatókönyv alapján cselekszenek.
Holnap még munkanap van, de már lezserebb a dolog, céges BBQ van, aztán este megyünk a Billy Eliott előadásra. Dorbézolni nem lehet, mert a következő 2 hétben 3000 rendőr teljesít szolgálatot az utakon. Engem persze megbüntettek másodszo is gyorshajtásért. 60-as helyen 65-el mentem. Száznegyvenvalamennyi dodó pluz egy feketepont.
Közben érkeznek a csomagok, azok is amiket mi küldtünk, azok is amiket mi kapunk. Már ott vannak a fa alatt, várják a szentestét. Én is.

András

Wiggles

2008-12-15T00:10:00.005+11:00

Egyszer már írtam a Wiggles együttesről, vissza lehet keresni. Segítség alább:

The Wiggles (2007-10-28)

Ők egy kicsit a beatkultúrára hajazó (gondolom abban nőttek fel) gyerekeknek szóló vidám táncos együttes. A gyerkőcöknek nagyon tetszik, bár Arika már kezdi kinőni. Ma láttuk élőben őket. A jegyet már hónapokkal ezelőtt vettük meg, a meghirdetés után 10 perccel már nem lehetett a parketten jegyet venni, nemhiába híresek. Az SD kártya hiányában a gép a csomagtartóban maradt, így telefonos fotógráfiák jönnek.

Anyagiakról beszélve, nem tút drága, Magyarországon jobban megfejték a szülőket egy disney-on-ice típusú előadáson. Itt kb. 30$ volt egy jegy, s természetesen kell venni valamilyen játékot, lufit is. A kisebb lufi 10$ volt, egy plüssbaba 6-7$, Luca kapott egy felvehető dínófarkat (15$). Ez Ildinek hirtelen soknak tünt, bát megérte az árát. Szerintünk a lufi nem ért ennyit. Bár itt piacgazdaság van és annak a fő jellemzője, minden annyit ér, amennyire keresett. És a csajok első szava az volt, hogy: lufffffiiiii...

Az előadás felnőtteknek is élvezhető volt. A műsor közben kifutott a gyerekek közé a csapat. Sam megállt a kővé meredt Ari és Luca előtt és odaszólt 'gimme5'- és Ari adott neki egy böcsületes pacsit. A mozgókép alapján "látni lehet" az apuka is kővé dermett.

Persze, jólesett egy kis séta a napsütésben (2 napig folyamatosan esett az eső) a Yarra-parton az autóig, utána. Olyan jó ez az érzés, hogy minden sínen van, nem kell aggódni a mindennapokért, jó itt élni. Tudom, hogy sokan meg fognak kövezni azért, amit mondok: Magyarországhoz képest itt kolbászból van a kerités. (Bár a kolbász nem olyan finom, mint ott.) Ez van. És most itt is gazdasági válság van. A jó hír, hogy élénkítésként a gyermekjárandoságot kapó gyerkőcök kapnak karácsonyra fejenként 1000 $-t. Költsék el a kedves apukák és anyukák, lendüljön fel már az a fránya gazdaság.

Hogy mi lesz, azt majd meglátjuk karácsonykor, ugyanis ültettünk a tegnap Luca-búzát.

Kity-koty

András

Képeslap készítés

2008-12-13T17:28:00.007+11:00

Idén saját magunk készítettük képeslapjainkat :).
A lányok nagyon élvezték a munkát és a végtermék gyönyörű lett!

Még mindig el vagyunk maradva az események megírásával, de majd egyszer csak naprakész események kerülnek ide fel :).
Ildi

Iskolai fellépés

2008-12-10T10:48:00.015+11:00

Minden évben, az iskola diákjai egy előadással kedveskednek szüleiknek, családjuknak, barátaiknak. Jól szól nem? Főleg, ha arra gondolunk, hogy nekünk még nincs "minden" évünk ideát...
Szó ami szó, fellépésre készült a fél iskola. Értendő ez alatt az prep-től negyedikig mindenki. A nagyok múlt félévben léptek fel.
A mű címe: A játék bolt.
A cselekmény egyszerű. A játékok megszöknek a véletlenül nyitva hagyott ajtón és a gondnok néni, megkeresi őket és visszaviszi a boltba a játékokat.
Egy hatalmas csarnokban tartották a fellépést, egy elkerített színpad szerűségen, azért szerűség, mert nem volt megemelve. Ha jól belegondolunk, majdnem az egész iskola ott volt. Hiszen az a 2-3 szenior osztály azaz 40-50 diák, nem számottevő az iszonyat mennyiségű junior és közepes diákhoz képest. Csak, hogy szemléltessem. Átlag 20 diák per osztály és csak junior osztály van 9. Middle van vagy 4. Összesen úgy 260 diák.
És levezényelték az előadást. Minden csodálatom a koordinátoré! Nem egy színházi előadást kell elképzelni, hiszen a társulat nagy része még életében nem szerepelt és az iszonyú mennyiségű fellépő köztes koordinálást is igényel, de higgye el mindenki, amennyire csak folyamatos lehetett, annyira folyamatos volt!!!
A különböző osztályok különféle játékokat elevenítettek meg. Így aztán, volt mackó, Barbi baba, szuperhős, zenélő doboz, táncoló balerina, pompon lány, tündér és kalóz, robot, szörny és még ezer más játék. A gyerekek jelmezeit a tanítónénik és persze a gyerekek saját maguk készítették. Nekünk csak az alapot kellett biztosítani, mint fehér póló és hosszú harisnya. Szóval, eszméletlen volt! Szülők áradata fotózott és filmezett, a büszke csemeték meg szerepeltek. No, nem mindenki, mert volt olyan is, aki csak felment a színpadra és mintha ott felejtette volna magát, meg sem mozdult, de a zöme ügyesen csinálta a betanult táncot és hangosan nyomta az éneket hozzá.
Ami a mi Arikánkat illeti, teljes mértékben büszkék vagyunk rá. Végig csinálta, igaz néha fázis késéssel, de nem állt, csinálta. A muris az volt, hogy amint feltáncoltak a színpadra, úgy adódott, hogy Ari egy mikrofon elé került. No, ennyi kellet neki, odaállt elé és ott nyomta a műsort. Lett is kis bonyodalom a végén, mert nem igazán akarta feladni előnyös helyzetét...
És itt vannak a képek.

Előadás előtt.

Hasonlít egy bizonyos művésznőre?...

Zoja a pompon lány és Arika a tündér (Zoja A barátnő)

nézőközönség

Az említett mikrofon

Amikor nem volt dolga, diszkréten elfoglalta magát :)

Ismét a mikrofon

Hát nem érted? A mikrofon kellene nekem? De Miss Emily a tanítónéni nem értette.

Azért a végére beadta a derekát és csinálta a finálét.

Ildi

Díszvilágítás

2008-12-08T09:25:00.014+11:00

Hát igen. Azt tudtuk, hogy a Karácsony hangulatát a házak feldíszítése próbálja meghozni, de azt nem gondoltuk, hogy nagy felhajtást is lehet belőle csinálni.
November első napjaiban megjelent egy karton tábla az egyik ház előtt, két utcával odébb, hogy majd november 30-án díszvilágítás felkapcsolását a Télapó érkezése is megkoronázza.
No, mondom a lányoknak, még van addig idő, és majd eljövünk. Persze ez a mondat naponta elhangzott minden reggel és délután, mivel az iskolába menet is és visszafele is ott jövünk el, így aztán kellően fel voltak a gyerekek spannolva az eseményre, de higgyétek el, nemcsak ők.
Eljött a november 30 este 8,30 és ott volt a fél szomszédság... De tényleg. Kis asztal terítve, azoknak akim esetleg még szóba is elegyednének a ház urával.
Szóval, megérkezett egy szép fekete mercin a Télapó és osztogatott édességet, kinek mit. A lányok is zsákmányoltak, bár Luca nagy szomorúságára, csak csokit és nem nyalókát. Egy kerek percig vigasztalhatatlan volt...
Jól mulattunk aztán hazamentünk és jót aludtunk. A képek szerintem magukért beszélnek. Nekem ez már giccses... és túlzott... De ki tudja?!

Valamiért a képek olyan furcsán homályosak, hogy csak egy központi valami éles és minden más elmosódott.

Itt már a díszvilágítás is be van kapcsolva, bár még nincs elég sötét, hogy teljes pompájában látszodjon.

A zsákmányok!

Egy egy kép a "táj"-ból:

Itt meg látszik egy része a kíváncsi szomszédságnak.

Ildi

Fantasztikus

2008-12-07T00:24:00.007+11:00

mert sok mondanivalónk van és az események is pörögnek. Meg csodálatos képeket is csinálunk mostanság. Ezért több téma is teritékre került, de nem egyszerre, hanem majd egymás után fogjuk megírni.
Ezért fenyegetésképpen csapongni fogunk az időben. Most ebben a percben a 7HD tv-n a Gyűrűk ura megy, fantasztikus a film. Más is az volt ma.
Kezdjem az elejétől? OÁÚuuuu... Ezt hallottuk, amikor a lányok felfedezték a csokimikulást és MM csokigolyókat. Ja, tudjátok, hogy itt van mentolos csokis is? Meg mentolos KIT-KAT és Lufflé Aero. Ez csak zárójel volt.
Egyszóval öröm volt hallani őket, mennyire örvendenek. És előzetes tervünktől eltérően nem járt virgács Arikának, szerintem tartott is tőle egy picit. Ez egy ilyen ország.

Aztán összepakoltunk és kiruccantunk a természetbe, megnéztük a Stepenson vízesést, Marysvillben.

Olvastam róla, láttam képeken. De a valóságban más volt, egyszerűen fantasztikus.

Ja, a nap végén megbeszéltük a nap dolgait a lányokat, megkérdeztük őket, hogy mi volt ma a legjobb. Luca azt mondta, hogy a vízesés és a tündérek. Ari nem tudott válaszolni, majd késöbb azt mondta, hogy ott a vízesésnél az ölömben.

A másik fantasztikus esemény a Bruno kertje volt. Már akkor sejtettük, amikor a ház egy zugában felfedeztük, hogy ugyanolyan tibeti imazászlójuk van, mint amilyet Annától kaptunk Nepálból.

Olvastam róla, láttam képeken. De a valóságban más volt, egyszerűen fantasztikus.

Több képet most nem rakok fel, majd a Picassa-ra, alkalomattán. Több ez, mint művészet. Aki az élet működésének más tájékára is tévedt, ismeri-használja az energiát, az megérti, miért más ez a kert. Azt ami sokak számára csak a fantasztikus könyvekben/filmekben létezik. Utánunk jött a kertbe az unokájával egy nő, s elbeszélgetünk a tündérekről. A kijáratnál találkoztunk ismét, ott derült ki, ő volt Bruno párja. Ők 16 éve vannak itt és sajnálattal mesélte, hogy a lánya nem tanult meg flamandul, jó volt hallani a lányaink csicsergését. Ide biztos visszatérünk.
Fantasztikus nap volt a mai. És befejezésképpen sütögettünk egy kis tarját és csirkemellett. Nem találjátok ki, milyenre sikerült a fűszerezése. Egyszerűen fantasztikus volt.
András

Fél év

2008-11-23T19:04:00.002+11:00

A múlt héten telt el az első fél évünk Ausztráliában. Annyira mozgalmas volt és annyi minden történt, hogy már megtörténik, hogy azt mondjuk, hogy emlékszel, az elején erre jártunk rendszeresen. Vicces.
A rózsaszín köd elmult, maradtak a jövőnek a színes hétköznapok. A nyugalom, amiért is itt vagyunk. Nem megy át rajtunk a világválság borzalma, legalább is nem érezzük. Talán túl lentről indultunk. Sok minden változott a szemléletünkben, senki se mondja, hogy nem változik az ember idővel. Már nem azt mondom, hogy kicsit alacsony a fizetésem, nem elég például egy lakáshitelre, hanem azt, hogy magasabb fizetésre van szükségem egy lakáshitelhez. Hogy eltelt egy fél év, abból is látszik, hogy minap Ildi azzal jött, hogy talált egy nagyon finom péksüteményt, egy töltött csigát. Vegemite-el. Bennem megállt az ütő. Hogy mi??? Az első kiváncsi kostolásunk után a Vegie-s dobozunkban a töltelék karcolások nélkül úszta meg az elmúlt időt, mert kés nem járta. Anno vendégeinkre is próbáltuk rásózni (de helyénvaló ez a kifejezés-aki nem tudná, hogy az említett termék sörélesztő mellékterméke és a sónál kétszer sósabb /szerintem/), de igazán ők sem voltak vevők~evők rá. Azóta se jelentkeztek igazán, de hát mindenki saját maga építi a várát/kapcsolatait/.
Az ízekre vonatkozó rossz hírem az, hogy Coriollis erő ide vagy oda (ez az oka, hogy a pl. víz másik irányba forog a lefolyóban) elfordultak az izlelőbimbóink is. Az első hetekben nagyon nehezen fogadtam be az új ízeket, pedig nem vagyok finnyás. A napokban pedig rájöttem, hogy az Írhonban gyártott Kilkeny/Guiness-nek más íze van. A Heinekken még úgys-ahogy elmegy, de az nem egy kifinomult ízkompozició. A Jameson (szintén ír) az tartja magát, ott nincs gond. No, ennyit az alkoholista szektorból. (nem iszok én annyit...)
Ja, ma megloptak. A BigW áruházban valaki az otthagyott kosarunkat összekapcsolta egy másikkal és lelépett az 1 dollárral. Ez van, remélem, csak egy csintalan kölök volt.
A mai napon vettünk egy Wii Fitt-et. Az előzetes tesztek alapján mindenkinek ideális a testsúlya, kivéve nekem. Akkor most a következő program a fittség megszerzése lesz.
Bár nem szokott téma lenni itthon, Arika időnként előjön egy két hittudományi kérdéssel, legyen az angyalos, Jézusos témakör. A mai kérdést csak azért is jegyzem le, mert el fogom felejteni, s kár lenne érte. Nos, tipikus gyerekszáj jön. Arika rákérdezett a Jézus halálának okaira és részleteket kérdezett róla. Próbáltuk úgy elmesélni, hogy azért ne legyen traumatikus. Mégis rákérdezett arra, hogy ha Jézus értünk halt meg, miért nem vállalkozott senki se arra, hogy Őt megmentse. Akkor és ott. Ő bizony megtette volna. Mondtuk neki, hogy a gonoszságot nehéz megmagyarázni, mert annak az a természete, hogy gonosz legyen. Erre Luca: "Háát szerintem a gonosz is megtanitható a jóra..." Mindig vannak olyan gondolatok, amelyen nem jutnak eszünkbe soha, mégis ott vannak az orrunk elött. Erre kellenek néha a kis palánták, hogy megmutassák azt, ami mindig is ott volt.
A múlt héten telt el az első fél évünk Ausztráliában. És látjuk, hogy jó itt.

András

Még egy hét

2008-11-21T17:18:00.003+11:00

Elértünk a hétvégéig. Végre. Nem sok napocskát láttunk a héten, ebből kifolyólag kicsit nyomott is volt a hangulatunk. Most meg, hogy elkezdtem panaszkodni az időjárásra, hirtelen kisütött a napocska :).
Mondhatnám azt is, hogy ismét itt a tél. Mert a mai 19 fok és a holnapi 15 semmiképpen sem a nyarat jellemzik.
Az időjárás viszontagságai az országon végigsöpörtek, és egy két városban rendesen pusztított a vihar. De, leginkább Brisbanet. Hát igen. Gondoltunk is sokat az ott élő barátaink, ismerőseinkre.
Itt nem sokat esett, de itt maradt a vihar mögött a hideg. Ugyanakkor itt a Karácsony a nyakunkon. Szó szerint. Az utcák elkezdtek kiöltözni, itt-ott olyan tábla van kitéve, hogy november 30-án megérkezik a Télapó a díszvilágítás felkapcsolásával egyszerre.
A boltok mindent az ünnepek jegyében hirdetnek és lassan mindenhonnan a jól ismert karácsonyi dalok hallatszanak.
A gyerekekkel meg küzdünk. Az időjárás őket is megviselte. És már néha az Angyal járás megvonásával fenyegetjük őket.
Közben meg holnap Arika egy szülinapra hivatalos. Érdekes, hogy az én időnként kissé antiszociális Arikám rajta van a meghívandó 15-ös listán... Azért ez hihetetlen nem? Szóval holnap szülinapozás lesz. Közben meg Luca továbbra sem tudja elfogadni, hogy Arika jó Oroszlánként uralja a játékvezetést. Így aztán néha egyszerűen visszavonul egyedül játszani, időnként persze nem sok sikerrel.
Hát ennyi. Telnek a napok és nagyon várjuk András véglegesítését, hogy kiderüljön végre, hogyan tovább.
Ildi

Ezer bocsánat...

2008-11-17T17:48:00.002+11:00

Hát szalad az idő főleg amikor az ember belekerül a mindennapok taposómalmába.
András dolgozik. Megpályázott egy másik pozíciót cégen belül, de sajnos mivel még nincs véglegesítve, kiderült nem is pályázhat. Így aztán várjuk a december 16-t. Ez van. Akkor bizony sok minden kiderül majd. Többek között, hogy hogyan tovább, hiszen január közepén lejár itt az albérleti szerződésünk és rokon ide vagy oda, ha nem vesszük meg a házat menni kell. Vagy albérletbe vagy tudom is én hova. Majd elválik.
Közben Arika rendületlenül fejlődik. Ami érdekes lehet e témában, hogy itt is különbözik ez az ország sok mástól, de leginkább Magyarországtól amikor a gondokkal küszködő gyerekek felzárkóztatásáról van szó.
Arika betegségéből kifolyólag, meg a szedett gyógyszerek miatt küzd minden olyan mozdulattal ami a finom motorikához kötődik. Többek között az a kislány aki teljes mondatokban helyesen beszélt egy kerek évesen most kissé selypít és néha lenyeli a szavak végét. Miután elkezdte az iskolát az iskola saját fejlesztő pedagógusa megkeresett, hogy beszélgessünk egy kicsit. Mondom ok. Ekkor mondja nekem, hogy mivel Arika epilepsziás és gondokkal küzd, ezért van egy olyan lehetőség, hogy minden héten legalább egyszer jön egy tanár és az óra keretén belül segíti a finom motorika fejlődését és hogy könnyebben jobban teljesítsen.
És lőn. Pályáztunk, jött is a válasz hete. Megvan. Hihetetlen különbség van a munkája minőségében amikor Donna ott van mellette! De a legcsodásabb, hogy van ilyen lehetőség. Hogy próbálnak segíteni neki, hogy ne gyötrelem legyen az iskola.
Közben meg zajlik az élet. Vasárnap miután addig készültünk, hogy késő lett, elmentünk a Magyar házhoz, mert piknik volt. Beszélgettünk, a lányok játszódtak, eltelt az idő és jól éreztük magunkat. Olyan embereket ismertünk meg akikkel különben nem találkozhattunk volna. Például, csak bátorításként mondom, a nyelvet megőrizni kívánok számára, van olyan aki itt született, ízes magyarsággal,akcentus nélkül beszél és a gyermekeit is így neveli. Szóval lehet, csak akarni kell.
Hát ennyi. Szürke hétköznapok. Vagy, mégsem?

Mosódió

2008-11-09T16:14:00.003+11:00

Már Magyarországon eljátszadoztam az ötlettel, hogy mi lenne ha valahogyan csökkenteném a háztartásban használt vegyszerek számát. Akkoriban több barátunk ismerősünk is rátalált az indiai mosódióra és bizony sokan csodaként beszéltek e természetes mosószerről. Aztán minden úgy alakult, hogy végül nem próbáltuk ki.
Amióta itt vagyunk Luca küzd. Folyamatosan kiüt a bőre. Már jó ideje gondolkodom rajta, hogy legalább a vadiúj vegyszerektől kéne valahogy mentesíteni és eszembe jutott a mosódió.
Jó szokásom szerint gondoltam egyet, rákerestem a netten, előbb magyar, később angolnyevű oldalakra és megrendeltem egy kilónyi mosódió héjat. Tudjátok, kicsiben nem csináljuk ;). Egyébként rengeteg honlap foglalkozik Magyarországon e termékkel és igen sok hasznos információhoz jut az ember. Többek között, nemcsak a ruhák tisztításához használható, hanem általános tisztítószerként is, ha az ember rá szán 20 percet és kifőz egy pár diót. Meglepetten olvastam több oldalon is, hogy még sampon vagy tusfürdőként is használható.
Kipróbáltam. Az első mosás csalódás volt. Szó szerint. De, gondoltam, ha már megvan a kiló, akkor adok még egy esélyt a diónak. És adtam. Azóta is vele mosok! Nagyon jó! Szépen tisztít, a ruhák olyanok mintha a legdrágább mosószert használtam volna. Szerintem az első mosás titka, az lehet, hogy a csontszáraz diók a negyven fokos vízben nem tudtak olyan gyorsan átitatódni a meleg vízzel mint kellett volna. Azóta minden héten az első mosás előtt egy olyan 15-20 perccel, a kis zacsit a diókkal forró vízbe beledobom, majd az első mosás megkapja a diót is és a vizet s amiben kissé ázott. A második körhöz már nem kell semmi, csak visszadobni a vászon szatyrot a szennyessel a mosógépbe. Működik! Azóta olvastam, hogy a semmilyen szag ellen illóolajjal lehet "védekezni". Vettem is rózsaolajat, kipróbálom még ma.
Ami a legszebb a dologban, hogy az egy kilónyi mosódió héja, elég úgy 400 mosásra, ami igencsak takarékossá is teszi az egyébként környezetbarát diót.
Egyetlen érdekesség van még, azóta mindig úgy csinálom, hogy a 6-8 fél diót nem egyszerre cserélem, hanem folyamatosan, mert így mindig van friss és régi dió a mosásban. Ugyebár a szappan tartalom miatt jó ha van friss is. Egyetlen észrevételem a mindenféle oldalakkal szemben az, hogy szerintem nem változik mérvadóan a színe a diónak ha "elfogy". Inkább, olyan jól láthatóan kiürül a héjacska.
Ha valakit érdekel olvasson utána itt. Ez egyik legjobb oldal a találtak közül, bár szerintem mindegyik csak útmutató jellegű, mert úgyis kiderül mennyi az elég. Az én 6 kilós mosógépemnek kb 8 héj kell hogy működjön, nem 6.
Szóval akit érdekel a környezet védelme és erőt is érez hozzá, hogy lépjen egyet, annak hajrá! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Luca azóta feleannyiszor üt ki mint azelőtt.
Ildi

Fogtündér

2008-11-07T22:16:00.003+11:00

Ha nem is magától, hanem kis segítséggel, de Arika elvesztette első fogacskáját. Méghozzá alulról. Csak sejtjük, hogy pár napja lazulhatott ki amikor koccantak a lányok, de a mai játszóteres ajtóbecsapást már nem bírta. Azaz kiesett.
Most meg várjuk a valódi fogacskát amit reméljük a fogtündér előbb utóbb meghoz Arika számára.
És egy kis gyerekszáj:
Luca visít a hátsó ülésen: "elrontotta a mesémet pedig én nem így írtam meg!" miközben bábozva a vadiúj picurka babákkal játszanak, és amikor Arika egy egy pillanatra átvette a "mese" alakítását, természetesen, keresztbetéve Luca elképzeléseinek.
A másik, amikor Arikával beszélgetve az autóban, mondom, majd otthon belenézek a szájába, hogy lássuk mi is történt. Mire Arika hátulról, "igen, és bele kell világítani elemlámpával a számba, mert ott sötét van."
Még adósok vagyunk egy akváriumos beszámolóval, de kicsit nyúzottak voltunk a héten, majd pótoljuk!
Ildi

7 dolog amiről nem írtam

2008-11-05T09:43:00.003+11:00

Új-Zéland megelőzött... de csak azért mert iskolába, óvodába kellett hurcolnom 2 gyereket ;).
Kicsit gondolkoznom kellett azon, hogy mi az amiről spontán nem írtam, mert ugyebár és itt jön az
1. ami a szívemen az a számon. Iszonyú nagy hiba, sokat szívtam már miatta, de nem tehetek róla, nem bírok csöndben agyafúrt eszement bosszúterveket szőni. Egyszer majdnem meg is buktam matekból emiatt, bár mindig kiváló matematikus voltam...
2. Tisztességes mérleg lévén soha semmiről nem tudok egy szempillantás alatt dönteni. Van amikor már András egyszerűen fogja a fejét, rosszabb esetben meg sikerül őt is elbizonytalanítanom!
3. Egyformán imádom a gyermekeimet, bár volt idő amikor mindenki el akarta magyarázni, hogy két gyermeket egyformán szeretni nem lehet.
4. Nem szeretek félmunkát végezni, ez alól meg kivétel a házimunka :) (azt képes vagyok több részletben is megcsinálni, sőt néha még engedékennyé is válok saját magammal szemben, amikor bizony csak azt vasalom ki amit muszáj).
5. Van egy pár olyan film amit minimum darabonként hússzor láttam és olyan könyv amit úgyszintén betűről betűre ismerek. És azt vettem észre, hogy bár nem gyökeresen, de változok, hiszen olyan könyveket is elolvasok amiket pár éve a sarokba dobtam.
6. Imádom az édességet és úgy tűnik ezzel a szenvedélyemmel egyedül vagyok a családban.
7. Hiszek a mesékben és titkon még mindig meg vagyok győződve arról, hogy meg tudom váltani a világot.

Hát, ennyi lenne a hét dolog. És mivel nem szeretem a láncjátékokat és csak kivételesen szállok be egy-egybe mint e bejegyzés, nem passzolom tovább. Mindenkinek aki nem tudná, a lánclevelek nálam halnak meg :)(plusz egy dolog amiről nem írtam).

Betegség

2008-11-02T09:25:00.003+11:00

Hát tegnapelőtt sikerült kidőlnöm. Főztem csütörtök este ideát először, töltőtt paprikát. Vettem hozzá hosszú fajta TVpaprika utánozmányt és harmadolva vagy felezve, megtöltögettem. Mennyeien finomra sikeredett! Csakhogy, másnap hajnalban elkezdtem görcsölni, egy órára rá már fostam és még egy órára rá már hánytam is. Sajnos Andrásnak mennie kellett, meg talán akkor amikor elindult még nem volt olyan rossz a helyzet, de kicsit később már 20 percenként hánytam, fostam. Gondolom a muszáj miatt, ugyebár Arikát iskolába kellett vinni, ráadásul osztályával fellépése is volt az egész iskola előtt, összeszedtem magam és elvittem az iskolába. Szerencsére csak egyszer kellett vécére rohannom pont a fellépés előtt, bár elkérezkedtem tőle és mondtam, nem maradunk, mert piszok rosszul vagyok, ami valószínűleg látszott is rajtam nagyon, mert szó nélkül bele egyezett.
Azt az arcot kellett volna látni, amikor meglátott a fellépés közben a teremben! Madarat lehett volna fogatni vele. Szóval megérte a szenvedést. Aztán gyorsan haza. Luca nagyon aranyos volt és bár rendszeresen ellenőrzött, hagyott pihenni. Egy szem kívánsága sem volt és megértette, hogy ma nem olyan nap van. Aztán késő délutánra már csak a rosszullét volt, de semmi egyébb, másnapra meg jól lettem, csak iszonyat fáradt. És, hogy mit tud kivenni az emberből egy ilyen nap... 4 kilót fogytam egy nap alatt.
Hát ez volt ittlétünk legrosszabb napja. Talán az fokozta ezt az állapotot maximumra, hogy nem volt itthon Apa.
Ildi

u.i. Tegnap viszont a gyerekek és András elmentek az Akváriumba, természetesen nélkülem, mert még csak vonszoltam magam, de erről majd legközelebb András ír :).
Ja és felveszem a Kropi kesztyűjét is, azaz jön a hét dolog amiről nem írtunk.(Egyet persze éppen most lőttem le, azaz jöhet plusz egy :))

Mentő

2008-10-29T12:13:00.002+11:00

Senki meg ne ijedjen meg, nincs semmi gond.
Az egyik legfontosabb tudnivaló az alap egészségügyi ellátással kapcsolatban az, hogy nem fedezi a mentő költségét, ha baj van.
Az egyik módszer arra, hogy az ember biztonságban legyen, az a magánbiztosítás intézménye. De mi van, ha az embernek még nincs annyi pénze, hogy ilyet kössön. Nos, akkor ott van a kiskapu. Ami nem is olyan kicsi :).
Ennek tudatában és a TV reklám segítségével találtam rá az országos mentőszolgálat honlapján a tagtoborzó részre. Azaz, ha teljes fedezetet akarsz az esetleges mentőszolgálati szolgáltatásokra, akkor legyél tag és fizess évi 60AUD-t (egy 17 év feletti egyén esetén), és teljeskörűen fedezi e tagdíj az esetleges kórházba szállítást, kezelést a mentőben és a többit. Kicsiny családunk részére e szolgáltatás 120AUD-ba került volna egy évre, de mindenféle tagtoborzó akcióval együtt, végül alig 108 dollárt fizettünk.
A kis füzetecskében, amit mellékeltek a kártyánkhoz (ugye ez itt a kártyák országa...), egészen ijesztő számok vannak arról, hogy mibe is kerülhetne e nélkül egy mentő.
Ha csak megvizsgál de nem visz el: 262,87 alapdíj.
Ha elszállít: AUD 871,77-5500+.
Ha helikopterrel szállít: AUD 3023,05-5500+.
És ez csak az alap.
Ugyanakkor ez a tagság, nemcsak vészhelyzetben nyújt segítséget, hanem sok más opciót is nyújt, mint például az ingyenes betegszállítás.
A mentőszolgálat honlapja: www.ambulance.vic.gov.au
Szóval, mindig van olcsóbb megoldás is, ha kell :).
Ildi

Nem tudom milyen címet adjak

2008-10-26T21:40:00.007+11:00

ennek a beírásnak. Annyi minden történt. Éppen ezért bevezetem az alcímek intézményét.

Szombat. Olinda. Rhododendron park.

ez volt az első alcím. Na. Úgy indult, hogy Krisz írt egy levelet, hogy emelje fel a kezét, aki szombat reggel 10-kor kirándulni szeretne. Mi nem emeltük fel a kezünket, noha tetszett az ötlet. Ráadásul kiváncsiak vagyunk a Dandenong Ranges-re, mert kíváncsiak voltunk a környékre. Persze a szombat reggel ajándékkal indult. A gyerekeink 10-ig engedtek aludni, nem is tudom mikor is volt ebben részünk. Aztán egy finom bundáskenyér reggeli után autóba pattantunk és irány Olinda falucska. A park egyszerűen csodálatos volt és még Kriszék is ott voltak, bár már készülödtek.

A fenti kép nem a parkban készült, hanem csak egyszerűen megálltunk az út szélén körbenézni. Olyan a táj, hogy lépten-nyomon kényszert érez az ember, hogy megálljon. A színes madárvilág elkápráztat énekével, tollazatával. A hűs patakok friss levegőt hoznak a magas fák által ölelt erdőbe. A parkban volt egy 90 méteres eukaliptusz fa. Állítólag Tasmániában találni egy magasabbat is. Meg nem erősített info szerint ez volt a világ második legmagasabb fája. Nézzen már valaki utána.

Ez a kép után felfedeztünk egy orgonabokrot. Nekünk kedvenc virágunk.

És most jön egy csodálatos kép. Arika készítette. Nem tarottam neki előadást a képek komponálásáról, aranymetszésről. Egyszerűen megkereste a képet és megcsinálta. Ő és egy Nikon D50.

Az utolsó kép egy kis ízelítő a parkról.

Persze a kirándulást lehetett volna úgy is hívni, hogy Arika jegyet váltott a nyakamba 20 centért. persze poénkodások sorozatának volt ez a témája. Felszabadultan és jól éreztük magunkat.

Második alcím: pite.

Krisz megkérdezte, hogy volna-e kedvünk enni egy pitét. Akkor azt hittük, hogy valami kis falusi gyorsbüfé lesz. Nem az lett, hanem egy olyan étterem, ahol Viktória állam sok pitedíját őrzik.

Nagyon finom volt, ajánlom másnak is. Na tessék, kijön belőlem a Lonely Planet-es. A neve az étteremnek "Sky in the pie". Kipróbáltam a Spider nevezetű üditőcsalád egyikét, ami fagyi, szörp és bubis üditő.

Harmadik alcím:

Nem adok alcímet neki, csak elárulom, hogy nagyon sok édességet vettünk. Ha valamire rákérdeztünk, egyszerűen válasz nélkül hagytak. Inkább kostóljuk meg. Hmmm.

Nekem ez a kedvencem, mentolos-karamelles cukorka.

Több alcím nem lesz. Csak annyit mondok, hogy ma beugrottam a Bunningsba és ennek eredményeképp nem ér térdig a fű a házunk előtt. Utána elmentünk uszodába és jót fürcsiztünk, hullámfürdőztünk.

Jó volt ez a hétvége. Persze még megjutalmaztam magam egy ginissz-el (Üdv a Bácskai családnak Dublinbe).

Tényleg nagyon jó volt.

András

Ismét kórház

2008-10-23T23:20:00.002+11:00

Akkor ismét egy kis update Arikáról.
Mint sokan tudjátok, elkezdtünk egy szteroidos kúrát, ma három hete.
Az első majd két hét, nem hozott túl sok újdonságot, azonban múlt szombat óta, mintha ismét toltak volna egyet azon a kiskapun ami Arikát elzárja tőlünk és a világtól.
Tisztább és folyékonyabb lett a beszéde és hirtelen kibillent a hároméves lelkivilágából és hatéves lett. Azaz hirtelen kompromisszumképes lett, és átvette a játékok irányítását, amit persze Luca nem komál, de ez van. Ő a nagyobb tesó. Nem omlik össze az első konfliktus- helyzetben és hirtelen fordult eggyet vele a világ.
Ma voltunk ismét kontrollon, hogy lássuk milyen az EEG-je, amikor alszik. Nem sokat változott. Ez a rosszabbik része a dolognak. De, a doki végignézte ahogy játszik és meghallgatta a mondandómat, kikérdezett, és a végén azt mondta. Úgy gondolja, hogy Arika jó irányba halad. Ez jól látszott az elmúlt hónapok alatti fejlődéséből. Szedjük le azt a gyógyszert amit én a fölöslegesnek tartok, mert úgy tünik, nemcsak, nem segít, de még ront is, hiszen azóta hogy szedi, lassan, de bíztosan fogy, negyedét eszi a szokásosnál. Szóval, szedjük le, és közben figyeljük. Ha romlik az állapota, nyugodtan hívjam a kórházat és "kitalálunk" valamit. Legközelebb meg, majd csak januárban szeretné látni Arit.
Kivirágoztam és mosoly üllt ki az arcomra. Végre valaki emberszámba vesz és nem csak egy terhet jelentő aggódó anyukának tekint. Végre valaki megbízik abban amit látok és hiszi, hogy a gyermekem számára CSAK a legjobbat szeretném. Hihetetlen, hogy egy orvos azt tudta mondani, hogy le van sz...va a gép, ha a gyerek jobban van. A neurológia még nem egy "egzakt" tudomány, hisz oly sokminden van, mit még nem tudnak az agyról. A lényeg és a legfontosabb a mai 3 orvosos konziliumban az volt, hogy Arika jól van! Hogy felszabadultan játszik és cseveg, hogy egy vidám gyerek. Ez volt a fontos és nem a statisztika, vagy egyébb tudományos megállapítás és ezért úgy döntöttek, hogy békén hagyják, hogy kibontakozhasson!
Ildi

Luca 4 éves

2008-10-20T23:15:00.006+11:00

Ez a kép rögtön születése után készült. A többi 4 év múlva. Egy pillantként repült el az idő. S fog ezután is biztosan. Ezért is kell megállni egy kicsit, hogy tudjunk visszanézni. Jót cselekedtünk-e azidő alatt, vagy mély nyomot hagyva átmegy rajtunk az élet kereke. Rögös út ez, vagy ahogy Lucával egyidős koromban írtam életem első mondatát: "Poros úton járok."
De, hogy lemossuk e port, a Föld alsó fertályára vezető utunk után, következzen egy vizes kép. A víz, amitől annyira félt, itt megszelidült, engedelmessé vált. Terszmészetesen kellett hozzá az úszótanitónénik türelme, passiója.

Így állunk, mondhatnám, de ülünk. Ülve táncoljuk, ringjuk végig Halász Jutka néni legújabb lemezét, ami a tesvérek közti szeretetről szól. Ehhöz tartozik még hozzá, hogy a tatai óvodás társai és a óvónénik egy kis műsorral egybekötött videóüzenetet küldtek neki. Estve, mikor hazajöttem néztem meg, volt, s együltömbem férfiasan végig is sírtam. Ildi másodszor tette meg, mert ő már látta egyszer. Magyar ővoda. Tudom, hogy ezt most elvettük tőle, de remélem, hogy pótolni tudjuk majd mással. Biztos vagyok benne.
Köszönjük az otthoniaknak a csomagot, bőségszaruként egyszerre három érkezett.
S a fagyitorta a hirtelen felmelegett napon isteni volt. S a társaság is.
András

A tavasz színei

2008-10-16T17:42:00.015+11:00

Mivel rég nem voltak képek, akkor itt egy kis tavasz. Amint kisüt a napocska a környék kivirul és az ember rossz hangulata pillanatok alatt elillan. Kizöldültek a fák és a legtöbb ki is virágzott. Színek kavalkádja fogadja az embert amint kiláp az utcára. Jobb környékeken a házak kis előkertjeiben szebbnél szebb virágok mutogatják magukat. Sajnálom, hogy nem fotóztam le, de a korai virágok között ott volt a mára elnyílt tulipán a keritésünk mentén és sok-sok nárcisz. Fura, de a járda mentén virágzó rengeteg nárcisz senkit nem sarkall arra, hogy leszakítsa őket. Azóta minden kizöldült. Sajnos hiányossága e képeknek, hogy nem fotóztam le az eukaliptuszfa virágát, pedig ugyebár...
A képek nem követnek semmilyen logikai sorrendet, csak egy kis tavasz, képekben.

Ezt a virágot mi a családban Kefevirágnak hívjuk, mert olyan mint egy fürdőkefe :).

Kedvencem a rózsa. Egyre több ezerszínű rózsa nyílik sok udvarban.

Ennek a fának a levele olyan mint az orgonáé. Talán még a törzse is, így egy pillanatig megörültem, ozt kiderült, hogy virága nem olyan, sajna...

És itt az akác! Legnagyobb meglepetésemre, az akácfa nem olyan mint otthon. Szép igazi fa alakja van, és csordulásig televan virággal. Ja, általában ahol van ott végig az utcában virágzik, hihetetlen illatot és látványt nyújtva.

Sajnos a virágok neveit még nem tudjuk, de majd pótolni fogjuk ezen hiányosságunkat is.
Remélem mindenkinek tetszenk a képek, sajnos az illatokat és az érzést nem tudják közvetíteni, de mégiscsak egy szikrányi ausztrál tavasz...
Ildi

Csend

2008-10-12T09:40:00.002+11:00

Tegnap elköltöztek Zaráék is. Egy szép vadiúj házat találtak a szomszéd városrészben. Nagyon, de nagyon örvendtünk az örömüknek, hiszen az igazi élet akkor kezdődik amikor az ember mindenben önmagára van utalva.
Így aztán, hosszú ideje, hirtelen csönd van. Ugyebár a mi lányaink ilyenkor reggel, ha az ember hagyja őket, alszanak. Manó meg Milu viszont bizony saját életritmust diktálnak még, ami viszont bármennyire is csititgatják őket, hangos. Jó volt hallani őket, mert tudtuk, hogy zajlik az élet :).
Most meg csönd... Tegnap este arra gondoltunk, hogy talán még gyorsabb lesz az elalvás, ha Arikának engedve külön szobába költöznek. És láss csodát, Lucusnak kb 10 másodperc kellett, Arinak meg 5 perc, de egyik sem húzta félóráig, ami a standard korábbi elalvás minimumja volt. Remélem, ne örvendjünk túl korán...
Kirándulni mentünk volna ma, de végül mindenki lemondta, így mi sem megyünk, ami nem baj, mert van munka is, meg jól esik a semmittevés is!
Ildi

Helyzetjelentés

2008-10-08T22:15:00.002+11:00

Nem azért nem írtunk mert eltüntünk, hanem mert kicsit pörgős volt a hétvége.
Miután péntek este hazaértünk,szombatra kezdtünk el készülni, mert buli volt.
Azaz megünnepeltük baráti körben a szülinapomat. Mindez egy incúr-pincúr meglepivel is járt, mert Fruzsi és Linda a főzés 99%-át átvállalta, és meg is leptek egy igen finom mentolos tortával. Azért volt meglepi, mert bár tudtam a buliról, a reggeli és éjszakai takarítás után kicsit üres volt a ház. Mondja is életem értelme, hogy menjünk még el a boltig, mert "ezek" elfelejtettek díszítést venni, meg úgyis kellene még egy kis üditő is. Felöltöztetem a lányokat, beülünk az autóba, elmegyünk Fruzsiékig ott kirakjuk a két kiscsajt és futás a boltba, persze közben volt egy kis sugdosódás, de azt nem vettem rossz néven :). A boltban aztán úgy "elhúztuk az időt", hogy már bőven elmúlt kettő amikor visszaérkeztünk. És láss csodát, mindenki ott volt és a ház csodásan fel lett diszítve és olyan jó volt!
Szóval, megleptek!
Azóta meg elkezdődött az iskola, s bár nem így terveztem a hetet, de Arika iskolába van. A lendítő ok, a nyitó két hét, hiszen hétfő kivételével minden nap mennek úszni. Ebből, meg nem maradhat ki! Hiszen Arika a család sellője... Így aztán jár suliba és a kimerültségtől a hosszú ebédszünetben a gyengélkedőn szundít egyet :). Aztán a tanítónéni szerint igen együtműködően részt vesz a tevékenységekben, amik igencsak lazák e két hét alatt, mert minden kis gyerkőcöt lefáraszt a pancsi, csak nem olyan szerencsések mint Ari!
Ezért viszont derékbe vannak tőrve a napjaim... és néha igen komoly találékonyságot és megoldókészséget ígényel az, hogy egyszerre két helyen kéne lenni. De, mirevaló egy anya, ha egy ilyen kis semmiséggel nem tud megküzdeni, így hát marad a küzdelem!
Ildi