2008-03-05

time

A tegnap az idő fogalmát pontosította számunkra. Meglátogattuk mesterünket és visszamentünk rögtön az időben 500 évet. Igen, kinyomtattunk egy régi térképet, egy igazi mini Ptolemaioszt. Akit félszemmel érdekel, nézzen át az Ausztrália térképes blogunkba. Igazi kézzel merített papírra, igazi metszett rézlemezről. Köszönjük Zsolt! Azért látszik az arcunkon a munka öröme, nem? Talán mostantól kezdem igazi térképésznek érezni magam. Ildi megigérte, hogy kinnt majd kifesti úgy, ahogy kell. Idővel, talán megtanuljuk, a világon, csak általa készített módon is kifejezni magunkat, ilyen csodás térképeket alkotni. Aztán gyorsan hazarohantunk (már ahogy engedte az M0-ás), mert munka állt a házhoz. Remélem, pénz is, mert idén még nem volt bevételünk. De másnapra kellett a hat térkép, ráadásul az egyikre 70 szállodát kellett felrakni. Éjjel 2-kor befejeztem. Lefeküdtem, de éjjel 4-kor kopogásra ébredtünk. Na, ki volt? Hát az alsó szomszéd+az ő alsó szomszédja. Áztak. Megnéztük közműveinket, vízórástól, csövestől és megállapítottuk, hogy nálunk száraz a pelus. Négy húsz. Visszaaludtunk. "Megint jöttek, kopogtattak..." A közös képviselő, franciakulccsal felfegyverkezve. Ő, sem talált hullát, no azért nem járultunk hozzá, hogy leszerelje a kád elejét. Mondtuk neki, hagyjon valamit holnapra is. Megigért egy reggel 10-es inspekciót.
Reggel, az óviba menve az emelet két mindentudó öreg nénijét is felvilágosítottuk a helyi tragédiáról és a tízórai randevúról. Ezt egy óra alatt úgy felejtették el, mint a gyúrcsány igéreteit választás után. Persze riasztották a nagynénit.
Ne vágjuk elébe az időnek. Mikor hazajöttünk két felszerszámozott svejk ül a lépcsőn + az éjjeli lepkék. Kilenckor. Beengedtük őket, a töltőben levő telefonjaik túlcsordulva nem fogadott hívásokkal, sőt éppen az egyik csörgött is. Anyám volt és azt mondta, hogy iszonyú csőtörés volt nálunk, elképzelte, hogy gumicsizmával lapátolják a pincéből a vizet. És, hogy a nagynéni plusz a nagymamám taxival közeledik felénk.
Szumma szummárum, a tettesek valóban mi voltunk, a vécékagyló mozdult el és emiatt szivárgott a cső. Az előző öreg bácsi cseréltette le ötvenezer Ft-ért, de még a rögzitő csavarok is hiányoztak. Made in Hungary.
Mután hazajöttem, kaptam a hírt, hogy a térképen a felrakott 70 helyett csak 28 szálloda szerepeljen, az is másképpen sorszámozva. Ezt feldolgozni egy örökkévalóságnak tűnt.
Vízum még nincs, de ez már csak percek kérdése, nem?
András

3 megjegyzés:

Agi írta...

Huhh, ezt olvasva most először gondoltam bele igazán, hogy két hónapon belül mi is egy tízemeletes rengeteg közepébe csöppenünk, annak minden "szépségével"... :o(
Kitartás Fiúk-Lányok, mindjárt meglesz az a vízum, minden nap szurkolunk és mindig az az első gondolatom amikor reggel bekapcsolom a gépet, hogy hátha bevillan a skype a jó hírrel!
Ági

u.i. aztán el ne menjetek úgy, hogy előtte össze nem hozunk még egy talit! Amúgy is van itt valami meglepi Nektek :o)

Pista írta...

Hát nektek igazán összejött ez a nap... A vízum meglesz 1-2-re szorítunk nektek mindketten Szandrával :) Jó olvasni a blogotokat szeretem a térképeset is bár gondolom ez "szakmai ártalom" tájfutóként :)
Pista

GzaJudit írta...

Hu, ez nem lehetett egyszeru.. Kitartas, turelem, csak ennyit tudtok tenni. Legalabb gyakorolhatjatok a 'no worries' hozzaallast... :)
Puszi: Judit

Keresés ebben a blogban