2007-12-30

Mindennapi kenyerünk

Eljött és el is múlt a várva várt Karácsony. Járt az angyal és hozott sok játékot és örömet no meg szeretet, a kis Jézus születésnapján.
Az ünnepek velejárója, hogy minden bolt zárva van, ezért ha friss kenyérre pályázik valaki, akkor bizony meg kell saját magának sütnie azt!
Íme, itt a mienk:

...és itt a dícsérete!

Ami a legfontosabb, hogy András keze munkáját dícséri!

Sajnos a lányok még mindig betegeskednek. Így a tervezett Szilveszteri buli valószínüleg elmarad... :(

Azért mi jól fogjuk érezni magunkat, csak valószínüleg itthon maradunk.

Azért az élet szép! Luca odakint levelet ír az angyalnak és mondja: "Kedves Angyal! NAgyon szép síros babát kaptam és Arika is hintót! Nagyon köszönjük az ajándékokat és jók leszünk!" - legalább egy ígéret erejéig :)!

Mindenkinek kellemes készülődést az Új ÉV fogadása előtt!

Ildi


2007-12-25

Karácsony!




Elsősorban meg szeretnénk mindannyiatoknak köszönni, azt, hogy olvastok és ezáltal bíztattok bennünket arra, hogy írjunk.


Reméljük, hogy mindenki egy sikerekben gazdag évet zár és egy még eredményesebbet kezd meg hamarosan!


Nagyon sok szeretettel üdvözlünk és puszilunk mindenkit!







2007-12-22

Ünnep az óviban

Tegnap karácsonyi ünnep volt az óviban. A szokásos. Vagy nem? Ugyanis Luca lányom először vett részt rajta. És talán utoljára. Nem tudom, milyenek pontosan a kinti szokások, de hát a bevándorlás sokszínűsége miatt távolról sem karácsony mindenkinek. Gondolom azért Ausztrália nem annyira "political correct", mint az Egyesült Államok, ahol tavaly még a fenyőfát is kirakták a repülőtérről. Meg a fa sem lesz mindig eredeti. Meg van egy pótgond. Arika a tegnap megkérdezte, hogy hullt a hó? Mondom, nem. Hát akkor, hogy lesz karácsony?



Arika itthon volt torokgyuszi címszóval, mégis úgy döntöttünk, hogy elvisszük. Jó döntés volt. És a Luca részéről is, hogy ma reggelig húzta. De ma reggel ő is belázasodott, menni kellett vele is dokinénihez.


Amúgy várakozásban élünk, a hónap jellegének megfeleően. Várjuk a hírt a vízumról, minden reggel az első, hogy begyújtunk a számítógép alá. Meg a tegnap izgultunk az Ágiék szakmai elismertetéséért, igazán nagy gombóc volt a torkukban, mert sötét fellegek jelentkeztek. De ma jött a jó hír, ráadásul MODL. Nagyon örvendtünk.


Ma egy hosszú éjszaka lesz, napforduló. De gyújtunk egy gyertyát, hogy minden rendben menjen. Holnap megyünk az év utsó barátságos karateversenyére. Én terveztem sebtiben az oklevelét, színesítés gyanánt íme:



András

2007-12-20

utsó statisztikai bejegyzés, szomorú hír

Gondolom, mindenki beleunt a statisztikai borulátásba, de azért a kisördög bennem van és még egy utolsót megengedek magamnak:
A január–októberi reálkereset (a fogyasztóiár-index 8,1 százalékos növekedése mellett) 5,2 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest – áll a csütörtöki KSH gyorsjelentésében.
És egy szomorú hír is van mára. A személytelen reggeli tévéhír, hogy frontálisan ütközött egy teherautó egy személygépkocsival, két ember életét veszítette, délutánra személyes lett. Gyerekkori barátom, két kislány apukája volt az egyikük. Ez nem igazság! Még mindig nem hiszem el.
András

2007-12-17

Életszínvonal. Esés.

Sokan odakint nem hiszik el az életszínvonal esésről szóló beszámolóinkat. Nehéz egy embernek az elszegényedésről beszélni. Nehéz is ezeket tolmácsolni, hiszen nagyrészt szubjektív véleményekről van szó, ezeket át kell élni. De, hogy némi objektivitásról is tegyek tanubizonyságot, ismét a statisztikához fordulok.
Íme néhány termék éves áremelkedése (2006. októbertől 2007. októberig, százalékban megadva)
Liszt 54.6%
Burgonya 36.5%
Friss zöldség 33.9%
Tojás 21.2%
Kenyér 20.4 %
Péksütemények 19.2 %
Étolaj 17.8%
Baromfihús 15.4%
Rizs 15.2%
Tej 10.4%

András
PS. Holnap megint országos sztrájk lesz.

2007-12-15

Gyerekszáj

Most kicsit sűrűn kerültek fel új bejegyzések, azért ne élje bele senki magát :) !
Luca lányunkat az angol nyelv apropóján megkérdeztük, hogy a Wiggles-beli mindig elalvó Jeffet hogyan kell felébreszteni?
Tört maszatolt angolsággal, jött a válasz: "Wake up Jeff!"
Rögtön jött a második kérdés. És Apát? A válasz: "Ébresztő!"
Ildi

2007-12-14

Életminőség

Azok, akik aggódnak értünk azt mondják, hogy Ausztráliában nem vár a bevándorlás után jó élet. Ez szubjektív dolog, ez ellen csak a matematikai statisztika érvelhet és talán ez megnyugtathat mindenkit. Minket is, többek között.

Vágjunk bele. A legfontosabb, mindent átölelő kimutatást az ENSZ-től vettem, mert ez tűnik a leghitelesebb és átfogónak.

Az ENSZ Fejlődési Programjának égisze alatt született meg az Emberi Fejlődés Mutatója (HDI - Human Development Index). A mögötte meghúzódó elképzelés a Nobel-díjas indiai közgazdász, Amartya Sen nevéhez kötődik. Eszerint a fejlődés nem más, mint az emberi képességek kiterjesztésének folyamata. A fejlődés célja az, hogy megteremtse az emberek lehetőségét a lehető legteljesebb emberi életre. A jólétnek e megfogalmazása nem pusztán a végkimenetekre irányul (azaz mekkora a jövedelem, milyen gazdag a fogyasztói kosár), hanem figyelembe veszi a választási szabadság növekedését (milyen mértékben képesek az emberek megválasztani életmódjukat és teljessé tenni életüket). Vagyis ahhoz, hogy jólétről beszélhessünk, a fejlődésnek

- az emberek fejlődését (mindenkinek megfelelő jövedelmet kell tudni szereznie munkavállalásából),

- az emberekért fejlődést (a közösségi szolgáltatásoknak segíteniük kell, szükség szerint másodlagos jövedelemmel kell kiegészíteniük a munkából szerzett elsődleges jövedelmet),

- és az emberek általi fejlődést (ez a széles körű részvételen, politikai egyenjogúsításon keresztül valósul meg) egyaránt magába kell foglalnia.

...és a ragsor:

Human development index (emberi fejlődés mutató) HDI Rank Country

1. Iceland

2. Norway

3. Australia

..................

36. Hungary



ez nagyon sok adatból áll össze, ha valakit érdekel, akkor a hitelességét is megvizsgálhatja, annak, amit leírtam: http://hdr.undp.org/en/statistics/



és néhány apró részlet, amiből összeáll:

Life expectancy index - Várható élettartam

1. Japan

2. Hong Kong, China (SAR)

3. Iceland

4. Switzerland

5. Australia

.................

63.Hungary (ez azért elég lesújtó)



Education index - Oktatás

1. Australia

2. Ireland

3. Finland

4. Denmark

5. New Zealand

..................

25.Hungary



Ez utóbbihoz hasonlítottam a legutóbbi PISA-felmérés adatait http://www.pisa.oecd.org/ ahol Ausztrália a 8., Magyarország pedig a 26. helyen végzett.



Végül magyarországi életünk metafórája: kivirágzott a rózsatövünk. Gondolom abban bízva, hogy jobb idők jönnek...pedig jön a fagy.

András

2007-12-13

ház eladva, medicals finalized

Nyár óta áruljuk a házat, de eddig sikertelen volt a próbálkozás. Talán nem véletlenül, ugyanis talán nem is kellett eladni akkor. Egyrészt belementünk volna az elején egy tömblakás vásárlásába, majd késöbb ennek lemondása után az albérletezésbe. S ráadásul, mivelhogy 7 éve vettük, 25% adót is kellett volna fizetni utána. A 15 éves határ jövőre 5 évre változik, így megspóroljuk az adót. Igaz, a béka feneke alatti gazdasági helyzet miatt a fizetőképes kereslet is lecsökkent, így az árból is engedtünk, de végül is így is jobban jártunk. A költözés is februárra esik, remélhetőleg a repülőjegy dátuma is hasonló lesz, mert...

....a szeptember 1. utáni vízumpályázat esetén követni lehet online a folyamatot, már akkor is, ha nincs még CO (case officer). És a tegnap megnéztük, és azt írta, hogy medicals finalized, illetve az irataink továbbítás alatt. Mi az orvosítól féltünk a legjobban. a http://britishexpats.com/forum/ ban pedig nemrég két vízumot is 2 hónapra adtak meg, amelyek hasonlóak voltak, mint a mi pályázatunk.
András

2007-12-11

Maki szusi

Meg kell ismerjétek ezt az oldalamat is. Ugyanis imádom a más népek konyháit végigízlelgetni. Így jutottam el a szusihoz is, amit késöbb saját magam is készítgetek. A kulináris örömök ebben az esetben eléggé öncélúak, mert Ildi nem eszik olyat, ami vízben látta meg a napvilágot. Persze mindig kíváncsian várja az elkészítés végét, s bevallom, hogy az elkészítésben legalább annyi öröm van, mint a megevésében. Olyan, mint egy ehető mandala.

A tegnapi szusi díszítésébe a zászlós vita lezárása is belekerült. :-)
Végezetül egy kép a múlt hónapról.

S nem utolsó sorban, szeptember 26. Melbourne. Beültünk ebbe a kis étterembe. Persze, csak én rendeltem. A pultban kinéztem magamnak egy kis tálat és azt kértem. A furcsa számomra az volt, hogy nem onnan vették ki, hanem, frissen elkészítették. Nagyon finom volt. Egyébként nagyon sok szusizót láttam Melbourne-ben, lehet válogatni.



András

2007-12-10

ausztralia.net

Volt egy pár igen csendes nap az ausztralia.net fórumon. Gondolom sokan ismerik és olvasgatják a fórum bejegyzéseit. Aztán, egy magyar zászlót érintő bejegyzés után parázs vita alakult ki a fórumon a magyarság, magyarkodás, vallás és egyáltalán a magyarnak maradni téma körül.
Nagyon nehéz, mert mindenki másként éli meg ezt a kérdést még akkor is, ha látszólag egy táborhoz tartozik, hiszen mindenki más neveltetésben, illetve környezetben nőtt fel.
E bejegyzésem kicsit hosszú lesz, és bevallom őszintén generálója Zab barátunk a fórumról, kinek bejegyzéseit mindig szívesen olvassuk, mert helyénvalóak.
A kérdés amit kicsit ki szeretnék fejteni, az a vallás és a nemzeti öntudat kérdése.
A végső következtetés: " mert Nemzetinek lenni és valamilyen Vallásosnak lenni ugyan abból a forrásból jön".
Hát én ezt továbbra sem gondolom így. Bizonyára a vallásosság alatt nem a bármilyen egyházhoz való tartózást érti Zab, legalábbis remélem, mert eddig egy igen józan, normális gondolkodású valakinek ismertük bejegyzéseiből. A hit, az mindenkinél mást jelent és sokan úgy gondolják, hogy ha valaki nem hisz a mindenhatóban, akkor az már eltévedt és nem lehet igazán jó ember. Hogy ki hogy jut az Isten tagadásához, vagy megtalálásához, az változó. De az én nagyapám egy rendkívüli ember volt, aki egy igen nehéz világban mindent megtett a magyarságunk, magyarság tudatunk fennmaradásáért. Hogy egy kicsit érthetőbbé tegyem, anyukám édesapja magyar volt. Az élet fintora, hogy nagymamám, aki bár félig magyar családból származik, mégis román környezetben nőtt fel és anyanyelveként a románt használja a mai napig, bár két gyermekének édesapjai magyarok voltak. Anyukám ebből kifolyólag, bár mindig is tudott valamelyest magyarul, felnőni román nyelvi környezetben nőtt fe. Azonban megismerte édesapámat, aki bár a nagyapám kemény keze alatt nevelkedett, mégis a kor divatjának illetve a legkülönb téveszmék forgatagában, román iskolát végzett. DE, a nagyapám volt az, aki a rossz após szerepét felvállalva a fiatal frissen alakult családot, megannyi megpróbáltatás után a magyar közösség felé fordította. Mitöbb, az édesanyám az addigi román anyanyelvét feladva vállalta, hogy jövendőbeli gyermekeit a magyarközösséghez tartozóan neveli fel. És ez így is lett. Mi mindeketten magyarnak születtünk és a nagyapamám erős nemzeti öntudatának árnyékában bennünk is kialakult az a fajta hovatartozás, ami megakadályozta első nagy szerelmem házasságba torkolódását, hiszen román fiú volt és sajnos egy kerek év alatt még egy köszönöm sem ragadt rá, pedig igyekezett szegény. Csakhogy én rádöbbentem, hogy az én gyermekeimnek, magyar népdalokat és népmeséket szeretnék énekelni, mondani, sőt azt szeretném, hogy az édesapjukkal is magyarul tudjanak majdan kommunikálni, mert a megosztott család, nagyon ritkán működik. A tapasztalat az, hogy az egyik fél általában feladja nemzeti öntudatát a család összetartozásának céljából.
Így lettem magyar. És, itt jön a vallás kérdése. Az én nagyapám az az ember volt, aki hitte, hogy, ha minden ember egy kicsit jobb lesz holnap, akkor a világ is jobb lesz. Hitte, hogy nem Isten, hanem mi emberek tehetjük jobbá a világot. Nekünk kell érte tenni és görönygyös életútja során Ő arra a következtetésre jutott, hogy ha van is Isten, azt sajnos mi földi halandók hidegen hagyjuk. Hitte, hogy magyarságunk nyelvünkben, kultúránkban, népmeséinkben, irodalmunkban, zenénkben rejlik. Hitte, hogy magyar az, aki annak vallja magát. És Én, mi így nőttünk fel. A nagyapám nemcsak hitte mindezt, de tett is érte. 11-12 éves lehettem, amikor Huba bácsi kiállításán, egy kedves bácsi átverekedve magát a tömegen, széles mosolyal megölelve kezét szorongatva, köszönt Nagyapámnak. Nem akarta elengedni, mesélt és mesélt magáról, a családjáról és én nem értettem hogy miért?
Aztán egy másik bajtársa, aki jó barátja volt Nagytatának, elmesélte a történetét. A háború alatt, a nagyapám bajtársaival egy aknamezőn kellett átkeljenek. Süvitő golyózápor közepette, bár nem ő volt a parancsnok, eléjük állt és átvitte őket. Mindenki szerencsésen megúszta. Csak egy bajtársuk hiányzott. Kiderült, hogy annyira megijedt, hogy egyszerűen nem tudott mozdulni és a túloldalon maradt. Senki sem akart érte menni... A Nagyapám megfordult és visszament. És áthozta.
Ez a bácsi (ő volt az) mesélte akkor a kiállításon, hogy már unokái vannak és megköszönte még egyszer, azt hogy unokái lehetnek. Hogy a nagyapám hol vesztette el Istent, hát lehet hogy pont itt, hiszen az ő emberségében bízva ment vissza és míg más talán éppen megtalálta a mindenhatót ebben a történetben, talán ő itt vesztette el.
Mindennek azonban rám nézve van egy hatalmas előnye. SOHA, de mondom, soha nem eröltette rám nézeteit. Saját élettapasztalatát elmesélve igyekezett nevelni és vezetni az utamon, a hit kérdését pedig rámbízta. Előnyöm így abból fakad, hogy az én hitem más. Az én hitem bár jelenleg a Református Egyházhoz köt, mégis más. A megkeresztelkedésem oka többnyire a közösségi hovatartozás kérdése volt és nem a vallás kifejezésmódja. És, ebből kifolyólag vannak dolgok amiket nem tudok feltétel nélkül elfogadni az egyház, egyházak szertartásaiban és hitvallásukban. Pillanatnyilag azonban ez a vallás áll legközelebb valós hitemhez és lelkemhez. De, nem hiszem, hogy kevésbé lettem volna magyar akkor amikor ez még nem krisályosodott ennyire ki bennem. És főleg, nem hiszem hogy Nagyapám kevésbé lett volna magyar, mert nem hitt az Egy Istenben.
Ebben, az egész új haza választásban számomra magyarságunk megőrzése jelenti a legnehezebb dolgot. Tudom, mindenki azt mondja ez úgyis el fog veszni, mert odakint ez a rendje a dolgoknak, de én nem akarom ezt csak úgy elfogadni. Voltam már romániai magyar. Miért ne lehetnék ezután, ausztráliai magyarok? Hogy gyermekimnek hogy fogom a nemzeti öntudatunkat továbbadni ... még nem tudom! (többek közt, azzal a raklap könyvvel, amit kiviszünk. -András) De ígérem, hogy kitalálom és minden tőlem tehetőt megteszek érte. Én ilyen vagyok. Ha nem sikerül, mert erre is fel vagyok készülve, akkor nem sikerül. Attól még a gyermekeim és az ők gyermekei, remélhetőleg boldog, sikerekben gazdag teljes életet fognak élni, és talán mesélni fogják gyermekieknek, hogy az ezredfordulón a családjuk valahol a Kárpát-medence ölében élt, és magyarnak tartotta magát.
Ildi

2007-12-09

Szombat

Hát ez nem egy szokványos szombati nap volt! Ugyanis két fronton küzdöttünk. András itthon a két gyerekkel, én pedig versenyen voltam a tanítványaimmal Százhalombattán.
Kezdjük az itthoni eseményekkel. A szokványos gyerekfoglalkoztatási szombati program mellett a legnagyobb esemény András új felső fogsorának a feltétele. Símán ment, és úgy tünik eddig minden rendben. 19.-én véglegesítik a ragasztást, addig kiderül, hogy van-e bármi gond az alul ragadt csonkokkal. Ez a családon belüli nagy hír. Most már szép nagyokat tud "vigyorogni" :)!
Ami az én napomat illeti, nagyon sikeres volt! Nyolc tanítványomat neveztem, de sajnos csak hatan jutottak el Százhalombattáig. Azonban az ottlévő kis társaság igen eredményes volt. 7 aranyérem, 1 bronz, 1 negyedik és 1 ötödik helyezéssel zártuk az idei SKI-H Országos Bajnokságot! Csapatunkból került ki a verseny legeredményesebb női spotolója is.
Hát nem kis büszkeséggel mondom mindezt!
Ildi

2007-12-04

Luca

Ezt feltétlenül látnia kell országnak világnak! :)
Luca lerajzolta a családunk női tagjait. Baloldalt látható az alkotó... szöszke, arról lehet felismerni!
Középen ott vagyok Én. Természetesen lényegesen nagyobb kiadásban hiszen a valóságban is nagyobb vagyok! Ismertető jeleim: barna haj, kék szemek. A legszélén, pedig ott van Arika. Sajnos a ceruza nem fogott elég jól, de a barna haja határozottan látszik!
Ha jól megnézitek a művet, van ám napocska, felhők és persze fű is!
Remélem mindenkit felvidít egy kicsit ez a rajz! Én akárhányszor ránézek mosolyognom kell!
Ildi
S Apa hol van?
"Nem volt hely..."
András

2007-12-02

Fogorvos

Hát, eljött a nagy nap, amikor a régen halogatott hőstettre szántuk magunkat... elmentünk a fogorvoshoz. Azaz, időpontot kértünk, volt már hétközben egy állapotfelmérés, és eljött a cselekvés ideje pénteken és szombaton. Az esemény főleg András fogsorát érinti érzékenyen.
Aki talán egy kis viszonyítási alapra vágyik anyagi téren, nos, nem a legolcsóbb fogorvos, de nem is a legdrágább a környékünkön. Úgy tünik, hogy egy porcelán fog 19000Ft-ba fog kerülni. Egy szó mint száz, nem olcsó, de bár nem tudom, Hayim esetében mekkora munka vol a 16ezer dolláros fogászati esemény, abban bíztos vagyok, hogy a mi megoldásunk lényegesen olcsóbb lesz. Sőt, nagy felkiáltójellel mondom mindenkinek aki kifele készül, igenis itthon át kell esni a fogászat örömein!
Szóval, a gyerekeket lepasszoltuk a nagyszülőkhöz és a délelőtt folyamán a fogorvosnál voltunk. Az én két tömésem viszonylag hamar ment. Hozzáteszem, fosok a fogorvostól, de aranykeze van a hölgynek! András viszont már komolyabb munkát jelentett. A végeredmény jelentem, legkésőbb jövő szombatra meglesz. Addig is, hogy is mondjam, ismeritek a Sliders című sikersorozatot? Nos, András felső fogsora olyan mint a Kromagok fogsora :) ! LE van csiszolva és kis tűhegyes csonkok maradtak. Hát kemény hetünk lesz, mert nem sokat tud így rágni. Azt hiszem kreativitásom próbára lessz téve a főzés terén, mert csak közel pépes étrendet kell majd egy hétig produkálni!
A legjobb viszont az, hogy még a sört is csak szívószállal tudja inni... Nagyon sajnálom, de sajnos ezt senki nem tudja helyette megcsinálni és remélem könnyen túlleszünk ezen az egyheten is!
Végső következtetés: a gyerekeink esetében ezt a fogorvos fóbiát valahogy másképp kell majd kezelni... mert bíztos jóval korábban lett volna másik út is.
Ildi

2007-11-29

Ma

Bloggokra általában csak a jó dolgokról ír az ember... nos a mai nap amolyan rossz nap. Tudjátok, amikor reggel az ember kinyitja a szemét és már rögtön tudja, hogy jobb lenne úgy tenni mintha nem is jött volna el ez a nap. Nos ez egy ilyen nap volt. A legrosszabb benne az volt, hogy mind a ketten így keltünk.
Luca napok óta beteg, vagy talán csak elfáradt az óvodásdiban, mert általános szokásaitól eltérően reggel 9-ig alszik immár harmadik napja. Talán sikerül kipihennie a nagy változások okozta fáradtságot. Tény, hogy a héten már nem megy óviba hiszen már csak másfél nap van hátra a hétből. Viszont ettől a beteg gyerekes állapottól, mi is fáradtabbak vagyunk. Nem tudunk dolgozni, haladni a dolgokkal. De ez van. A nagyobbik baj, hogy tegnap óta nekem is fáj a torkom, ami igencsak a Luca féle bacik jelzései és valahogy nincs sok hangulatom lebetegedni.
Jövőhét végén országos bajnokság lesz, gőzerővel kellene készíteni a csaptot, de valahogy most ehhez sincs erőm meg kellő lendületem, pedig igen fontos lenne az egyesület szempontjából jó eredményekkel térni haza.
Egy szó mint száz, le vagyok hangolva... nem találom a helyem... nem megy semmi... se munka se gyerekek - semmi.
No, azért egy kis sikerélmény van, Arikának holnapra meg kellett tanulni egy versikét és sikerült.
Ennyi.
Ildi
Térképkiadónk egyetlen vevőjelöltje ma vonta vissza a sorozatos hitegetését. Többek között azt mondta, hogy nem ért egyet az alacsony árkategóriájú térképeinkkel. Most aztán akkor hosszútávon fog szenvedni tőle...hahahahha.
Ma elkeztem a fogorvost, ugyebár Au-ban ez drága játék. Utálom a fogászatot és kiemelten félek is főle. (egyszer egy nem teljesen érzéstelenített idegbe szúrtak, majdnem lenyeletem a tűt). De azt mondtam, hogy Ausztrália miatt akár a golyóimat is satuba szorítom. Na, azért ezt nem kell készpénznek venni.
András

2007-11-26

Pán Péter

Ma voltunk Budapesten jégrevűn. Megnéztük a Pán Pétert az Arénában.
Rendkívüli élmény volt! Csodásan korcsolyáztak aranyosan mefogták a mese lényegét és szép volt. Luca is és Arika is egy kevés popcorn kíséretében szó nélkül érdeklődve nézték végig, pedig majdnem 2 órát tartott.
Az a helyzet, hogy nekünk is ugyanolyan élvezetes volt mint a lányok számára. Szóval, nem bántuk meg.
Kedves programunk volt.
Arrafele az autóban több aranyos párbeszéd is kialakult a gyerekeink és köztünk. Arika költött egy kis verset:
"Nő a fű,
itt van a zsű."
hogy pontosan mi a zsű, nos azt nem sikerült kideríteni, de szerinte a lényeg az, hogy rímel.
Luca lányunk sem maradt aranyköpések terén Arika mögött! A következő párbeszéd hangzott el:
Luca: Közel vagyunk már?
Apa: Már a központban vagyunk.
Luca: Központ?... szép neve van...
Most meg küzdünk, mert el kéne végre aludni, hiszen holnap reggel óviba kell menni... Csakhogy ezt könnyű mondani, de nehezebb megtenni egy ilyen szép nap végén!
Ildi

2007-11-24

A technika csodája

A mai bejegyzésem két részből áll.
1. Győzött a Munkáspárt. Előnye 6,3%. Nagybátyám szerint ez jó. De, majd meglátjuk. Amit mondott, hogy az utolsó pár száz méteren mindkettő a jól képzett bevándorlást támogatja, tehát elvileg bármelyik megoldás jó lett volna nekünk, de győzött a Munkáspárt. Programjukból talán a leginkább minket érintő pont a kisgyermekes családok támogatása az óvi terén, nagyobb mértékben és azt ígérték, hogy a finanszirozás formáján is alakítanának, hogy kissebb teher legyen a családok számára.
2. Ismét Skype. András sokszori unszolására, előfizettünk a SkypePro nevezetű csomagra. Kicsit szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban. de kellemesen csalódtam! Szóval, ez a csomag arról szól, hogy ha előfizetsz rá, ami havi 2 euro, vagy féléves előfizetés esetén 10 euro(+ÁFA=11.5euro), minden helyi hívás díjtalan, csak valamilyen nagyon minimális kapcsolási díjjat számítanak fel. Vagyis, most hívhatok Magyarországon bármilyen vonalas telefonszámot, mert a kapcsolási díjon kívül, a percdíj=0Ft. A dolog pikantériája, hogy az előfizetés nem országhoz kötött. Tehát, ha holnap Ausztráliában jelentkezem be a Skype-on, akkor, ugyanez a helyi hívás díjtalan dolog érvényes az összes Ausztráliában hívható vonalas telefonszámra.
Ezen kívűl, vásároltunk Skype egyenleget is. Ott is egy 10euros csomagot, mert szerintem utalás szempontjából is az a gzdaságos, és felhívtam a Skypon keresztül Ausztráliában a nagybácsimat. Beszéltünk 32percet és az egész beszélgetés belekerült 0.6 euroba, azaz kb 160Ft-ba. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Még ilyen olcsón, a Skypon kívül nem beszéltem külfölddel, ki lehet számolni, a percdíj valahol 5 forint körül van.
Szóval... eddig mindig az volt a gond, hogy pl. a nagybácsimék nem ülnek a számítógép körül ezért nem nagyon lehetett velük Skypon kommunkiálni, de ez a nevetséges percdíj, ezt a problémát is elhárította, hiszen, én azt mondom, hogy ez majdnem ingyen van és a normál megszokott telefonra érkezik a hívás.
Hát ennyi.
Mindenkinek jó napot!
Ildi

2007-11-23

Szürke mindennapok

Annyira nem szürkék, mert mindennap történik valami, csak a nagy válasz nem jön, illetve az a visszajelzés ami már arra utalna, hogy valahol, valaki már foglalkozik a mi ügyünkkel is.
Egy szó mint száz, tényleg ez a legnehezebb időszak az egész vízumosdiban. Tegnap írtam Zolinak, hogy tud-e valamit, és jött is azonnal a válasz amit egyébként is tudtam, hogy azonnal szól ha valami van... Tudom, persze hogy azonnal szól, hiszen mindannyiunk érdeke... És ha valaha ezt a bejegyzést elolvasod Zoli, ne haragudj, csak olyan nehéz ez a várakozás...
A lányok ma itthon vannak, mert az óvodában ma továbbképzés van, tehát zárva az ovi. Ez persze sok apró itthoni konfliktus elsimitásával jár. Közben gyönyörűen süt a nap, ezért hamarosan elmagyünk egy kicsit levegőzni. Főleg a gyerekek, mert különben nem lesz délutáni alvás.
A dolgok lassan gördülnek előre. A házunk még mindig a mienk, a cégünk úgyszintén. A házat most már január elseje előtt nem is adnánk el, mert az új adótörvény értelmében nem kellene adózni a ház után, mert több mint 5 éve a mi tulajdonunk.
Közben meg álmodozunk. Iskolákat nézegettem a célállomás területén, közben egyy incur-pincurnyi betekintést kaptam a kinti iskolarendszer és oktatási irányelvekből. Igen barátságosak. Amikor itthon ovit választottunk Arikának, felmerült bennünk az alternativ oktatási irányzatok kérdése is, hiszen Arika epilepsziás ezért nem mindenben illeszkedik a kortársaihoz, bár esze hál istennek van.
Aztán mégis a megszokott hagyományos óvoda rendszert választottuk, mert úgy gondoltuk, hogy ha ebben a világban kell érvényesüljön, akkor ez a legjobb felkészítési mód rá.
Azt hiszem, hogy a kinti oktatási rendszer és stílus, valahol az itthoni két irányzat között van. Azaz, ha jól látom, van követelmény rendszer, de ugyanakkor nincs az a nagyon kemény poroszos fegyelem, ami sok esetben a kreativitásnak nem ad teret. Nagyon tetszik, hogy a gyerekeket úgynevezett projektekbe vonják be, melyek keretében kiveséznek egy-egy témát, és azt hiszem az is tetszik, hogy az óvoda és az iskola között nincs olyan nagy szakadék, hanem szépen észrevétlenül nőnek bele az iskolai követelményekbe.
A másik dolog ami nagyon tetszik, hogy az iskolák minden évben készítenek beszámolót, melyben a teljesítményükről találsz információt, és természetesen ezeket publikálják honlapjaikon. Vagyis látható, hogy az iskola dolgozik, jól körvonalazott céljaik vannak, amiket meg is fogalmaznak, és be is számolnak arról, hogy mit sikerült és mit nem elérni. Ugyanez itthon nincs. Csak hallomásból informálódhatsz, hogy ez a suli erősebb a reál tárgyak terén, vagy a humán tárgyak terén, de semmi egyéb info forrás nincs.
Kicsit hosszúra sikeredett, de remélem nem volt unalmas. A témát már körbejártam párszor, de még mindig nem teljesen tiszta, de azt hiszem erre a témára még visszatérünk. JA a legszuperebb az, hogy bár nem vagyunk ott, mégis igen komoly képet tudunk alkotni a témáról és ez hihetetlen, hiszen majdnem egy teljes világ választ el Ausztráliától!
Ildi

2007-11-21

Sztrájk, Skype, Suli



Ma sztrájkol Magyarország, most már több embernek is elege van abból, ami itt történik. Az idei év számunkra, és gondolom sok másnak is kegyetlen volt. Év elején, mint bogáncs ránk akaszkodott az APEH, több, mint két millió Ft adótartozást vertek a nyakunkba,... a jövő hónap elején fizetjük vissza az utolsó részletet. Erre a jóérzésű többség azt mondaná, hogy büdös burzsuj fizess adót, mert ha nem, jön a büntetés, megérdemled. Csak az az igazság, hogy ez olyan, mint a teheráni rádió esete, igaz volt, hogy tartozunk, mert elfelejettünk egy nagyobb számla után befizetni az ÁFA-t, de tényleg, véletlen volt. De a tartozásunk, a kivetettnek a fele volt. Hiába mondtuk, a fellebezéshez be kellett volna fizetni az összeg egy bizonyos százalékát illetékként, arra meg nem volt keret. Igy a túlfizetéseket átvezetthettük (kegyes halál). Csak mellette belerokkantunk, elegünk lett. Jövőre, a minden évben (az eddigi 12 év alatt, mindig nyereséges volt a térképkiadónk) befizetett adónk hiányozni fog az álamkasszából, ugyszintén az idén tönkretett és bezárt több tízezer kisvállalkozóéval. Többek között ezért is megyünk el Ausztráliába . Ami nem egy olcsó mulatság, nem mindenki engedheti meg magának. Jövőre itt nagyon kemény év vár az emberekre. Ezért, szolidaritásomat fejezem ki a sztrájkolókkal.
Skype. Két hír. Tegnap előfizettünk a Skype Prora, ami havi 500 Ft-ért korlátlan beszélgetést tesz lehetővé a bejelentkezett országban. Most itt, majd ott. A másik hír, hogy már Ausztráliában is kapható a 3-as szolgáltatónál (havi $20 két évig, ha jól értettem) a Skype telefont, ami a szolgáltató saját 3G-s hálozatát kihasználva lehetővé teszi az ingyenes beszélgetéset. Mi szeptemberben használtuk a 3-ast, elég népszerű a kinti család körében. Igaz, volt, hogy nem találta meg mindenhol a saját hálózatát... Kiváncsi vagyok, mi a véleményetek róla.

Suli. Ildi már a hetedik iskolát böngészi át tüzetesen a jövőbeli lakhelyünk környékén, jó tudni, hogy, mint általában ebben is felkészülünk. Sokan mondták, hogy milyen jól csináljuk. Nos...igazuk van. Erre az a recept, ha el akarsz menni a világ végire (jó, tudom, az ÚjZ.), akkor tessenek felkészülni előtte, mert jobb, ha tanul az ember vizsga előtt.

András

2007-11-17

A félig üres/teli pohár esete

Ma reggel...
Ari: Apa van egy rossz hírem. A hó métereket olvadt el.
Luca: Apa van egy jó hírem. Nem olvadt el teljesen a hó.
András

IELTS 6,5

Ma tudtam meg az eredményemet: 6,5. Igazából nagyon örvendek neki és azonkívül büszke is vagyok rá. Az igazság az, hogy az én szintem egy picit ez alatt van, és ez nem szerénység, hanem az itthon mért tesztek eredménye. Igaz, tavasszal részt vettem az utsó BC felkészítőn és 5,5-öt írtam, de Henry azt mondta, hogy több van bennem, csak gyakorolni kell. Erre jó volt a melbourne-i út (igaz, a rokonokkal magyarul, a rokonok rokonaival románul ment a speak). A barátaink is tudtak magyarul. Szerencsénkre a múzeumban és a pályaudvaron nem tudtak magyarul. És Craig-ék sem tudtak magyarul, amikor meglátogattuk őket (ők eredeti déli-félteke szülöttek: ozzi-kiwi család), ők tudtak azonban angolul és ozziul is, de a kedvünkért az előbbit választották és azt is lassan. Még a Victoria piacon is lealkudtam az Ildi mellényét 5 dollárral a kínaitól (szerintem ő is tudott angolul...vagy tudta, a hangsúlyomból, hogy itt alkú nélkül nincs vásár és szabadulásképpen engedett). Tény, hogy sokat jelentett. Azóta sikerült itthon megnézni a Gyűrűk Urát eredetiben és többnyire értettem is. Meg sokat gyakoroltam. És akartam. Nagyon akartam. Összejött.
Az eredményért vonattal mentem fel, mert lehullott az első hó (és nincs téligumink...remélem nem is lesz többé). Berögzöttségből kértem áfás számlát is a jegy mellé. Rögtön felvette velem a szúrós szemkontaktust, ami az ilyen pluszmunkáért jár, majd be kellett diktálni a cégnevet. Mire ő: PannonCart?, mi készítjük a térképeket?, hogy ők annak idején vettek egy Budapest - Magyarország térképet és meglepődve látták, hogy tatai cég, annyira meg vannak elégedve vele. Mondhatom, földbe gyökerezett a lábam és elérzékenyültem. Úgy érzem, nem volt hiábavaló az elmúlt 11 év. (igaz, most már úgy nem tudunk megélni belőle, hogy vannak olyan tortaszeletei a piacnak, amelyben mi vagyunk a vezetők...és még komoly vevő sincs a cégre...). Ez Magyarország ma.
A Keletitől trolival mentem a Benczúr utcáig és ledöbbentő volt a pesti valóság. Én nem így emlékeztem erre. Igaz lepusztultság mindig is volt, de jellemző volt erre a területre a kapualjakban, pincékben működő kisvállalkozások sokasága. Most 10-ből 8 rács és redőny mögött állt. Mai hír, hogy úgy lett az ország gazdasági növekedése 1%, hogy a statisztikai hivatal változtatott a számítási módszerein, úgy, hogy beszámította a prostitúciót és drogkereskedelmet.
De semmi gond, úton vagyunk. Jövünk.
András

2007-11-12

Ami azóta történt.

Az elmúlt napok kicsit gyorsan pörögtek. András szokatlanul, egész héten úton volt, vagy mert órát tartott az egyetemen vendégelőadóként, vagy mert apukámat vitte a buszhoz, mert hazament Kolozsvárra, vagy mert versenyre kísért engem a nagy Budapestre.
Azért nyugodtan állíthatom, hogy a hét legnagyobb eseménye számunkra az Ippon Shobu Magyar Bajnokság, amire 5 tanítványom neveztem be. Ez egy igen rangos esemény. Nagyságát az is jelzi, hogy igen komoly létszámban vettek részt karatékák és ami még inkább jellemzi, hogy ezen eseményen nincs kezdő-haladó bontás a különböző korosztályokon belül. Számunkra idén úgy sikerült, hogy mindannyian éppen súrolták a nevezhetőség határát, ezért bevallom őszintén nem is voltak túl nagy elvárásaim a gyerekekkel szemben és bizony megleptek! Mindenki , na jó egy kivétellel, önmagához képest hozta a maximumot. Ez igen fontos és számomra megnyugtató. DE ami még ennél is fontosabb, hogy érmeket is hoztunk haza, pontosan két darab bronzérmet. Nos erre most nagyon büszke vagyok.
Ennyit a szombatról.
A mai napunk kicsit nyugodtabban telt, azaz, verőfényes napsütésben indultunk a Dekatlonba bakancsot vásárolni a gyerekeknek, mert valahogy idén így jön ki a lépés. Kell a nagynak is meg a kicsinek is...
A viccesebb viszont az, hogy sűrű havazásban jöttünk viszont haza... Kellett már a bakancs!
Aztán, az ínyencebbek kedvéért leírom azt is, hogy vásároltunk kb egy kilónyi mangalica zsírnak valót. Amit ma miután legyúrtuk délután a gyerekeket ki is olvasztottunk és bizony a házi mangalicazsírnak más íze van mint a boltinak. Sokkal finomabb. Jaaa, majd elfelejtem a legfinomabb melléktermékét!
A tepertőt!





A délutánunk az ilyen, meg ehhez hasonló kreatív percekkel telt el. Például, a lányok felfedezték, hogy a lego és a duplo összeépíthető, Arika pedig megalkotta élete első lego repülőgépét, teljesen egyedül! Tudom, hogy ez nem tűnik olyan nagy számnak, de mielőtt legyintene bárki, büszkeségünk abból fakad, hogy epilepsziájából fakadóan, kicsi keze úgy remeg, hogy az apró legoval eddig meg sem próbált játszani, hiszen nem talált egymásra a kockákkal! Ezért aztán a mai nap igazi győzelem, mert segítség nélkül, teljesen egyedül, de még szülői felügyelet mentesen sikerült végre neki is alkotnia! Reméljük ez csak a kezdet.

Bár kicsit később, de végre sikerült legyűrni a csajokat, így most van időm pötyögni. Aztán hamarosan kezdődik egy újabb hét. Ez sem lesz rövidebb, sőt, csütörtökön megyünk kontrolra Arikával, ezért csütörtök délutánig számomra nagyon lassan fognak telni a napok...

Ildi

2007-11-07

Orvosi vizsgálatok

Kicsit hosszú lesz, mert a nap is rendkívűl hosszú volt.
Miután egy hete kb. megvan a HIV-teszt és eredménye, ma reggel 7,10-kor felkerekedtünk ahogy azt mondani szokták, kutyástól-macskástól-gyerekestől, hogy túlessünk az orvosi vizsgálatokon.
Annak rendje módja szerint volt időpontunk és azt hittük, hogy felkészültünk az egésznapos tevékenységre, mint utóbb kiderült, erre nem lehet felkészülni...
Természetesen, a Pest abszolút csúcsidejében értük el a város határát. Ez gondolom, azoknak akik valaha is éltek Budapest környékén, egyértelmű jólismert állapotot jelent. Aki meg nem, nos annak csak annyit, hogy képzelje el, hogy fél óra alatt 50-60km-ről elér Budapest határáig, onnan meg a hátralevő 10 kilométert megteszi majd 1 óra alatt.
A nagyobbik baj nem ez volt, hiszen ez hozzátartózik a mindennapos életünkhöz. Csakhogy Luca úgy gondolta az életünk nem elég bonyolult, ezért miután 10 percen át fájlalta a hasát, se szó, se beszéd, kipakolta reggelijét az ölébe, illetve az autóba. Nagy nehezen levakarództunk a város határában lévő utcsó OMV benzinkúthoz, ahol legnagyobb meglepetésemre a mosdóban melegvíz folyt a csapból, levakartam a szvetterkét és a nadrágját és megpróbáltam legjobb tudásom szerint szalonképessé varázsolni mókus-Lucát. Az autóban pedig a kórházig szárítgattuk a nacit a légkondi segítségével. Majdnem teljesen száraz volt mire ismét bele kellett rázódni. Sajna a szagát telejes nem tudtam semlegesíteni amitől bizony Lucának egész napra volt a cserfes szája mellett egy jócska alapodóóórja.
Miután megkaptuk a beutalókat és kifizettük a vizitdíjjat az autómatáknál, irány a vizeletminta. Egyszerűen hangzik. Csakhogy nem tudtuk, hogy mivel Arika betöltötte az 5 évet neki is kell... Ebből aztán másfél órás 5 felvonásos pisilési előadás kezdődött. Megivott kb 1 liter folyadékot, plusz a reggeli kakaó, de annyira drukkos lett a feladattól - felnőtt vécé, kis pohár a pisinek, stb.- hogy egyszerűen szegénykémnek nem ment, és kész. Most már lazán tudok róla beszélni, de bizony a reggel volt egy két pillanat amikor falra tudtam volna mászni...
Ezután irány a röntgen, hiszen mi felnőttek át kell essünk a "fotózkodos" eseményen is. Szóltunk, hogy gyerekeink vannak, és hogy nem-e tudnak előrevenni, hogy ne kelljen velük ott egy órát az időpontunkig várni, mire a hölgy, jaaa maguk kivándorlók?... és kb ennyi. Aztán, bár nem kellett várnunk egy órát, azért jócskán vártunk. Amikor meglettünk, mondják , hogy menjünk előre az ablakhoz ott adják majd ki a leleteket és kb 1-1,5 órát fog ígénybe venni. Hát, bogdanovitsék berendezkedtek... mire kilép a dokinéni az ajtón és rámmordul, hogy nem tudom, hogy a gyerekek itt sugárzásnak vannak kitéve? Mondom, hogy, és akkor hová menjek velük? Hát mondja, mindjárt tesz róla. Bement és nem egész 5 perc múltán megvoltak a leleteink! Ennyit a több mint egy óráról. Jó tanács a későbbiekre, másoknak - szóljatok a sugárzás veszélyeiről és károsságáról ha gyerekekkel mentek! - hátha segít.
Ezután már csak 1,5 órát vártunk a doktorúrra, mert sajna mi hamarabb értünk vissza mint ő az irodájába, de a kedves, segítőkész, hihetetlen türelemmel bíró aszisztensnőjének, a Saci néninek köszönhetően, aki egy tündér volt, a gyerekek nem érezték az idő hosszát! Bár tudom, hogy biztos nem olvassa, mégis köszönöm, hogy megmentette a napunk. Ezután, a sok papírmunka és akár hiszitek akár nem, mire minden boritékba került 16,10 lett. Hulla fáradtan indultunk haza.
András még elszaladt a postára és feladta EMS-el, a csomagot, így elmondhatjuk, hogy túl vagyunk rajta.
Hát ennyi. Azért a napból még hátra volt a jutalom játék és mese a csajoknak, hiszen ők egy órát aludhattak hazafele :). De ez már nekünk is jutalom volt. Csodállom a gyerekeinket, mert úgy háromóra magasságában, ha nincsenek ők, lehet hogy már én is kapartam volna a falat...
Ildi
Egy kis kiegészítés:
Legnagyobb méretű boríték kellett, ezért A2-es boritékot vettünk, de sajna párnázottat, a tüdőfotó kb 1 mm-el nagyobb. Érdemes letesztelni előtte. Helyben megnöveltük egy szikével. Parkolójegyet sem érdemes venni, úgysem lehet kiszámítani, meddig ülsz, a végén úgyis megbüntetnek. Az EMS kb. 9000, a DHL kb.15000, mindenki döntse el, melyiket választja.
András

2007-11-06

És ha nem lenne Internet?

Hát, mi megtapasztaltuk az elmúlt 3 napban az információáramlás hiányát!!!!
Hülyén hangzik, de nagyon kemény függőségünk van. Rosszabb mint a drog, és ez az internet függőség.
Ez a három nap hihetetlen módon ráébresztett, hogy milyen fantasztikus információforrás a net és mennyire hozzászoktunk, hogy minden amire kíváncsiak vagyunk, vagy legalábbis majdnem mindenre találunk megoldást a netten.
Szóval, nehéz napjaink voltak. Annál nehezebb, hogy ma délutánra kiderült, hogy a hiba nem a központban volt, hanem nálunk itthon. Sajna a hibára magunktól nem jöhettünk rá, de fő, hogy megoldódott.
Ami az elmúlt napokat illeti, nos András volt nyelvvizsgázni, reméljük meglesz a megfelelő szint.
Holnap reggel megyünk dokihoz. Mindent összevakartunk ami kellhet, megvásároltuk a létező legnagyobb boritékot, reggel korán kelünk és megyünk.
Ami ennél is fontosabb, hogy Luca lányunk ma először ottaludt az óvodában és nem volt semmi gond. Sőt. Szerencsénkre imád oviba járni! Végre van mivel megzsarolni ha rosszalkodik :).
Röviden ennyi. Az élet pörög és zajlik. Ezeregy feladat és tennivaló. Közben meg mennek a napi dolgaink is, hiszen hétvégén verseny lesz, készítenem kell a tanítványaimat és vinnem kell őket.
Reméljük minden jól fog elsülni.
Többet talán majd holnap.
Ildi

2007-11-02

Egy nap

Tegnap nem volt erőm írni.
András korán reggel autóba ült és felment pestre a HIV teszt eredményért és egy tárgyalásra, hiszen eladó a cégünk.
A teszt persze negatív, a tárgyalás viszont érdekes volt. Számszerüsíteni nem akarok, de kicsit kiakasztott, hogy valaki, akárki úgy gondolhatja, hogy egy 11 éves mindig pozitív mérleggel rendelkező cégnek az átvételéért még nekünk kellene fizetni... hát ez övön aluli volt, azaz maga a helyzet volt megalázó. Az, hogy valaki úgy gondolja, hogy csupán üzleti meggondolásból, megsérthet. Megteheti, de ezzel pirospontot tuti nem gyűjt!
Aztán folytatódott a nap... felhívott a könyvelőnk. Sajnos el vagyunk maradva egy kis könyvelési díjjal. Azért hívott, mert egy nagyon kedves ismerőse nagyon meg van szorulva és töle kért kölcsönt, és nem-e tudunk fizetni, hogy ő is segíteni tudjon. Szerencsére már megvolt a pénz, azonnal vittük, csakhát olyan lehangoló, hogy mire kellett a pénz.
Dee, itt még nem ért véget a nap. Este, mivel ma 1-e van, elmentünk vásárolni, sok ember, hosszú sorok, sok ideges ember. Már a kasszánál jártunk, amikor a szomszéd kasszánál egy középkorú párra lettünk figyelmesek, a hölgy fülig pirulva szorongatott egy liter olajat. Az úr, ... , egy maréknyi egy meg kétforintosokból próbálta összehozni a hiányzó összeget. De, csak a többi alapélelmiszerre jutott, az olaj meg visszakerült az ideges éppen hogy nem káromkodó de millió szúros, rosszalló pillantást vető kasszás hölgyhöz. Sajnos későn kapcsoltunk, hiszen a tízezer forintos bevásárlásunkba belefért volna egy liter olaj. :( Amit viszont szomorúbbnak tartok, hogy amikor kifordultak, rákérdeztünk, hogy segíthetünk-e és felajánlottuk a hiányzó összeget, de mosolyogva visszautasították, hogy csak nem hoztak elég pénzt, csak elszámolták magukat. A szomorú az, hogy ők is mi is tudjuk, hogy otthon sem lesz több pénz, legfennebb kevesebb olajjal fognak főzni.
Az jutott eszembe, hogy vajon miért vagyunk olyan büszkék, hogy nem vagyunk képesek megszorultságunkban elfogadni a segítséget a baráti jobbot? Pedig, csak annyit kell tenni, hogy legközelebb te segítesz valakinek aki rászorul, és rögtön kicsit jobbá, elviselhetőbbé válik a világ. Azt hiszem túl idealista vagyok. A valóság sokkal szürkébb és elviselhetetlenebb, mint gondolnánk. És mégis, az élet megy tovább és csak remélni tudom, hogy legalább a gesztustól egy jobb estéjük volt és reményt öntött beléjük, hogy a világ lehet más is.
Hát ennyi.
Ildi
PS Azért nekünk is hitelkártyával kellett fizetni
András

2007-10-29

The Wiggles


Ha már gyerkőc is van a kivándorló, vagy már kinti családban, akkor ez egy olyan tárgykör, ami kikerülhetetlen.

Ausztrália vezető pénzügyi lapja, a BRW ismét összeállította az Ausztrália tíz legjobban kereső show-személyisége, sztárcsapata listát: az első hely egy Wiggles nevű, gyermekek szórakoztatására alakult formációé (50 millió ausztrál dollár)

Nos arrafelé menet, már a repülőtéri felszállásnál Bankokban egy gyerkőc táskáján volt egy nagy piros autóban négy színes alak és Wiggles felírat. Ráéreztünk, hogy hamarosan az életünk részévé fognak vállni.

Melbourne-ben a 18 hónapos rokon kislány végigtáncolta a karácsonyi koncert dévédéjét. Kétszer. Megkértük a rokonságot, hogy adjanak már néhány filmet, amit itthon ki is próbáltunk. A gyerkőceink egy kukkot sem beszélnek angolul, de tátott szájjal végignézték a The Movie című filmüket. Többször. Majd egyik nap arra lettünk figyelmesek, hogy turn your head-re Ari megfordítja a fejét.

Ma közösen az egész család együtt (és interaktívan megnéztük) az egyik koncertfelvételüket és együtt táncoltunk rá. Fittnesznek sem utsó. Mosolygó szemek értékelték és harsány nevetések fűszerezték a családi délutánt. Csodálatos volt. Most már csak egy Holstennel kell a fáradságot nyugtázni (kintieknek mondon, a Carlsberg gyártja és Horvátországban már).

Nos Anyukák és Apukák tessék készülni és felkészülni: jőőőőőőn a Wiggles!

András

2007-10-26

Elkezdtük az orvosit.

Tegnap körbejártuk az orvosi vizsgálatok problémakörét.
Végül, mások tapasztalata és a nem túl bagy választékból, kiválasztottuk a Láng doktor praxisát. (összesen két lehetőség van) Beszéltem egy nagyon kedves hölggyel, aki a vizsgálat előkészületeivel foglalkozik aki elmondta, hogy mi a menet. Első lépésben az ÁNTSZ IV. kerületi épületébe kell kimenni, ott végzik a HIV tesztet. Bizonyára lehetne máshol, is de gyakran azokba belekötnek, tehát nem érdemes variálni. És persze rögtön kaptunk időpontot november 6.-ra az orvosi vizsgálatokra.
Informative: a HIV teszt 5000HUF+800HUF a vérvétel/fő, ha nem kell még aznap az eredmény, hanem ráér 3 nap múlva. A sürgösségi díj az 5000Huf-ot 8000-re tornássza fel.
Az orvosi vizsgálatok: 17000HUF/felnőtt, 10000HUF/gyermek.
Ma reggel a hídblokád ellenére nekivágtunk Pestnek. Sikerült kikerülni a nagyon nagy dugókat és viszonylag emberi időben haza is értünk.
A többi majd jövőhéten. Addig még össze kell szedni egy csomó papírt, ami a gyerekek meg a saját kórtörténetünket illeti.
Hát ennyi,
Ildi

Felpörögtek az események

Az infó az, hogy az új típusú vízumoknál (pl 176) most az október 2. feldolgozásnál tartanak, míg a régieknél 2006 december vége. Azaz lassul. Szerencsére beadtuk mégegyszer, így van kb. 3-4 hetünk, hogy összeszedjük a hiányzó iratokat. Holnap megyünk az ÁNTSZ-hez vérvizsgálatra (izgalmas lesz, ha lezárják az Erzsébet hidat) és kértünk időpontot Láng doktortól is. Budapesten két orvos van, aki a kivándorlóknak igazolást adhat, míg vidéken, ha jól tudom Szegeden van. Amire figyelni kell, hogy mindig a legutolsó nyomtatványtípus legyen kitöltve. Ez pl. a 26-nál a 10/07, erre figyelmeztett a doki is. Természetesen a Zoli automatikusan előre kitöltötte a pdf-eket.
Ezenkívül, a szponzorunk Erdélyben, Besztercén született, s neki kell a születési igazolványa is. A román hatóság erre közjegyzőnél tett felhatalmazással lehet eljárni, a bibi az, hogy ilyen állatfaj odalent nem él. Sikerült végül valamilyen hágai konvenció alaján elhozni a felhatalmazást (ami néhány száz dolcsi volt) és várjuk, hogy a román hatóságok hogyan hozzák a megigért 3 hetes átfutási időt. (2 eltelt)
Állitólag, ha az ügyintéző az elején rendesen összeállított anyagot kap, akkor a vízum látható közelségbe kerül.
Ráadásul november 3. IELTS teszt, igaz, mint másodhegedűsnek csak 4.5 kell.
Januárban repülni szeretnénk. Van egy kis Google Gadgetem a számítógépen, ami visszaszámol: most 91 napnál tartunk.
Ezenkívül ma megint beszéltem egy befektetővel a cégünk eladásáról, de csak a jövő héten jön haza. Gyerekek, nem kell valakinek egy térképkiadó?????
András

2007-10-25

Luca óvodás

Igen sűrű napunk volt!
Reggel azzal indult, hogy Luca lányunk ma először hivatalosan is belépett a kötelezettségek világába, beszállt a mókuskerékbe... óvodás lett!
Úgy kelt a reggel, hogy: "Juhééé megyünk óvodába!". Tündéri volt, gond nélkül bement, délben meg azzal fogadott, hogy már jöttünk érte?!
Remélhetőleg ez a lendület kitart... Nagyon örülünk, hogy feltalálta magát és főleg, azért, hogy jól érezte magát az oviban. Holnap lesz az utolsó szülinapi nekifutás. Viszünk egy kicsike tortát és megünnepli újdonsült kis közössége a nagy 3-at.
Ugyanakkor ez a nap a sokféle kezdet napja, mivel Bertók Zoli, ma adta be a második pályázatunkat a kivándorlás céljából. Reméljük ezúttal tényleg lendületbe is jövünk. Minden esetre van okunk reménykedni, hiszen már le is vonták a vízum díjját, ami a korábbi pályázatunk esetében még meg sem történt... Ott kuksol a sor végén és várja, hogy valaki kezébe vegye...
Sebaj, a lényeg, hogy új remény a gyorsabb vízum érdekében (a másik sor már több mint egy éves).
Ildi
...és lett nagy sírás-rívás ma délután. Úgy kezdődött, hogy A lányok bemutatták egymásnak az éppen tanult óvis játékokat, amit tanultak. Majd futkároztak egy sort a szobában, aminek az lett a vége, hogy Luca elvágodott és beverte a fejét. Felmentem (IELTS tesztet írok) és nem volt egy négyzetméter üres hely a földön, mindenhol játékok. Megkértem, hogy rakják el. később az Ildi is megkérte őket, s hozzátette, hogy ha nem teszik, akkor mennek a kukába. Természetesen annyira vették komolyan, mint a tüntetők a rohamrendőrök felszólításait. Na, kiüresítettem az irodai kukámat, megmostam a szemétlapátot és felmentem. Utolsó felszólításra sem raktak rendet, mire megtöltöttem a kukát. Most tűzszünet van, meg van igérve a javak visszaszolgátatása, ha rendet raknak. Ebben a percben hívtak fel. Eredmény: rend (egy két játék ... még beseperve az asztal alá... de azért összehasonlítani nem lehet).
Ítélet: amnesztia. A játékok megúszták.
András

2007-10-24

Kis élmények még Melbourne-ből

Tudom, hogy lehet, hogy én vagyok tudatlan, de még eddig nem láttunk ehhez hasonlót. Ez az infralámpa a fürdőszoba kelléke volt Ausztráliában, de nem csirkéket keltet ki, hanem gyorsan meleget csinál. Nekünk nagyon tetszett, főleg azért is, mert kora tavasszal jártunk ott.
Ha minden igaz ma be lesz adva a második (176-os) vízumunk, mert úgy látjuk, hogy a szeptember 1. utáni elbírálás gyors, míg a másik lassul. És már nagyon mennénk.
András

2007-10-21

meglátogattak Zaráék...

...és nagyon jól éreztük magunkat velük. Ebédre túrós puliszkát készítettünk, ami egy igazi erdélyi ínyencség puliszkával (kukoricadara), juhtúróval és sültszalonnával. Sok-sok tejföllel nyakonöntve. Sokat dumcsiztunk (jó tudni, hogy nem mi vagyunk egyedül a kivándorlás azon motivációival, amiről azt gondolnánk, hogy egyedül vagyunk), majd sétáltunk egy kört a tatai Angolparkban. Milu tök jól kijött a lányaimmal (A Lucát többször meg ölelte-fotómelléklet amint Zara átküldi), alig lehetett hazavinni. Jó volt a mai nap.
András

2007-10-19

Szülinapi Zsúr


Ma volt Lucának a 3 éves szülinapi zsúrja. Tíz meghívott gyerkőccel. Persze készültünk. Nyimnyammok, üdüdük és mindenféle társas foglalkozás. (képzeld Rita, megcsináltuk a féltojástartós hernyót...12x) Terveztük, hogy egy negyedórás bábozást is csinálunk, és csak mellékinformációként megemlítettük a gyerkőcöknek. Aztán az idő valahogy elszállt és a "forgatókönyv" megírásáráa se jutott idő. (az alapgondolat megvan azért, a címe "A Mese" lesz és az első meséről fog szólni) Na, mit gondoltok, mivel fogadtak minden vendéget? "Képzeld, lesz bábozás is!" No, megúsztuk. A kicsi lányunk ragyogott és fürdött az őt körülvevő szeretetben. Távosáskor a gyerkőcök egy része: " Anyúú, Arikáék elköltöznek Ausztriáliába" felkiáltással világosultak fel gyerkőceink jövőéről.
Ma befizettük a második vízumpályázatunkat. Na, ez a háromszázezer Ft lenullázta a cégünket. Kifizettük a július óta nem folyósított fizetéseinket, így sikerült a bankszámlánkat feltölteni. Biztos vagyok benne, hogy, ha ezzel csak 1 hónappal hamarabb kinnt vagyunk, akkor már anyagilag is megéri.
Ma átlépte a blogunk a szeptember közepe óta mért (és földrajzilag is behatárolt) ezres olvasószámot. Köszönünk mindenkinek a támogató szavakat, bátorításokat, reméljük, s célunk, hogy mindennapjaink megosztása mások számára is lehet hasznos, akár élvezetes is.
Ma kaptunk postán Zaráéktól ajándékba egy könyvet Ausztrálliáról, amit most is Ildi olvas. Köszönjük szépen. Szombaton meglátogatnak, jó lesz álmodozni a jövőről. Sokan azt mondják, hogy hülyeség felnőtt fejjel álmodozni, pedig csak azt mondom, hogy csakis az álmok, tervek tartanak életben. Ha nem lennének álmaim, s időnként mégha gyerekesek is, nem bírnám ki. Csak így műxik. Aki tud olvasni a sorok között, az tudja, miről beszélek. Az álmoknak, vágyaknak elég komoly teremtő ereje van.
Ma egy jó nap volt.
András

2007-10-17

Elvitte a cica a hangodat?

Ma reggel András úgy ébredt, hogy suttogni is alig tudott! Mira a mindig csicsrgő Luca lányunk rácsodálkozott, hogy nem hallja Apucikát. Mondtuk neki, hogy elvitte a cica az Apucika hangját. Kis gondolkodás után a mi legkissebbünk, igen komoly aggodalmas arccal és felvont vállakkal megkérdezte: "és nem lehet megkérni a cicát hogy hozza vissza Apucika hangját?".
Így aztán a hangmentes délelőtt mellett vidáman indult a napunk.
Ildi

Depis nap

Gondolom, hogy ez mindendinkél előfordul, aki hasonló döntésre jut, mint mi, amikor szembesül azzal, hogy mennyire távol van a céljaitól. Persze ehhez minden közrejátszik. Kb másfél hete vagyunk Magyarországon, azóta érik ez a nap. Kell ehhez a napi élet felfogása, amikor a hazug, korrupt kormány tisztításról beszéljen. Kell a tudatosulás a mai bevásárlásnál, hogy az olaj 360 Ft felett van már (és a póén: egy vásárló max 2 kartonnal vásárolhat). Fel kell ismerni, hogy a szeptember 1.-i bevándorlási szabályváltozásnál (mi aug. végén adtuk be) az utánuk beadók azonnali reagálásban részesültek, mig mi akár egy évig várhatunk (Bertok Zoli szerint tíz évvel ezelőtt a változásnál a régieknél 3 év is előfordult).
Ez pedig azt jelenti, hogy mégegyszer be kell adni, ami kb. 330000 Ft pluszköltséget jelent, ami félre volt az Adu Ásznak (aki mindent visz----APEH). De leszarjuk. Majd lesz valahogy. Aztán a helyi iparűzési adó, ők szeretnék, hogy a tavalyi év után fizessünk előleget. Mi? Amikor a bevételük a harmadára esett. Ezzel lenullázodunk, de korrekt gazdasági számítással, ez befektetés. Ha csak egy hónappal is megrövidíti az ittlétünket, akkor már megéri.
Zárójel. Ma elvittem az autónkat (Citroen C4 Grand Picasso Exclusive) a húszezres szervízbe. A kereskedőkkel egészen közeli viszonyba kerültünk még a vásárláskor, még a C6-os bemutatóra is meghívtak (mi voltunk a tök a dinnyeföldön-Lator idézet). Most elmeséltem nekik, mit szándékozunk tenni. Mit mondanak? Nem tudják, ki a merész, mi akik elmegyünk, vagy ők, akik maradnak.
Nagyon mennénk.
De vannak a jónak apró csírái is. ÉDESANYÁM aki mindeddig ellenezte kivándorlásunkat, a tegnap elfogadta, hogy elmegyünk. Azt mondta, hogy max . Thaiföld helyett Ausztráliába jönnek.
Már vannak vágyaim is. Lehet, hogy gyerekesek, de vannak. Annak idején, amikor cégünk (PannonCart, kíváncsiaknak http://www.pannoncart.hu/ ) nem ment jól, vagy tanulás miatt nem volt igazán bevételünk (egyébként most is tanulunk, mindketten a doktori előtt állunk) akkor a depis pillanatainban volt egy-egy elérhetetlen vágyam, legyen az egy autó, vagy kütyü. Most nincs. Max., kint egy Prius (ilyenkor felhördül a 3literes Holdentulaj).
És történnnek jó dolgok is. Ma felhívott a Rita és megigérte, hogy akár naponta lelket önt belénk. Ildi elpityeredett.
Ma láttam egy madárpókot Citroen szalonban mellettem. Mi ez egy Redback mellett... :-)
András

2007-10-15

Bevásárlókosár összehasonlítás 1.

Gondoltunk egyet és a legutobbi bevásárlásunk blokkja alapján megnéztük, mennyibe kerülne egy hasonló ausztrál bevásárlás. Az összehasonlítás a teljesség igénye nélkül készült, s tudni kell, hogy odalent a bevásárlóközpontok általában drágábbak, mint a boltok (mert mindent egyszerre megkapsz), nálunk viszont a bevásárlóközpontok olcsóbbak (mert a beszállítókat alacsony árszinvonalra "ösztönzik") . Ha nem sikerül elolvasni, kattints a képre.
András


2007-10-12

Megoldottuk a Luca gondot!

Azt gondolom, hogy a szülők egyik legnagyobb erénye, hogy a csemetéik körül kialakult konfliktus helyzeteket képesek elsimítani, megoldani. Kedden napközben kipattant az isteni ötlet, hogy miként fegyverezhetnénk le a mi kis tündérkénket...
Tudni kell, hogy mivel Arika oviba jár, és házunkban van elég szabad szoba, mind a két kiscsaj eddig külön szobával rendelkezett. Nekünk viszont az jutott eszünkbe, hogy a probléma forrása pillanatnyilag valószínüleg a Luca magányosságából fakad a szobájában. Így összeadtuk az egyet a kettővel, mert persze kb egy hét múlva már Luca is ovodás lesz, és az az ötletünk támadt, hogy költöztessük össze őket.
Meg is történt. MEgfelelő tálalás mellett, kitörő örömmel fogadták a csajok a hírt.
Azóta egy szobában vannak. Van kis veszekedés, fenyegetés meg egyebek az elalvás körül, de nem vészes, mindneki időben elalszik és láss csodát - Luca átalussza az éjszakát!!!
Hát ennyi. Végre mi is alszunk. :)
Ildi

2007-10-09

és az első itthoni napok.

Ha valaki azt hiszi büntetlenül három hétig itthon hagyhatja gyerekeit, nos ... az téved.
A helyzet az, hogy nem is tudunk haragudni a műsor miatt. Luca, amióta itthon vagyunk, minden éjszaka valamikor 4 és 5 között úgy gondolja, hogy most már igazán lehetnénk vele is egy kicsit. Pontosabban, ő majd pihen, miközben nekünk változatos feladataink lennének körülötte, mint: őrizzük az álmát (ha elaludt, akkor is ha otthagyod 2-3 percen belül felébred és hív, aza sikít), simogassuk, mert ugyebár akkor bíztos hogy ott vagyunk mellette, vagy csak egyszerüen legyünk ott. Arika persze közben alszik. És mivel iszonyatosan sikít a törpilla, nem is nagyon vagyunk alkú pozicióba... mert a nagyobbiknak aludnia kell, ha lehet.Időnként a hidegvizes zuhany vagy arcmosás ad 1-1 órát, de aztán minden kezdődik előlröl.
Ez van. Eddig nem is volt annyira gond, mert az átállás miatt kissé korábban pattantak ki a szrmeink, de azért most már nem bánnánk ha véletlenül egy teljes éjszakát átaludna.
Tudjuk, hogy miről szól ez az egész, és nem is haragszunk rá. :)
Reméljük, nem állandósul ez a helyzet.
Még egyszer, ha valaki azt gondolja, hogy egy majdnem 3 évest büntetlenül otthon hagyhat 3 hétre, azt most ki kell ábrándítanunk, NEM! Azért kicsit reméljük, hogy azért ő is elunja.
Ildi

2007-10-06

visszajöttünk, visszamennénk

Megvolt az utazás legnehezebb része, a visszaút. Az első fejezet, Bankokig az ausztrál fapadoson a Jetstarral. A beszálláskor, Melbourne-ben mérték a kézipoggyász súlyát, a megengedett 7 kg volt, de nekünk az egyik 14 lett. No worries, vegyünk ki belőle valamit, tegyük egy külön tatyóba, úgy átmehet. A határellenőr megkérdezte, hogy kitöltöttük a kiutazási cetlit, majd nemleges válasz után, no worries, menjük utána hozzá. Mikor visszamentünk, ő foglalt volt, de megszólat a kollegina, no worries, nála vannak a beszállókártyáink már. A többi utastól eltérően, mi kaptunk takarót, kaját. Sört pl. nem. Úgy döntöttünk, hogy kibérelünk egy kézi videotékát, sikerült is 3 jó filmet megnézni. Aludni, nem aludtunk szándékosan. Sikerült megint ablak mellé kerülni, szép volt a táj. Bankokban megint jócskán vártunk a másik gépig, de jó volt kajálni. A kaja finom és rendkivül olcsó. Utána haza a Malévvel. Szerencsére üres volt, így mindketten jót aludtunk, talán az átállást is megkönnyítve. Bár most dél elmult, már álmosodunk. És kissé le vagyunk lassulva.
A gyerkőcök nagyon örvendtek nekünk, még most is a nyakunkban lógnak, ha tehetik. Arika, az éjszaka is lecsekkolt. Örvendtek a sok játéknak, meg többször megnézték a két kis videót, amit nekik készítettünk. Az egyik a kengurúetetés és simogatásról szól, a másik pedig a Nóri és Máté videóüzenete nekik.
Ma délelött kiugrottunk kaját venni, érdekes, hogy kb. 50%-al többe került az a kajamennyiség, amit vásároltunk, mint amennyi kp.-t vittünk (10000Ft) és kézben ki tudtunk vinni az autóig. Ez azért kicsit sok. Most már értem, hogy kivonják az 1 és 2 Ft-ost a forgalomból. A pénztáros valamiért aggódott, Ildi szólt, hogy sugjam oda, no worries. :-)
Az igazság, az, hogy ha holnap beragasztanák a vizumot, akkor azonnal utaznánk vissza. Akár üres csomaggal is.
András
Nos,

2007-10-02

Seta Melbourne-ben

Ma a zoldebb reszet jartuk a belvarosnak. Bevonatoztunk a Flinders allomasra, ahonnan sikeresen ki is jutottam. Ezt azert mondom, mert elso alkalommal nem ment at rendesen a jegyem az ellenorzo keszuleken, majd egy no worries hallottam es megoldottak a problemam. De mar ment, mint a karikacsapas. Aztan egy picit a Swanston Streeten vasarolgattunk, foleg haza kis ajandekokat. Aztan villamossal elutaztunk (nem kell nagy tavolsagra gondolni) a Shrine of Remembrance-ig, ami egy vilaghaborus emlekmu.

Szabadon latogathato, es a felso erkelyrol remek panoramakepeket lehet csinalni. Itt mar Ildi nem erezte a legjobban magat, ezert letettunk a botanikus kertrol, igy a parkon atsetaltunk az allomasig. Hogy milyen gyonyoru, azt nehez kifejezni, latni kell. S raadasul meg tavasz is van.
Az igazsag az, hogy kezdunk elfaradni, igazan aktiv volt ez a harom het. De ha ki akarunk vandorolni, akkor isteni dolog volt, a hiszem ha latom. Mondhatjuk, hogy ez volt az ausztral eletunk demo verzioja. Holnap a kis csaladi korben lesz egy vacsora, oszt csutortok repules.
Istenien ereztuk (erezzuk) magunkat, s koszonunk mindenkinek mindent. Fantasztikus volt. Baratokra leltunk, s varjuk, hogy visszajojjunk. Megszerettuk ezt az orszagot.
Biztos vagyok, hogy Magyoroszagon, majd leulepszenek az elmenyek, gondolatok, folytatni fogjuk a tortenetunket.
Vegul egy latkepAndras

2007-10-01

Az elmult napok

Sajnos az idojaras az elmult ket-harom napban nem nagyon tartott velunk, ezert nagyon nagyokat kirandulni nem tudtunk :(
Ellenben csaladlatogatasi es baratlatogatos programunk volt. Ami a csaladlatogatast illeti, kellemes delutant illetve estet toltottunk egyut. Azonban ami erdekes volt szamunkra, hogy itt kaptunk eloszor komolyabb informacio mennyiseget a melbourni Magyar hazrol, meg az itteni magyar kisebbseg tevekenysegerol. Arra a kovetkeztetesre jutottunk, hogy igen gazdag programlehetosegek adodnak, es valojaban mindenhonnan azt halljuk, hogy csak tessek majd vallalkozo szellemisegu lenni es programokat szervezni! Azt gondolom, hogy ez egy igen pozitiv dolog. Ugyanakkor ellatogattunk a Magyarhazba, igen szep nagy epulet, tehat igencsak rajtunk, fiatalokon, mulink a dolog... Ami meg megragadott bennunket, az a templom volt. Sehol a vilagon ilyen szepen nem fer meg egyutt jobban tobb vallasi felekezet. Nemcsak a helyhasznalat szempontjabol, hanem szimbolikaja szempontjabol is. Azaz, a templom tetejen ott a kereszt mellett a buzogany is... Szoval erdekes tapasztalat volt.
Aztan, hogy a latogatasok soranal maradjak, tegnap meglatogattuk itteni ozi baratainkat is. Ismet kellemes meglepetesben volt reszunk. Nem csak a felszines kedvesseggel talalkoztunk, hanem barati kozeledessel es a videkre jellemzo elozekenyseggel. (Szerintunk meg lassabban is beszeltek a kedvunkert. :) ) Igen kellemes estenk volt egy jo kis megalapozasa egy jovendobeli baratsagnak.
Kozben pedig, jartuk Melbourne-t. Jartunk az eddig legnagyobb latott piacon, a Queen Victoria Market-en. Errol csak annyit, hogy terdig lejartuk a labunk. Meg volt minden. Alkudozas, bowli, minosegi aru, sok kacat es sok hasznos cucc, mind egy HATALMAS piacon. Azt hiszem ezt jobban korulirni nem lehet.
Ma ismet keszulunk le a St. Kildaba a partra. Meg egyszer megnezzuk az oceant kozelrol, no meg teljesitenunk kell egy ket erdekesebb hazai kerest is :)...
Ildi

A kepet utolag mellekelem, hogy a tervezett partitura sikerrel jart. Okt. 2. Andras

Persze-persze elsiklunk fontos dolgok mellett. Azaz, hogy erezhetoen alakul Apuci angoltudasa, ez mar abban is latszik, hogy en alkudtam a melleny arat 25$-rol 20-ra.
Az is kimaradt, hogy penteken megneztuk az erre jaro Guggenheim kollekciot a Szepmuveszeti Muzeumban. Csucsszuper volt. Hat nem unatkozunk.
Andras

2007-09-28

Allatkert + muzeum (es IMAX)



Tegnap elott voltunk az allatkertben Nandival, Ritaval es a ket manoval, Mateval es Norikaval.
En biztos vagyok benne, hogy a gyerekeknek feledhetetlen elmeny volt, de nekunk is.
Tagas, gyerekek szamara is konnyen ertheto jelrendszert hasznalnak, es lehetove teszik ahol csak lehet, a gyerekek kozeledeset az allatokhoz.
Gyonyoru meleg napsuteses nap, kellemes seta meg minden. Csak egy mozzanatot emelnek ki, a lepkehazat. Ilyet en sem, Andras sem, latott meg. Tobb szaz lepke repkedett a fejunk folott!!! Leszalltak a gyerekek kezere, a kalapokra, meg mindenfele szines lepke kavalkad volt. Egyszeruen meses volt.
Kovetkeztetes, ha majd itt leszunk, lesz berletunk az allatkertbe.
Ha mar a berletnel tartunk, tegnap viszont egy masik helyen voltunk, amire azt mondjuk, hogy oda is lesz berletunk, a Melbourni muzeumban. Hivatalosan is Melbourne Museum-nak hivjak.
De kezdem az elejen, mert tegnap ismet izelitot kaptunk az emberek kedvessegebol. Reggel vonattal mentunk be a citybe. Mar tobbszor utaztunk a vonattal errol az allomasrol, mindig tudtunk jegyet valtani az automatabol, tegnap valamiert ez nem ment. Csak hitelkartyaval lehetett volna fizetni. Ott alldogaltunk tanacstalanul, amikor hatulrol megszolit egy holgy, hogy jegyet szeretnenk? Mondjuk, igen, de sajnos nincs kartyank. Rogton odalepett, megvette a ket jegyet, mi pedig kifizettuk az arat keszpenzben.
A muzeum elott, a muzeum epuleteben uzemelt IMAX moziban megneztunk egy filmet a dinokrol. Aki esetleg nem tudna, az IMAX olyan filmeket vetit, amiket speci szemuvegen at kell megnezni, amitol hihetetlen 3D-s mozi kerekedik az ember kore. Rendkivul erdekes elmeny volt.
Ezutan jott a muzeum. Nos, azt hiszem, ha minden muzeum ilyen lenne a gyerekek mind tudosok akarnanak lenni. A jelszo: tapasztalaton keresztul tanulni! Majdnem minden megfoghato, kukucskalhato, kiprobalhato, megtapasztalhato. Majd ket orat jartunk keltunk a gyerekzsivajban es azt hiszem alig lattunk valamit belole. Egy szo mint szaz, ha tenyleg ide vet a sors, akkor ide is biztosan lesz eves berletunk...
A mai nap, nos talan a legszurkebb a harombol, mert a kornyek egyik legnagyobb aruhaz komplexumaban meglepit kerestunk a lanyainknak, viszont rettentoen sokat jartunk.
Diohejban ennyi. Most eltesszuk magunkat holnapra... :)
Ildi

2007-09-26

Boldog Szülinapot Ildi!



Del korul bementunk a varosba, de csak koszaltunk, boltokban nezelodtunk. Beultunk egy kis szusi etterembe is, igaz csak en ettem, mert Ildi hadilabon all a halas illatokkal. Neki egy kis gorog cukraszdaban jutott valami fincsi sutiebed, de csak a fele fert bele, ezert a masikat elcsomagoltattuk. Kerdeztuk nem gond... vesztunkre, mert a tavozasunkig legalabb 4x mondta, hogy no worries. Egyebkent ez tenyleg a novoriesz orszaga, barhol, ahol szikrajat is latjak az aggodalmadmadnak, bizonytalansagodnak akkor a jon a nyugtatas. De nem egysyer tortent meg, hogy egy boltban atkuldtek a szomszed boltba, hogy ott talalhato, vagy olcsobb.
Kesobb megneztuk a Queen Victoria piacot...kivulrol, ugyanis zarva volt. Visszafele villamossal akartunk jonni, azt tudni kell, hogy nem nagyok, sot nem mindig tudod, hol is van a megallo. Tapasztalatunk szerint ott, ahol megall. No ebben a keresztezodesben megalltak, de egyik sem nyitotta ki az ajatajat. Egyet lehet talalni..., igen ...bingo...nem volt ott megalloja, csak piros lampa. A masik sarkon allt meg. No, mondom: kulfoldiek.
Kesobb egyeztettunk a rokonsaggal, hol talcsizunk estefele, a szulinap urugyen. Mondjak, a Rialto mellett. Na erre megallt bennunk az utoer mukodese. A toronylatogatas volt a meglepi, de az 55.emelet panoramajarol beszeljen csak a ket kep, mert elmondani ezt nem lehet. A nyitott reszrol is kineztunk, meglepoen kellemes volt az idojaras. Hiaba, itt tavaszodik.
Utana elkoltottunk egy kellemes vacsit, majd irany haza.



Megegyszer Boldog Szulinapot Ildi! Azt hiszem ez felejthetetlen lesz.
A kisordog azt mondja, hogy nekem most osszel, neki tavasszal lesz a szulinapja????

Andras

2007-09-25

Vege a konferencianak



Vasarnap a mi fellepesunkkel, zarult a konferencia. Tul vagyunk az izgalmakon, most mar tenyleg "tavaszolunk". Maga a konferencia vegul jo volt. Ugy tunik a fiatal generacio mar kicsit maskep latja dolgokat, meg volt kellemes meglepetesunk az idosebb korosztaly reszerol is, mert kaptunk nehany tippet, hogyan lepjunk tovabb munkainkban.
A konferencia utan kellemes delutant toltottunk egy Mornington nevezetu udulo kisvarosban. Kellemes levezetese volt a napnak.



Tegnap viszont szulinapom volt! Csudaszep helyen voltunk, de azt kepek nelkul meg nem arulom el! Most mennunk kell, de estefele majd megirom :)
Ildi

2007-09-22

tenyleg elnek kenguruk errefele


Elso utunk a Cranbourne-i zoldseg- piacra vezetett, ahol a kesobbi barbizashos vettunk friss salatanakvalot. A piac heti 4 nap van nyitva es nagyon gazdagon ellatott. Tetszett. Sokan mondtak, hogy mas zoldseg es gyumolcs izekkel fogunk talalkozni, mint otthon, de mi nem igy ereztuk. Az arak sem voltak az egekben, a padlizsan kiloja $2.95 volt. Jopofa volt, hogy a regi kofakhoz hasonloan idonkent valaki felhivta az epp elszunnyadozo vasarlok figyelmet, hogy penzkoltesi celbol erkeztek. Nekunk tetszett.

Utana, elmentunk kengurut nezni, persze jot is barbiztunk. Ami erdekes volt, hogy a park fel volt keszulve esos idokre is, mert egy-ket nagy epuletben fedve is lehetett barbizni.



A kenguruk nagy resze felenk volt, de "le lehetett kenyerezni" oket. Volt egy-ket zsebibaba is. Az igazsag az, hogy a kis termetu kengurukat mas neven jegyzik, de errol majd kesobb. No hamar itthagyom a blogirast, mert Ildinek meg ki kell valamit cserelni a holnapi prezentaciojaban.

Hazafele megneztunk egy kis falut, ahol kulonbozo epitesz cegek bemutattak hazaikat. No itt mar elkezdett fajni a buksim a sok informaciotol, hiaba, van aki kisebb vincseszterrel szuletik.



Ildi az almai konyhajaban. Es az enyemeben is.
Andras

2007-09-21

Elso nap a konferencian

Ma igen koran reggel... 7 ora tajt ... legurultunk az egyik rokonunk segitsegevel Mt. Eliza-ba.
Meg kell allapitani, hogy ez a kisvaros igen szep es lakajos. Megallapitottuk, hogy nem bannank ha lenne itt egy hazunk, csakhogy kiderult, ez nem egy olcso videk.
A konferencia kozpont egy csodas helyen van az ocean partjan, meses kilatassal.
Maga a konferencia vegyes erzelmeket hagyott bennunk, de a kornyezet es az ellatas az elso osztalyu volt.
Ebed utan a konferencia resztvevoi szamara szervezett bortura elott, volt kb ket orank elvezni a napsutest. Amit meg is tettunk, lent az ocean partjan. Ez egy olyan partszakasz, ahol a madar sem jar, csodas csend, morajlo ocean, meleg homok, mezitlabaskodas az Ausztral tavaszban, es sok-sok-sok nyugalom.


Azt hiszem, minden faradtsagunk ezen egy icike picike ora alatt elszallt. Egyszoval, csodas volt.
Ezutan jott a nap fenypontja: a bortura. Tudni kell, hogy minden valamirevalo tudos szeret inni. Ha nem iszik, akkor nem is igazi tudos! Elbuszoztunk egy boraszatba, ahol borkostolot tartottak. Az elejen csak igen kimerten egy egy picike bort toltogettek, mikozben meghallgattuk, a boraszat 25 eves multjanak tortenetet. Ezutan jott a sajttal. NO, az igazan finom volt! Egyre jobban szeretem ezt az orszagot! Vannak jo sorok, jo borok es jo sajtok! Ezutan kotetlen beszelgetesbe fogott mindenki, amiben az volt a jo, hogy kozben diszkreten ismet borozgatni kezdett mindenki, mikozben egyesek vasarolgattak is a mennyei nedubol. Szoval, ha valaki ugyesen terult fordult, igen kellemesen elborozgatott.


Kozben a kertben kint meglattuk ausztraliai ittletunk ota az elso igazi vadon elo papagajat, egy gyonyoru feher peldanyt.
A folytatas a visszatereskor tortent, ugyanis a konferenciakozpont kornyeken aranyos szines papgajok ropkodtek, nemelyik elmereszkedett meg a bejarathoz is.
Hat ennyi volt mara. Holnap kirandulunk, azt hiszem, meg keszulunk a holnaputani sajat fellepesunkre a konferencian.
Ildi

Es az Andras mai talalos kerdese: Mi a falu neve a tavolban? (ha latszik...)

A tegnapi megfejtoknek gratulalunk. Kepzeletbeli csokit nyertek!
PS. valaki azt mondta, hogy szivesen megkostolna a hires ausztral Vegemite-t. Nem tudom ki volt, de ... ne vigyuk el neki a maradekot? Halalosan sos, de tenyleg.
Andras

2007-09-20

Az egyetem

Ma reggel, azaz kb 11.26 -kor, :), felultunk a vonatra es berobogtunk a Citybe.
Ugy terveztuk, hogy egy kicsit korabban megyunk, hogy setalgathassunk, bar a reggeli idojaras inkabb megazast igert mint bekes setalgatast...
Mire felertunk, a jo oreg melbourni idojaras mely kepes naponta tobbszor is arcot valtoztatni, ugy gondolta, hogy megiscsak kijar nekunk egy kis napsutes!
Igy aztan utban az egyetem fele a Swanson streeten setalgattunk, bameszkodtunk szivtuk magunkba a varos zajat.


Az egyetem nagyon kellemes csalodas volt. Nyuzsgo egyetemi elet, hatalmas epulet, es ami szamunkra meglepo volt, hogy meg tornaterem is van az epulet falain belul.


A legmellbevagobb viszont, a keleti eredetu diakok sokasaga. Azt tudtuk, hogy nagyon sok keleti diak tanul, de azt hogy ennyire sokan, azt nem gondoltuk.
Miutan felmentunk a 11.-re eppen szembe futottunk a professzor urral, akit egyebkent keresztneven szolitunk mar levelezeseinkbol, szembejott velunk, beinvitalt az irodajaba es egy igen kellemes beszelgetesbe elegyedtunk vele mindenrol, a szakmankrol, a munkalehetosegekrol, a vilagrol ugy altalaban, meg minden. A vegen eszebe jutott, hogy egy eloadast tart Microsoft kartografiai osztalyanak igazgatoja, a Melbourni egyetemen es erdekel-e minket? Hat persze hogyne! mondjuk mi, mire gyorsan regisztralt es gyorsan korbevezetett az egyetemen, hadd lassuk itt milyenek a korulmenyek. Kozben talalkoztunk egy kolleginaval, akinek a gondjaira bizott vegul, es aki a kovetkezo masfel oraban igen kellemes tarsasagnak bizonyult, egy kellemes beszelgetes soran.
Maga az eloadas, nos az csalodas volt. Hogy miert, azt most nem reszleteznem, de ijeszto, hogy mennyire amerikai scifibe illo modon latjak es epitik a jovot (dollar milliardokat nem sajnalva).
Hazafele belekostoltunk a munkabol hazaterok vonatozasaba... :) de egy fel ora multan mi is leultunk.
Egyszoval, ismet egy faradtsagos, de kellemes napunk volt!
Ildi

Es vegul egy talalos kerdes. Az alabbi kepen milyen etteremlanc tagja lathato?

zajlik az elet

Tegnap voltunk az egyik piacon. Sajnos a kep nem a legtisztabb, de azt hiszem, hogy a nyuzsi lejon errol is.
A piac neve Caribean Pavilion es hetente ketszer van piacolas, szerdan es vasarnap.
Erre a piacra az a jellemzo, hogy csak uj cuccokat lehet kapni, mert altalaban a keruletek tobbsegeben minden hetvegen van valamilyen oszerhez hasonlo kisebb-nagyobb piac.
Nos, itt megtalalsz minden bowlit is, de van sok hasznos dolog is igen olcson. Itt is lehet alkudni mint majdnem mindenhol, es megvan az az igazi piaci nyuzsges, pedig szerdan nem szoktak sokan lenni...





Tegnapelott, talalkoztunk az Oceannal, igaz csak az obolben, de azert megis csak az ocean volt. Gyonyoru napunk volt, napsutessel es meleggel.
Elobb felvittek a Dromana nevu telepules egyik kedvelt kilatojahoz, a Mornington felszigeten, kb 60km Melbourne kozpontjatol. Meses kilatas volt. Itteni stilusban, BBQ padok, asztalok sok novenyzet es szamunkra meg ismeretlen madar.
Utanna, lementunk a tenyleges partra. A viz, az igen hideg meg. Ennek ellenere, a huszonakarhanyfok oromere akadt egy-ket furdozo is...
Ami a vizet illeti, nos az gyonyoru. Tiszta atlatszo, a molorol latni lehetett a kisebb nagyobb halrajokat. Lattunk mi mar tengert, de ilyen tisztat, keveset. Tisztasagat talan a Vorostengerhez hasonlithatom leginkabb, ott volt ez a hihetetlen tiszta viz mar a partokon.
Ma megyunk a Citybe az egyetemre.
Meglesz az elso vonatozasunk. Kivancsi vagyok ra.
Mindenkinek jo napot es jo ejszakat!
Ildi

2007-09-18

mi lehet az oka?

hogy itt tenyeg a legkiemelkedobb tulajdonsag a nyugalom. Biztosan valami baci vagy virus terjesztheti, mert konnyen elkaphato. Ildi itt ul mellettem, es laptopon butykol valamilyen terkepet egy otthoni utikonyvkiadonak (nem tudom, hogyfogjak ezt megfizetni...), en a vasarnapi eloadasom prezentaciojat butykolom. S kozben futyoreszik, marmint Ildi. Amellett, hogy a laptop csak safe mode-ban hajlando dolgozni. (talan o is elkapta ezt a virust). Tegnap meglatogattunk egy nemreg kitelepult, nekunk nagyon szimpatikus, hasonloan ketgyermekes csaladot. Es ejjel kettoig beszelgettunk az elet dolgairol, a kivandorlasrol, az itteni nehezsegekrol. Igen azok is vannak, es kell rola irni, mert nagyon sokan ugy dontenek a kivandorlasrol, hogy kozben rozsaszin felho lebeg korulottuk. Itt is nehezsegekbe utkozik az ember az oktatas, egeszsegugy, munkavallalas teruleten, vagyis igazan meg kell kuzdeni mindenert. Az atlagember nem is rendelkezik nagy megtakaritassal, jovedelmet a joletere (es az altalaban meg is van) kolti. A legaltalanosabb megtakaritasi (befektetesi) ut a lakas vasarlas/epites, melyt berbe adnak, de lehet, hogy epp kifelejtik belole a telefonvonalat, vagy a vecepapirtartot. Es akkor ott allhatsz a tekerccsel a kezedben, amig vagy kikuldenek egy "hozzaerto handymant", aki harom latogatas /felmerni, anyagbeszerezni, elrontani harmas/ utan feljogosit arra, hogy egy tucat e-mail utan engedelyt kapj a tulajtol, hogy megoldjad te magad. De ettol fuggetlenul mindenki nyugodt. Tudod, a virus vagy baci lehet az oka...
András

2007-09-16

Utazas

Nos kicsit visszalepve idoben, az ideutazasunkrol par szot.
Mi Bankokon keresztul repultunk Ausztraliaba. Az erdekes az, hogz 12-en ejfel korul ultunk repulore es 14-en reggel 9kor erkeztunk meg ide.
Ugy erezzuk ez a megoldas igen sokat segitett az atallasban, bar nem mernem azt mondani, hogy 3 nap utan teljesen ataltunk az itteni idozonaba.
A gepunk egy Malev gep volt Bankokig, fo elonye az volt, hogy nem volt tele es ebbol adodoan, ki tudtunk nyujtozkodni es aludtunk is egy jot. Sajnos a masodik gep, egz Jetstar gep volt, igencsak tele. Azaz, Bankokbol ugy utaztunk 9 orat, hogy mozdulni is alig tudtunk a torok es az olasz ausztral uriemberek kozott...
Errol a jaratrol a leg fontosabb tudni, hogy bar eredetileg ugy tudtuk, hogy mivel fapados jarat nem kapunk enni-inni, takarot, stb. megis kaptunk mindent! A bokkeno csak az, hogy mi Andrassal kiszamoltuk, hogy a repulobeli menu arabol, mi Bankokban rendesen megebedelunk es jut meg arra is, hogy kroaszantokat vasaroljunk a Jetstaros utunkra.
Ami meg is tortent. Ettunk jol es bevasaroltunk...
Aztan persze a repulon jott a kaja... Ennek a vege az lett,hogz bennem megszolalt a sporlo tyukanyo, hogy hat, ha nem hozhatunk be Ausztraliaba etelt, akkor mi lesz a sok finomsaggal? Es kitalaltam, hogy megkinalom a jobb szomszedunkat es a bal szomszedunkat. Egy kis vonakodas utan elfogadtak es ettol a pillanattol kezdve a jeg megtorott es folyamatosan beszelgettunk, igy bar szorosan, de legalabb kellemesen telt az ido.
A vam nem jelentett meglepetest, a hazulrol hozott pirospaprikat bevallottuk, es mivel gyarilag zart csomagolasban voltak, minden tovabbi kerdes es gond nelkul behoztuk.
Hat, diohejban ennyit.
Ma voltunk BBQ-talalkan, de arrol majd holnap, mert ma mar igencsak faradtak vagyunk, meg keso is van...
Ildi

2007-09-15

megerkeztunk

Ma vegre megerkeztunk Melbourne-be, az utazas nagyon hosszu es kegyetlen, de mindenrol holnap, most lefekszunk aludni.
Andras

2007-09-13

indulunk

Már készen vannak a csomagok, hamarosan reptér, ma este indulunk, de csak holnapután reggel érkezünk Melbourne-be. Közvetítés indul.
5....4.....3.....2.....1

András

2007-09-11

Ez valahogy kimaradt

Ez valahogy kimaradt az eddigi bejegyzéseinkből. Hogy mi? Hát az, hogy holnap éjjel repülünk három hétre Melbournebe!
Még nem tudom, hogy most éppen izgulok az út miatt, de azt hiszem eddig nem volt időm gondolni rá.
Az elmúlt időszak annyira sűrű volt, hogy élni is alig volt időnk. A hétvégén tanfolyamon voltunk, előtte, meg most munka-munka-munka- hogy nyugodtabban mehessünk majdnem a világ másik végére.
Tegnap este lezártam az egyik bőröndünket. Lemértem és 20.1kg. Remélem ezért a 0.1 kg-ért nem kell átpakolni... Ha lesz annyi lelki erőm majd még kinyitom egyszer. Már csak azért is, mert mindent összevetve nem fogjuk a megengedett súlyhatárt átlépni.
De addig is, normális nő módjára utcsó pillanatban megyek fodrászhoz meg kozmetikushoz...
Ildi

2007-09-10

IELTS eredmény

Nos, megvan a várva várt nyelvvizsga eredmény.
Egyszerre örülök, meg talán picit elégedetlen is vagyok magammal.
Az átlagom 6.5 lett. Ez így bőven elég a céljainkhoz. :)
A 6.5-es átlag a következőkből áll össze:
listening 6, reading 7.5, writing 6, speaking 6.
Amit kicsit keveslek az a writing... De valószínüleg a helyesírásom... :) ... lehet a ludas!
A speakinggel sajnos az a gond, hogy ahhoz nem volt viszonyítási alapom, tehát most már tudnám, hogyan lehetne felturbózni, de akkor csak úgy történtek a dolgok!
A lényeg, hogy megvan a bő 6-os, ami azt jelenti, hogy még egy lépéssel közelebb vagyunk célunkhoz.
Ildi

2007-09-03

Ausztrál piknik

eső hiányában mégis a Városligetben lett megtartva az immár hagyományos kivándorolni szándékozók találkozója. Jó volt olyan embereket látni, akik hasonló terveket szőnek, mint mi. Érdekes, hogy szinte predesztinálni lehetett, hogy kinek fog és kinek nem. De volt egy kis ozzi fíling is: Márk eredeti kalapja, au-anyaföld. Volt igazi bevándorlási ügynök is (igaz, én nem merném a sorsunkat a kezébe adni), de azért mesélt egy-két kinti tapasztalatáról. A lányaim jól érezték magukat, játszottak, kutyáztak, persze hazafelé csak belefutottunk a vattacukrosba, de gondolom ez is a ligettel jár.
András

2007-08-30

most akkor hol van a tél?

Forecast for Thursday (http://www.bom.gov.au/)
Melbourne
25°
Fine. Windy.

Tata, Hungary

CsütörtökEső valószínű. Helyenként felhős. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 64° F. / 18° C. Szél: északkeleti 6 mph. / 10 km/ó. Chance of precipitation 50%.

András

2007-08-27

Vízumkérelem beadva

Örömhír! Most már biztos, hogy a vízumkérelmünk útban van.

Gyerekszáj

Holnap óvoda, ezért korábban fektettünk. Nemrég benézett Ildi Arikához, aki még ébren van. A kérdésre, hogy miért van még nyitva a szeme, a válasz: "levegőztenem kell a szemem".

2007-08-26

IELTS

Tegnap megvolt az IELTS nyelvvizsga.
Hogy milyen lett, majd meglátjuk. Nos, azok számára akik még csak ezután futnak neki, melegen ajánlom a tesztkönyvek használatát, mert nem volt könnyű. Igazság szerint a feladat mennyiségével van alapvetően gond.
Modulokra bontva a tapasztalataim:
Listening: lehet hogy csak mi fogtuk ki rosszul, de nem a lassan bemelegítős típusú feladvány sor lett, hanem egyből a mélyvíz, kifogtunk egy igen gyorsan beszélő hölgyet már az első mondatoktól. Ezért aztán nem volt könnyű felvenni a ritmust. Nekem ez a rész ment a legnehezebben.
Reading: nem ért meglepetés, tudtam már a tesztekből, hogy az egy óra erre a feladatra igen szűk. A gyakorlásnak köszönhatően símán belefértem az időbe, de nem mondhatom azt, hogy malmozni is volt időm...
Writing: Ez a modul ment a legkönnyebben, bőven megvoltam idő előtt. Azt hiszem, hogy itt a titok abban rejlik, hogy az ember meg kell próbáljon angolul gondolkodni, hogy ne kelljen a gondolatait lefordítani. Ezzel igen sok időt lehet spórolni. Nekem bőven elég volt a két feladatra az 1 óra.
Speaking: azt hiszem, ez volt a legkellemesebb része a vizsgának. A vizsgát szalagra rögzítette a vizsgáztató. Kedves volt, segítőkész és előre tudatta velem, hogy nem az ellenségem. A kötelező monológomon kívül, ami a vizsga része, kellemes beszélgetés alakult ki közöttünk és ez nagyon sokat segített a folyamatos beszéd kialakulásában. Itt az volt a félelmem, hogy nem fogom tudni, hogy mikor várja el, hogy többet mondjak magamtól kérdés nélkül, de mindig éreztette, hogy akkor most többet vár, illetve megfelelő ütemben feltett kérdésekkel szakított meg, amikor vezetni szerette volna a beszélgetést. Mindent összevetve nekem jó volt.
Ennyit magáról a vizsgáról. Azt gondolom, hogy még azoknak is ajánlatos egy kis elő teszt oldás akik egyébként mindennap találkoznak az angol nyelvvel.
Hát ennyi. Az eredmények majd szeptember 7.-e után.
Ildi

2007-08-25

Programozók reszkessetek...


...felnövőben a jövő generációja. A bilit önmagának tette oda, nehogy kimaradjon egy perc is.

2007-08-24

Arika

Tegnap lányainkkal együtt voltunk az IKEA-ban, mert termetes maximálisan megengedett méretű kézipogyászt akartunk olcsón venni. :). A lányok a vásárlás idejére az IKEA játszóterének örömeit élvezték, bár a Luca esetében kicsit füllentettünk hiszen 3 évesnek kell lenni, ő meg csak ősszel lesz három.
Az aranyos élményünk azonban az úthoz fűződik. Hamarabb leszálltunk az autópályáról és lényegében átmentünk Budaörsön. Budaörsről annyit, hogy mindenhol építkeznek, mindenhol markológépek túrják a földet. Mire, a mi nagyobbik lányunk megállapította, hogy a markológépek tönkreteszik a természetet... A folytatásban kifejtette, hogy amikor Ő majd nagy lesz, akkor majd meggyógyítja a természetet, és a virágokat, Ő lesz a "virág-doktor". Mi szó nélkül maradtunk... És ez még nem minden, mert továbbá elmesélte, hogy majd megbünteti azokat akik elrontják a természetet és tudjuk mi, hogy mi lesz a büntetés? Hát az, hogy majd fákat és virágokat kell ültessenek, hogy meggyógyuljon a természet.
Azt hiszem, hogy szebb gondolatmenetet nem is hallotunk még soha. Remélem hogy ha majd nagy lesz tényleg valami ehhez hasonló szép dologgal fog foglalkozni!
Ildi

Keresés ebben a blogban