2014-01-13

Mapstart

Biztosan nem írtam róla, de egy éve kiadtuk az első térképünket, a Dandenong Ranges turistatérképet. A térkép jól fogy, egy év alatt majdnem ezer példányt adtunk el belőle. Nehezen indult be, ugyanis még ismeretlenek voltunk a piacon, viszont szerencsések voltunk, ugyanis egy ismert kiadó igérgette, hogy piacra lép egy hasonló termékkel. De nem tette meg. :-)
Most elkészült a térkép online változata is, így bárki barangolhat Melbourne "Budai-hegységében".
A webcim pedig a következő: http://www.mapstart.com.au/about.html
Mint látható, a kiadó neve a Mapstart és bár megalakult 2008-ban, igazán most kezt égetően aktuálissá válni a működése. Kivándorlásunk óta folyamatosan volt munkahelyem, de 2013 áprilisában megszünt az utolsó és azóta de jure munkanélküli lennék. Az viszont a megélhetésünknek nem tesz jót, ígyhát marad a jól bevállt recept. Csináld azt, amihez igazán értesz. És ez a térképészet, térképkiadás.
PS. Ne felejtsétek kedvelni a Facebook oldalát is a Mapstartnak: https://www.facebook.com/mapstart

2014-01-06

vers

Kivándorló bitang ember,
Ki otthon élni már nem mer!
Miért kerestél egy új hazát?
Miért vertél fel máshol tanyát?

Kivándorló bitang ember,
Kellett pálmafa és tenger?
Házimozi, dögös autó,
Házi púl és grand kaszinó?

Nem hallod honfitársaid
Halottas sóhajtásait?
Sírását és jaj-rívását?
Nem hallod hazád hívását?

Zsidót, meleget és romát.
Óvni, védeni kell jogát.
Vagy masírozni ellenük
S kiírni, hogy jobban élünk.

Doktorként füvet kaszálok,
Pálma alatt nem zabálok.
Dögös autóm inkább egy dög,
szomszédé a pörgő ördög.

Sajnálom, de más az utam
Családom és gyerekem van
Ki otthon élni már nem mer.

Kivándorló bitang. Ember.

2012-06-03

Tájfutás

Már a múlt hétvégén ki akartunk menni tájfutni, de hát ősz volt, és csúnyán esett az eső. Ma vár tél van, de nem esett olyan csúnyán az eső, sőt picit ki is sütött a nap. A lányok nagyon készültek az eseményre, már a múlt héten megérkezett mindenkinek a kis SILVA tájolója. Én még lelkesebb voltam, s még dugókát is rendeltem Angliából, hiába, messzi vagyunk a világtól, még nem jött meg. Pedig lehetőségem volt saját színeket kérni, így piros-zöld dugókám lesz. 
Mivel a múlt vasárnap nem jött össze a tájfutás, s ma magyar iskola is lett volna a Bocskaiban, eléggé mérvadó volt a választásban az időjárás. Kinéztem reggel az ablakon, mondom felhős. Arika kinézett: nem is esik. Ez olyan félig üres, félig teli pohárnak tünt, döntöttünk. Megyünk tájfutni.
Persze, az hozzátartozik, hogy még senki se fut egyénileg, tanuljuk még az erdőt, a fortélyait. Azt is írhatnám, senkit se ismertünk, aztán a mezőn találkoztunk egy ex Lonely Planetes kollegával, aki magyarul köszöntött (ő lengyel), de hát Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. 
A lányok nagyon élvezték és kicsit nekem is rehab volt. Négy éve biztosan nem voltam tájfutóversenyen, bár már odafent is ritkán került rá sor az utóbbi időben. Így, hogy a lányok felcseperedtek, már célja is van a dolognak, a felhalmozott tudás átadásának. A képek magukért beszélnek.

















S íme a pálya is
Andras

2012-05-21

4. év Ausztráliában

Telik az idő és egyre ritkábban írok ide. De, hát ez élet rendje. A kivándorlós blogok azoknak érdekes, akik épp jönnének és még mindig várnak valamire. És fantasztikusan nagy az információéhségük. Számukra akkor tudjuk a legtöbbet nyújtani, amikor mi is közel vagyunk ezekhez a dolgokhoz. Utána, kifogyunk. Vagy átalakulunk baba-mamás, kirándulós vagy netalán webszakácskönyves honlappá. Az élet egy idő után "egyhangúvá" válik, reggel felkelünk rendesen, elmegyünk dolgozni. Jót dolgozunk, majd hazamegyünk, kicsit megmutatjuk magunkat a családnak, játszunk a gyerkőcökkel, jónapot kívánunk a kutyánknak. Aztán gyerekek lefektetve, kutya megetetve, maradunk még egy-két órát a kedvesünkkel. Ha még belefér egy kis tévé, vagy olvasás, amibe bele lehet aludni, az máris rendben van. Hétvége, az más, mint otthon. A miénk, a családé.
Többnyire. Mert, a gyerekek magyar nyelvtudása, az idekint ijesztően megkophat, kéthetente Magyar Iskola vasárnaponként, templommal egybekötve. Időnként Ildi dolgozik, ilyenkor egyedül a két csajjal irány valamelyik múzeum, játszótér, vagy ami jön.
Kicsiben ez is mókuskerék, de más. Néhány megjegyzéssel odébb írtam, hogy munkahelyet váltanék. Nos, az sikerült is, most már nem panaszkodok a fizetésre, bár a napokban fogunk ennek az emeléséről is beszélni. Szeretem is, amit csinálok, aki bele akar nézni, annak itt van a magánváltozata http://mapstart.com.au/
Ildi is megtalálta a számítását, ő egy természetes anyagokból készült tisztítószereket forgalmazó cég disztribútora, amelyik party planning rendszerben árulja a termékeit. A háziasszonyok összejönnek, Ildi tart egy kis ismertető előadást a vegyszeres takarítás veszélyforrásairól és bemutatja a cégük termékeit. A háziasszonyok, pedig rendelnek. És nem járnak rosszul, mert, igaz, hogy aránylag nagy mennyiségben vásárolnak, de a termékek nem drágábbak, mint a bolti szerek. Amennyiben sikeres, és ezt jónéhányan teljesítik is, minden év végén jár egy hetes jutalomút. Tavaly egyedül volt Thaiföldön, idén mindketten (jobban teljesített) megyünk Hong Kong-ba. Az cégnek van annyiban kis MLM feelengje, hogy amennyiben sikerül valakit bevonzani a cégbe, akkor azt honorálják, de inkább egy olyan részfoglalkozású munkahelyhez hasonlítható, amelyik anyukáknak ideális. Akit érdekel a cég, íme http://www.naturedirect.com.au/index.html Ha, meg netán érdekelne egy ilyen típusú munka (és szándékosan ezt írom és nem pénzkeresési formát meg üzletet) az keresse meg nyugodtan az Ildit (m:0433516190 vagy üzenetben), biztosan örvendeni fog.

A gyerkőcök szépen növekednek és egyre ügyesebbek.
Ami hamarosan közeli esemény lesz az életünkben, az Ausztrál állampolgárság megszerzése.
Hááááát, nem volt egy egy rövid menetelés ez az elmúlt négy év.

2011-12-30

egy válaszlevél egy kivándorlásban gondolkodó családnak



Szia,
a kivándorlásos ötletek, akkor jutnak eszébe az embernek, amikor mer úgy gondolkozni, mint Alexa tette.
Tiszta gondolatok, nemes cselekedetek. És mindig felébredünk, hogy lehetetlen megvalósitani.
Mi 1996 óta egy kis térképkiadót vezettünk, saját erőből épitettük fel, a nulláról. Az elején fantasztikusan indult,
volt megrendelésünk, volt bevétel, be is vásároltunk belőle, számitógépek, digitalizáló tábla, nyomtató, irodabérlés.
Nagy álmok inditása. Ha a nagyoknak van Budapest és Magyarország térképe, akkor nekünk miért ne lehetne.
Le próbáltak beszélni, minek egy új a piacon, amikor van másik négy-öt. Mondtuk, hogy mi jobbat akarunk késziteni, és szebbet.
Aztán egy évig semmilyen megrendeléshez se jutottunk, ki is lépett két tulajdonos. Késöbb, az utolsó is.
Sok munkával, lassan beindult, volt és, amikor csak mi többet adtunk el, az összes többinél összesen.
Bár folyamatosan küzdöttünk a hóvégére tornyosuló számlahegyekkel, mindig túléltük. Bár sokszor sorba se kellett állni, mert az összegek, mindig feljogositottak a főpénztárhoz.
Közben egyetemre is jártunk és mindketten elvégeztük a doktori iskolát is.
Jöttek a lányok és baba mama egyesületet alapitottunk http://www.haztuzorzo.hu
Volt egy saját alapitásu sportklubbunk is (karate), volt, hogy évente majdnem 100 országos, nemzetközi dobogós helyet hoztak az általunk nevelt gyerekek.
Lefordítva, mondjuk olyan életünk volt, mint, ahogy anno a polgárt lehehett definiálni. Olyan emberek voltunk, akik képesek voltak a saját vállalkozásuk által biztosítani a megélhetésüket, sőt még idönként 1-2 embert foglalkoztattunk is.
2006 volt a döntő év a kivándorlásunk szempontjából. Egyrészt anyagi bevétel szempontjából rekord évünk volt, megnyertünk egy versenytárgyalást 250000 Magyarország autósatlasz elkészítésre a pécsi dohánygyártól. Hogy érzékeltessem a mennyiséget, ez kb. lefedte a teljes piac 5 éves mennyiségét.
Aztán vérszemet kapott az adóhivatal és így tovább. Egy velük történt telefonbeszélgetés után az emeleten feküdtem a földön és Ildi szolítgatott.
Meg aztán jött az el lehet innen menni beszólás, majd az októberi események.
És listát írtunk, hogy ha elmennénk, akkor miért. És az első szó a listán a nyugalom volt.
Rá egy évre kijöttünk egy konferenciára, körbenéztünk és döntöttünk.
És megvalósítottuk a döntést. És a lista első szava teljesült.
No, persze a karácsony itt is mozgalmas, de az ajándékok egy részét interneten, meg másik részét időben megvettük.
Idén volt először élőfánk, személyesen választottuk és vágattuk ki. Karácsony elött, kimentünk a tengerpartra (15 perc) és fürcsiztünk egy jót.
24én ajándékot bontottunk, szokástól eltérően, sőt a fa is néhány nappal hamarabb állt.
Vasárnap templomba mentünk, jó volt látni a zsúfolt (magyar református) templomot. Itthon ebédeltünk, barátainkkal, sült libacombot. Este a távoli család (Ildi nagybácsija) közös karácsonyán vettünk részt egészen későig. Másnap pedig az életem első töltöttkáposztáját ebédeltük. Nos valahogy így telt.
Tegnapelött kimentünk a Dandenong hegyre naplementét nézni. Tegnap sárgabarackot szedtünk, lekvárt főztünk.
Közben, néhány órát pedig Lonely Planetes munkával töltöttük.
Nyugi van.
Ahogy itt mondják: no worries.

András

2011-05-22

Letértünk az útról

 Ez már csak amolyan költői túlzás volt, hiszen nem is tértünk le, azaz, nem off-road-oztunk, csak egy picit járatlan utakra tévedtünk. Ki kellett probalni 4x4 -es üzemmódban is a Jeep-et, ugyhogy kimentünk a Dandenong Ranges-be egy kicsit kirándulni.
 Az időjárás egy picit szemerkélős volt, volt egy kis sár is az erdei utakon. A fenti kép még azelött készült, hogy kipróbáltuk volt a 30%-os lejtőmenetet. Kicsit koszosabb lett azután. Csodálatos volt.
 A természet is. A táj csodálatos volt, nem is véletlen, ha spontán táncra perdül az ember.
 Arika épp egy méretes kínai birs-(alma/körte) gyülölcsét emelgeti, s tudom is már, miről mintázták a Footy labdáját.

 Volt más is, csak annak elfelejtettem a nevét. Bár a boltban láttam már.
 A táj, az ősz fantasztikus errefele és mi nagyon is szeretjük.
 Még cédrust is találtunk.
András

2011-05-18

3 év

Ma van a három éves évfordulója, hogy megérkezett a piros kengurus repülőgépünk Melbourne-be. Eltelt ez az idő. De gyorsan. Hamar fordul az idő kereke, ha sok minden történik az emberrel.
Mielőtt ez a beírás számvetésnek tűnne, aminek a végén az kell álljon, hogy megérte-e idejönni, akkor a válaszom az, hogy igen.
S a másik kötelezően elhangzó kérdés, hogy van-e honvágyad? Igen van, de az ember élete folyamatos mérlegelés. Valamit valamiért. És a serpenyőben az ittlétünk többet nyom.
Közhely az is, hogy az eleje nehéz lesz ám. Szoktuk volt mondani annak idején, hogy lehet, hogy másnak az, de mi tökös gyerekek vagyunk, nekünk nem lesz az. És mégis lett. Mert nem azon múlik. Nem lehet leegyszerűsíteni a kérdést, mert mindenki másképpen éli meg ezt, mindenkinek másképpen az.
Van aki a barátait veszíti el, nálunk ez fordítva sült el, mi barátokat szereztünk. Van, aki nyelvi nehézségekbe ötlik, s bevallom, én se egy Vámbéry Árminnak születtem, néha manapság is izzadok, s bár tudom, hogy a nyelvi gátlásaimnak lelki okai vannak, a teljes megváltáshoz megannyi sok felemelő élményre van szükség.
Van, aki a hitét veszti, nálunk ez is fordítva sült el. Otthon összesen nem jártunk annyit templomba, mint itt akár egy negyedév alatt tesszük. Annak idején komoly tisztelettel néztem fel a presbiter atyákra, s láss csodát, most én is az lennék.
Van, aki gyerekei neveltetését félti és sajnálja az otthoni oktatási rendszert, nálunk ez is fordítva sült el. Hogy mit rontunk el, a fene se tudja, de a lányaim szó szerint a vakáció végét várják és nem fordítva. A kisebbik lányom is ír-olvas, hatéves kora ellenére, angolul és magyarul is. Rendesen számolnak és az oktatási metódusuk olyan nyílttá teszik őket, hogy még a Déscartes-koordináta rendszerrel sem tudtam zavarba hozni őket, sőt a ők fedezték fel a felfelé irányuló koordinátát. És játszottak el a negyedik, ötödik, századik dimenzióval.
Van, aki a kultúráját félti, nálunk ez is fordítva sült el. Gyakrabban járunk operába, balettre és hamarosan magyar táncházba is. Én még életemben nem voltam magyar táncházban. Magyar gyerek irodalmi lapot adunk ki Aranyalma névvel és még bábszínházat is rendeztünk.
Mi akkor a nehézség? Azok a dolgok, amelyekre nem úgy számítottál. Például. Viszonylag hamar találtam magamnak munkát, de a világgazdasági válság miatt nem emelkedett az átlagnál is alacsonyabb fizetésem. Ez is csak egy viszonylagos dolog, mert ez idő alatt házat vettünk, 2 új autót (persze az elején használt autóval és albérlettel kezdtük).


De nem sikerült váltani még. Szép az, amit csinálok, de a világnak ezen a fertályán nem a legjobban fizetett része a szakmának, rá kellett volna jönnöm hamarabb. Más az üzleti háttere egy utikönyvkiadónak, mint egy bánya-vállatnak (ebbe az irányba kacsingatok). E beírás közben jött a hír, hogy felvettek egy konzulensi állásra. De erről majd máskor írok, mert sok embert érdekelhet az állásvadászat. Azaz, megint beindul az élet.

András

Keresés ebben a blogban